Kisfiam elvesztése... (beszélgetés)
Szeretettel gratulálok a babához!
Jó egészséget,boldogságot kívánok nektek!
Eddig nem mertem írni, de most már biztosan kijelenthetem hogy Árminnak kistestvére született.Másfél hónapos!
Kedves Márti.Szomoruan olvastam a torteneted. Ahogy latom azota eltelt egy ev. Lehet tudni hogy sikerult e a kistestver?
Ez kegyetlen! Szerintem ennél rosszabb már nem történhet veled!
Amit nézess meg feltétlenül szerintem (doki nem biztos, hogy mindet javasolni fogja, de érdemes magánban is megcsináltatni) a trombózishajlam gének (FV Leiden, Chambridge, Hongkong mutációk, FII, MTHFR677 és MTHFR1298). Ha valahol eltérés van, akkor legalább tudod, injekciózással megoldható, hogy legközelebb ne történjen ilyen. (aztán pesze, lehet, hogy nem ez volt a baj)
(nekem a két MTHFR-em volt heterozigóta és ez okozott három vetélést, igaz első trimeszterben, de később is csinálhat bajt a trombózishajlam. Miután kiderült és végiginjekcióztuk a terhességeimet, lett három gyermekem.)
NEM vígasz!Nagyon borzasztó ezeket olvasni és tudni hogy roszabb is van nálam.Ha lehetne kívánni azt kívánnám senki ne élje meg ezt!
A nővérem 37 hetesen szülte meg a halott kisbabáját,őt is, engem borzasztóan megviselt,de ő sokkal hamarabb túl lett rajta.Én mai napig elsírom magam ha rá gondolok!Azóta 4 gyerekes családanya!!4 boldog,egészséges gyerek anyukája,és mégis 5 gyerekes,mindig az is marad.Tudom sovány vigasz de nem vagy egyedül.
Igen.Mind a kettő megszületett.
NEm rossz.Már nem.MOst már jobb azért.5hónap már eltelt.Nagyon várom hogy a kezemben tarthassam:)
Pozitív próbálok lenni...máshogy nem lehet..
Őszinte részvétem!!!!!!!!
A szívem szakad meg ilyen történeteket olvasva!
És ilyenkor adok hálát a sorsnak,hogy van 2 egészséges fiam!!
Neked is megadatik majd,hogy megölelheted a kisbabádat,ami nagyon remélem minnél hamarabb bekövetkezik!!!!!!!
Amikor tavaly bevittek Miskolcra a kicsivel,akkor éjjel az egyik cigánynő 12.-ik!!!!!!!!!gyerekét szülte meg.Azóta elgondolkodok,hogy a jó Isten miért ad ilyen hely(ek)re ennyi gyereket.
Ahol meg nagyon szeretnének,mint ti,oda meg nem sikerül.....
Gondolom még +ban rossz a sógornőid babáit is látni?Mert megszülettek már ugye???
Köszönöm.
Nem adom fel.Sajnos a ciklusommal jelenleg semmi féleképpen nem sikerülhet.46napja várat magára a mensim...JÖhetnek a kis segítségek!DE nem adom fel!!
Őszintén tudom,hogy mit éltél át,mert én két kisleányt vesztettem el.Ikerterhes voltam a 34 héten közölték velem hogy meghalt az egyik babám, így gyorsan megcsászároztak.De sajnos a másik babám is csak 28 napot élt.Persze hogy ez miért történt senki nem tudott magyarázatot adni. Pedig a történtek előtt 2 héttel kerültem a kórházba.Péntek délután leküldtek nst-re ahol a kedves nővér közölte hogy nem ér rá velem foglalkozni, este vissza mentem egy kedves nővér aki később sokat segített és hálás is vagyok neki levitt az ultra hangra ,mert nem találta a gyermekeim szívhangját. Ahol közölték velem hogy az egyik babám meghalt a másik kritikus állapotban van. Megcsászároztak altatásban saját felelősségemre mert egész nap ettem.Fogadott orvosom volt aki a péntek esti császár után berakott egy olyan beteg örzöbe ahova a kismamákhoz hozzák a pici babájukat. Azt az érzést nem kívánom senkinek amit ott átéltem.Az egyik leányom halott volt a másikat pedig elvitték Pécsre az intenzív koraszülött osztályra így őt sem láthattam. Hétfőig bírtam és saját felelősségemre haza mentem.Autóba ültem a férjemmel és elindultam Pécsre hogy láthassam a még élő gyermekemet, akihez soha egyetlen érintéssel sem érhettem hozzá.Nagyon nehéz volt felfogni hogy két babából egyet sem vihettem haza.A férjem nagyon sokat segített.Nagyon sokáig nem tudtam gyermekekhez még beszélni sem, a közeli rokonságban születtek ikergyermekek akik kislányok. Hozzájuk a mai napig nagyon nehezen tudok csak könnyek között szólni,pedig ők nem tehetnek semmiről. Azóta született két fiú gyerekem.Persze másik orvosom volt aki mindkét terhességem alatt nagyon figyelmes volt .De nem telik el nap azóta is hogy minden este a jó istenhez imádkozva kérem vigyázzon az én angyalkáimra.Ennek már 10 éve. De a fájdalom nem múlik el csak elhalványul kissé.De kérlek ne ad fel a reményt mert híd el sikerülni fog.
