Kis súly nem egyenlő a boldogsággal! (beszélgetés)

Sziasztok!Nekem is mondják,hogy anorexiás vagyok,pedig sose voltam és most sem vagyok,viszont 170/43kg hát igen kevés.De ez van,ilyen génjeim vannak.Nem vetem meg a sütit,meg semmit sem,igazából este 6 után tudok jókat enni,de ez van.

Abban igazad van,hogy a problémáról beszélni kell!

Az az igazás, hogy annyira nem szeretek takarítani, szóval a kényszeresség tényleg nem fenyeget :D

De azért köszönöm,

Minden jót neked is!

Szia,

igen, mint ahogy ezt olvashattad a naplómban, az anorexia még mindig benne van az életemben.

Szerencsére már nem ő dominál, de még valahol ott motoszkál...

Viszont a kényszeresség miatt nem aggódom, az tudom, hogy nem vagyok! Szerintem az, hogy szellőztetünk, kezet mossunk, porszívózunk és nem köhögünk a gyerek szájába az csak tényleg egy alapp higénia!

Meg ha beleolvastál a naplómba, akkor láthattad, hogy ezek azok következményei hogy egy hetet töltöttem a 6 hónapos fiammal a korházban...

Szerintem teljesen természetes reakció, hogy miutàn láttam szenvedéseit még jobban oda szeretnék figyelni...

Szia,

köszönjük szépen, már jobban van! Pénteken engedtek minket haza.

Ezt nem értem, ezt nekem írtad? Azt hogy igenis egyenlő a boldogsággal???

Ha igen, akkor:

165cm-hez 44,3kg vagyok jelenleg, szerintem ez már cérna kategória. És kijelenthettem: nem vagyok boldog!!! Szülés után voltam 56kg kb. , az már normál kategória, akkor boldog voltam ( 2 évvel ez előtt 36kg voltam, az már nem cérna hanem csontváz kategória..).

Szerintem az a felelőtlenség, ha valaki azt mondja, hogy igenis a soványság egyenlő a boldogsággal. Az tuti nem anorexiás, hanem más divat anorexiás... Egy beteg soha nem lesz elégg vékony, igy boldogsem.

Annak örül, hogy fogy: kontrolálja a testét, de boldog? Soha...

Ez ennél sokkal összetettebb betegség...

A többiektől akik írtak a fórumra azoknak elnézést, de a korházban voltam a fiammal igy nem igazán tudtam foglalkozni a témával. De köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat.

Sziasztok:)

Voltaire nekem sem voltak soha hanolnó problémáim, de ha te ezt a cikket így leírtad akkor bizony nagyon erős vagy és igenis meggyógyultál:))) Gyönyörű a Kicsikéd...legyél nagyon boldog:)

Mariann sztem rossz forumra írtál ezzel kapcsolatban. de nekem is nagy hasam volt, én diétával és tornával fogytam:)

Sziasztok

szertnék segítséget kérni abban hogy mért nem tudok hasból lefogyni

Ügyes vagy, hogy felismerted a problémát! Ameddig jól érzés magadat a bőrödben addig minden redben! Azért vigyáz magadra, mert az egésznapos nem evés+cigi+kávé hamar gyomor fekélyhez vezet.

Azért tartottam fontosnak hogy megírjam a cikket mert szerintem többen szenvednek ebben mint gondolnánk, csak sokan nem mernek róla beszélni vagy a környezetük nem ismeri fel a problémát, vagy csak a homokba dugja a fejét..

Diácska, egyett kell hogy értsek Erikpipivel: az anorexia is csak egy betegség, ugyan ùgy mint a nátha. A náthától sem lesz hírtelen gonosz az ember!

Egy 12 éves még csak gyerek, ilyenkor még csak a környezete tükre... Valőszinüleg inkább azt kéne megkeresni, hogy mitől lett ő ilyen, mert valószinüleg ugyan ez váltotta ki nála az anorexiát is.

Inkább nyusd felé a kezed mint hogy hátat forditsál. Majd ha készen áll rá él a lehetőséggel!

Ha egy gyerek nem normálisan viselkedik, annak ok van. És az esetek nagy százalékában a szülő a felelős. A gyerek csak a figyelmét akarja felhívni, hogy valami baj van.

Nem ő a hibás.

Jó a cikk, mert látszik h, vki olyan írta aki volt benne, és azért egészen-vagy majdnem egészen kijött belöle. Ez így van egyébként...Sokkal több erő kell meggyógyuláshoz, mint a fogyáshoz. A fogyásnál nincs egyszerűbb: nem kell enni, és akkor lefogysz. De a gógyulás, nah az már egészen más téma. A kajához kapcsolódó mindenféle függőségszerű dolog össze nem vethető pl. a drog/cigi/alkohol stb. függőségekkel, mert a kajára szüksége van az embernek, azt nem lehet letenni úgy mint a szereket. És főleg ezért olyan nehéz belőlük meggyógyulni. Állítom hogy milliószor nehezebb...

Igen, azt kell megtanulni, hogy KONTROLL. Ez mindenben kulcsszó. A diétában, fogyókúrában , sportban és ugyanígy a nemevést is konrtollálni kell, és csak az vezet általában a gyógyuláshoz.

:)

Pontosan ezt mondta nekem anno anyám is, hogyha ennyire kitartó vagyok abban, hogy elérjem a célomat, hogy lefogyak és én kontroláljam a testem, akkor legyek ugyan ilyen kitartó, amikor gyógyulásról van szó.

Szerintem sikerült ez a célom is :)

"hogy én már nem vagyok ilyen gyenge. ".:) Ne viccelj, aki így lefogyasztja magát, az nem hogy gyenge, hanem nagyon is erős, és kitartó:D Mindenben megvalósíthatja amit akar!

Aki leír egy ilyen cikket magáról, az már gyógyult. Az a beteg, aki ezt nem látja.

Hu Szabina... Mi azért már rég ismerjük egymást, és bevallom, hogy sejtettem, hogy nálad is vanak hasonló gondok még akkor is ha mi erről soha sem beszéltünk!

Engem is kisért a mùlt, de próbálok felülkerekedni rajta, és ugy érzem, hogy most sikerül :)

Remélem neked is menni fog (biztos vagyok benne ;) )

Engem bármikor megtalász ha beszélned kell ;)

Ez milyen kérdés??

Hogy csinálom?

Neked mit jelent a bulimia?

Hogy csinálod?

Hú, az ember ilyenkor jön rá, hogy mennyien is vagyunk, akiket sajnos a múlt kísért. Éppen tegnap nyitottam egy új naplót, és ezt is leírtam.

Sajnos belátnom is rossz, de 17 éves koromtól a bulímia engem is kísért. Most jó, egyenlőre, de sajnos félek, meddig...

Mert a súlyprobléma már kezd előjönni, és sajna én gyenge vagyok...az is voltam mindig..:-(

Köszönöm szépen :)

Neked is hasonló jókat kivánok :)