Türelem, türelem és nagyon nagyon sok törődés. Ez a kulcs. A nagyobbik gyerekem is kiskamasz, érte elég baj, de nagyon sokat beszélgetünk, és amikor nem akar valamit megcsinálni, vagy látom, hogy mindenre ugrik, akkor is odaszánom az időt, és beszélgetek vele. Sétálunk együtt, elmegyünk ketten valahová és közben megy a csevej, sokszor csak nézek milyen komoly kérdések vannak benne. Ne csak azt lásd, hogy nem akar valamit, keresd benne, hogy mi miért zajlik le benne úgy, ahogy. Kérdezz, szeretettel, és még véletlenül se követelj. Ez nem az az időszak, és a türelem itt valóban rózsát fog teremni.
szerintem le kene ulni a gyermekekkel oszinten beszelgetni hogy tudjak mi miert tortent ugy ahogy tortent...a gyermekeknek mindig csak ket szuloje lesz az edesanyja meg az edesapja senki es semmi nem potolhatja...az un. neveloszulo meg inkabb legyen egy jo barat szamunkra mithogy nevelgetni pobaljak az nem az o dolguk hanem a szuloke. Kamaszorban ez sok problemat okoz de ahelyett hogy pszihologushoz vinnenk a gyereket probaljunk egy kicsit az o szemszogukbol is nezni a dolgokat hogy mi hogy reagaltunk volna az o helyukbe s mi esne jol nekunk abban a pillanatban...lehet egy anyai apai oleles egy szo szeretunk vagy talan hogy fontosabb vagy barminel...az emberi szeretet sok mindenre kepes es mi szulok ne legyunk onzok csak azert hogy mi boldognak erezzuk magunkat egy felresikerult kapcsolat utan hisz a gyermek mindket szulot szereti s neki az elvalas egy katasztrofa ateleset jelenti...en oszinten beszelgetnek veluk errol hogy megertsek az en allaspontom is es szeretnem az o velemenyeiket is kikerni e teren.....ez az en velemenyem nem kell egyeterteni senkinek!
Szia!Semmiképpen ne érezze a lány,hogy kényszer a pszichológus.Először vidd el a fiút és majd a lányzó biztosan érdeklődni fog arról,hogy mi történt.Ha látja és érzékeli majd a változást a fiúnál lehet,hogy ő fogja kérni a pszichológus segítségét.
Szerintem a kislány is csak az ismeretlentől fél, aztán ha meglesz az első beszélgetés, más lesz a véleménye.
Az unokaöcsém 13 éves, és már egész kiskorától jár. Akkor halt meg az apukája, 3 éve az anyukája. Nagymama neveli, de biztos vagyok benne, h sokat segít.
Két kiskamaszról van szó, rengeteg minden érte őket, kevesebb, mint két év alatt (költözések, válás, új "szülők", haláleset, elhelyezésváltás stb.). Úgy döntöttünk, hogy pszichológushoz visszük őket. A lány úgy érzi, azért visszük, mert a hülyék járnak pszichológushoz. Ezt nem tudjuk megértetni vele, hogy nem. A viselkedésével baj van itthon is és sajnos már a suliban is. A srác ennél jobban fogadta, ő nem stresszel, megyünk és kész.
HOgy nyugtassuk meg őket? várható-e eredmény, hogyan lehet hatni még egy kiskamaszra? (felesel, szemtelen, és semmit nem akar csinálni, amihez neki nincs kedve)