Szia,olvastam a torténetedet,nagyon sok erot és kitartást kívánok Neked-Nektek,remélem hamarosan teljesul a vágyad....szorítok nagyon....
:( Nagyon sajnálom a testvéred.Soha nem fogjuk a gyermekeinket elfelejteni:((
Úristen! Szinte alig bírtam ki sírás nélkül,azt is csak azért mert nem vagyok egyedül. :( A tstvéremnek is meghalt még a hasában az első babája a 9.hónapban. Neki a köldökzsinor miatt. Ő nagyon magába zárkózott,így ahogy te leírtad most éreztem át igazán az ő fájdalmát is. :'( Remélem hamar összejön a következő baba és boldogok lesztek végre!
Teljes mértékben igazad van föleg azzal kapcsolatban hogy fizeti az ember a tb-t!Igen azt én is imádom amikor a doki dünnyög az orra alatt és egy szót sem értesz és vissza mersz kérdezni és még ő vág pofákat !Amugy meg megkapják ők is a fizetésüket és ugy tudom mindenki fizetésböl él!Én sem kaptam plusz pénzt azért mert eladó ként kiszolgáltam a vásárlót!A plusz pénzről csak annyit hogy az eggyik ismerősöm adott 5000ft-ot a dokinak vizsgálat után és vissza adta neki az orvos azzal a szöveggel hogy köszönöm de már kávéztam!Az ismerösöm meg vissza vette a pénzt hogy én viszont még nem és azzal elment!Szoval ennyi neki a pénz!Az elsö gyereknél nekem is volt fogadott orvosom akinek ugye minden vizsgálat után fizettem de szülés alatt ugy lelépett hogy még másik 4 doki vizsgált meg plusz a szülésznö hogy hol tartunk és kb az utolsó 10 percben volt bent és ugy megnyomta a hasamat hogy segitsen szülni hogy eltört a mellkascsontom meg a lányom válla is ugy hogy kész horror volt!
Amit Te írsz, az is azt mutatja, hogy mennyire a pénz számít. Bár, erre azt mondanám, hogy főmunkaidőben is kötelesek (lennének) rendesen ellátni az embert, és nem ..-kat vágni, ha valamit megkérdez az ember, meg semmi emberi érzést sem mutatni, ha valami valóban nagy baj van. Nem beszélve arról, ha egy egészségügyi dolgozó üvöltözik a beteggel - ez már no komment. Szerencsére én így még nem jártam. Úgy viszont igen, hogy legutóbb, vizsgálatra mentes állami rendelésre, és a doki vágott egy fintort, mert meg mertem kérdezni valamit még egyszer (pedig nem tartom magam hülyének, egyszerűen rá akartam valamire kérdezni, biztosan jól értsem). Pedig ez még egy rendes doki (eddig annak tartottam mondjuk). Elhiszem, hogy jobb lenne, ha magánrendelésen fizetnék ki neki tizenezer forintot (neki biztosan), de sajnálom, pillanatnyilag nem állok annyira jól anyagilag, és úgy érzem, jogom van az állami ellátást igénybe venni, amire fizetem a TB-t.
Persze, gondolkoztam, lehet, több figyelmet kapnék, ha legközelebb mennék, valamennyit adnék neki, persze, lehet, amennyit adok azt meg megalázónak találná (kevésnek)..., ki tudja. Mondjuk jelenleg én fogamzásgátlási-rákszűrési dolog miatt mennék majd vissza (mert muszáj lesz), és szeretném megúszni a spirálom feltételét kb. ugyanazzal a múltkori fájdalommal (teljesen ismeretlenhez nem mernék menni).
Viszont olvasgatva itt a szüléstörténeteket, annak lassan kimondottan örülök, hogy egy kamasz gyermek után, elváltan több gyereket nem akarok szülni, és nem teszem ki magam olyan kiszolgáltatottságnak, hozzállásnak, amiket sokszor hallok-olvasok...
Anno, szerencsére egy viszonylag könnyű szüléssel "megúsztam", de lehet az is annak köszönhető, hogy szerencsém volt, mert könnyen tágultam, a vajúdás jó része otthon zajlott le, akkor mentem már be, amikor már elkerülhetetlennek éreztem, a doki és a szülésznő tulajdonképpen rendesek voltak, segítettek a folyamatban. De nem voltam egy nehezen táguló, ezer szerencsém.
Az ultrahangosoknál az is függ hogy milyen embert fogsz ki!Voltam olyan u.h-on hogy még nem tudtam a picurkám nemét és voltam olyan pofátlan hogy megmertem kérdezni és szó szerint rámüvöltött a nő hogy nem ez a legfontosabb!Ja neki!Meg az a durva hogy rendes u.h-on álltalánosságban bunkáznak az emberrel de ha 4d u.h mész ami fizetős hiába csinálja ugyanaz a nő pl tök normális meg kedveskedik meg itt a szívhang halgassa csak jaj meg ott a kicsi keze és takarja a kis pofiját jaj de aranyos!Következö u.h-on meg rádszól hogy csináljál már valamit mert megint ott a keze!Mit csináljak szóljak rá a babámra!?Meg azt imádtam még hogy vizsgálat közben családi megbeszélést folytat telefonon és szitkozodik te meg meg se mersz szólalni hogy rendben van-e minden mert látod rajta hogy idegbeteg fejet vág!Nekem erröl csak annyi a véleményem hogy ez a munkájuk ezért kapnak fizetést ha meg nem megy akkor keressenek más melót és ne tiporjanak bele az ember lelki világába!Van nekünk nőknek elég bajunk föleg ami veled is történt és legalább egy kis együtt érzést mutathatnának!De forditott helyzetben nem tudom hogy mit reagálnának!?
Sajnos egyet kell értsed Veled. Anno az ultrahangos orvos csak közölte, a monitort nézve: "Ez úgy néz ki, mint egy elhalt ikerterhesség, nem tudom, mi lesz a terhesség sorsa." Aztán ment tovább minden, jött a következő nő a "sorban", mint a futószalagon. Én elismerem, hogy sok nőt kell ellátniuk, de, ha bele is vannak már néha fáradva, azért egy jó szót lehetne mondani. Tisztelet a kivételnek.
Szia!Osztom a véleményedet mert nekem is amikor a második spontán vetélés után csak annyit mondott a doki hogy biztos valami baja volt ugy hogy örüljek neki hogy nem maradt meg,meg nem kell sírni ez van amugy is már kiürült a szervezetemböl a magzat és nem kell semmit csinálniuk velem,de azért mennyek el sürgösségi vérvételre hogy kaptam-e hulla mérgezést!Hát köszi!Nekik ez természetes dolog és nem gondolnak bele hogy ő az én babám volt akire vágytam és már elképzeltem hogy milyen lesz a karomban tartani!Szóval sok orvosban semmi emberség sincs!
Őszinte részvétem!Nagyon erős nő vagy akár testileg akár lelkileg!Nekem hála az égnek megadatott az a csoda hogy van 3 gyönyörű gyermekem 2 lány és 1 fiú,de nekem is volt 2 spontán vetélésem ami után annyira össze omlottam lelkileg hogy élni sem volt kedvem pedig akkor már megvolt az első szülött lányom és a fiam is!Mindent megcsináltam és gondoskodtam a gyerekekről de nem nevettem semmin és lépten nyomon elsírtam magam bárhol!Akkor mondta a férjem hogy na ebből elég próbáljuk meg még egyszer és az óta van egy gyönyörű egészséges 8 hónapos pici tündérkém aki kiscsajszi lett!De hogy te azok után amin keresztül mentél ilyen pozitívan állsz a dolgokhoz erre csak ennyit tudok mondani hogy adjon az ég neked gyönyörű egészséges gyerekeket mert megérdemled!!!
Nagoyn sajnálom hogy neked is elkellett veszítened egy gyermekedet!
Köszönöm a jókívánságot!
Rettenetesen sajnálom! Ezt is nehéz feldolgozni habár azt mondom nem lehet, de azt hogy ennyi gyereked?:( Borzasztó!
Öszintén tudom,hogy mit éltél át,mert én 4x éltem át és elvesztettem egy 5 éves kisleányt.A 6. a fiam akit annyira szeretek,mintha az 5-k a szeretete lenne benne.Végig sírtam a cikkedet,mert eszembe jutott az én életem,hogy mennyire akartam anyuka lenni.Ma már nagymama vagyok két kislánykának,de az elvesztett gyermekeket a mai napig gyászolom.Sajnos ezt nem lehet elfelejteni,de túl kel élni,mert a következő babának lelkileg egészséges anyuka kel.Biztos,hogy lesz kisbabád és akkor majd csitúl a fájdalom,de mindig gondolni fogsz a pici angyalkádra.Szeretettel gondolok rád és együtt érzek veled.Nagymama
Őszinte leszek: szinte végigbőgtem a történetedet. Nem is igazán értem, hogyan bírják elviselni azok az anyukák azt a hatalmas gyötrelmet testileg- és lelkileg, akiknek már egy ilyen idősebb terhessége szakad meg, és veszítik el a babájukat. Hátborzongató érzés lehet az, hogy meg kell szülniük a babájukat, és közben még - ahogy a történetedben is -, sokszor még az emberség csírája sem nagyon van a "segítő" egészségügyi személyzet sok tagjának. Pedig, ha minimális emberi érzés szorulna beléjük, parányi empátia, akkor belegondolhatnának az anyuka helyzetébe, akinek ezt át kell élnie!
Sajnálom, hogy ilyen szenvtelenül viselkedtek Veled, és nem enyhítették a fájdalmatokat.
Nekem anno a most 14 éves lányom születése előtt volt egy elhalt terhességem (a legelső terhességem végződött sajnos így), kb. 8-8 hetes terhesség volt maximum, szörnyű volt átélni azt is, és elviselni, hogy berakjanak a terhespatológián a hatalmas pocakú babát váró nők közé (közülök sokuknak az volt a legnagyobb problémája, hogy engem "beszélt" ki némelyikük: mondván "elveteti a babáját". De - soha nem felejtem el neki - egy aranyos szobatársam "megvédett", és leteremtette a "pletykáló" veszélyeztetett terheseket, hogy "meghalt a kisbabám". Azóta mindig eszembe jut erről, hogy sokaknak még a saját "nyomorúságuk mellett" még mindig mások szapulása jelenti a legnagyobb örömet... - ilyenek lennénk mi emberek?? (nők...).
Szóval, nem volt elég, hogy magamban megpróbáljam elviselni a saját fájdalmamat, még jött a mások bántása is.
Minden esetre, - szerencsémre - a műtétet végző orvos nagyon rendes volt, emberséges. És az elhalt terhességemet követően vagy 3 hónappal később ő gratulált a következő terhességeshez, ami már sikeres lett.
Tudom, hogy nagyon-nagy most a fájdalmatok, Férjeddel, de bízz benne, hogy biztosan újra babát fogsz várni, és minden tökéletesen alakul, és bár azt a babát senki sem pótolhatja, de idővel valamelyest majd enyhül a fájdalom.
Sok sikert kíván Nektek egy ma már kamasz lány anyukája!
Nagyon koszonom.sajnps most nagyon felek hogy megint sokat kell varni.koszonom hogy imadkoztok ertem es gobdoltok ram.remelem ez is es az en kisfiaam is fog segiteni nekunk hogy testver szulessen minel hamarabb:)
Nagyon sajnálom ami a pici fiaddal történt. Sajnos átéltem ugyanezt amit te 2011 júliusában. Mi egy pici lányt vesztettünk el 19 hetesen.
Azóta boldog anyuka lehetek, 2012 januárban már pozi lett a tesztem.
Én is bőgtem csak bőgtem, ezt az űrt amit a pici babád tud ilyenkor hagyni nem tudja semmi sem betölteni :((
Csak bátorítani tudlak és öllelek. Minden rendben lesz. Nemsokára boldogan írsz majd, hogy újra kisbabátok lesz.
Kedves Márti!
Nagyon megindító ahogyan a kisfiad elvesztéséről írsz. Nem ismerlek, de teljes szívemből együtt érzek veled. Nem éltem át hasonlót, mégis azt gondolom, az elfogadás az első lépés.
Biztosan szörnyű lesz a kiírás napját megélni.
Én hiszem, hogy a következő baba hamarosan megfogan, és végig ki tudod hordani, és egészségesen fog megszületni. Egyetlen módja, hogy segítsek rajtad, hogy imádkozom érted.
Együttérzéssel, szeretettel: SzilBi
Végig sírtam az egészet! Egyutterzek veled,hat a nővérek vagy az orvosok egy par biztato szot mondhattak volna,mert manapság az mar nehezükre esik egynyugodjon meg,vagy legalább egy mosolytcsinal az arcára! Erősnek kell lenned! <3 :D
További ajánlott fórumok: