Kierőszakolt házasság lenne ez? (beszélgetés)

A fórumindító annyit írt kb., hogy nem beszédes a párja, szégyellős, és hogy az érzéseit tettekkel mutatja ki. Innen gondoltam.

Egy fórumon egyébként szerintem sosincs annyi infó, amiből egyértelműen le lehetne bármi konkrétumot is szűrni, mert azért nyilván nem fog csimber minden részletet leírni. :)

Abból, amit leírt, ezt gondoltam.

Az megint más. Kis bók, kis hang, kis vélemény.

Természetesen.

Igen-igen, neki fontos. Azt mondta, hogy neki gyerek csak családba, házasságba szülessen, és ő ebben nem fog kompromisszumot kötni velem. :D Attól függetlenül azért nyilvánvalóan legyezi ám a kis önérzetemet, hogy így gondolkodik erről. :) Bár ő pl. a lagzit, a buli részét is szeretné. Mi valahogy fordítva vagyunk összekötve. :)

Ha majd egyszer az lesz, hogy eljutunk odáig, hogy ez téma lehessen, mármint a gyűrűn túli megvalósítása a többi dolognak, akkor biztos, hogy bele fogok menni, de valójában igen, csak az ő kedvéért. Nekem ez nem hinném, hogy plusz öröm vagy boldogság lenne, sőt, igazából egy olyan esemény, amin majd túl fogok esni.

Ezért is védtem meg a fórumindító lovagját, mert egyáltalán nem biztos az, hogy ettől ő még ne szeretné, ne lenne nagyon-nagyon kitartó. Mert én ezek ellenére egyébként nagyon kitartó vagyok egy kapcsolatban, és feltételek nélküli. Egyszerűen nem függ össze a kettő, vagyis nem feltétlenül függ össze. :)

Ez a lánykérés nem hagyományos, már szervezkedős lánykérés volt, ezzel ő a szándékát akarta kifejezni, meg az érzéseit, de még ő maga mondta, hogy a folytatást kizárólag akkor képzeli el, ha már lesz valami egyéb is mögöttünk. Merthogy apám kecójában élünk együtt. Igaz, hogy 90%-ban ő soha nincsen otthon, csak néha jön haza, így mondhatni, hogy ketten élünk, de nem a sajátunkban... Azt mondta, hogy ez jelzés, egy szándék felém a részéről, hogy mit akar, de megvalósítani nem akarja, csak akkor, ha már legalább egy saját fészkünk lesz, mert így ebben a formában inkább cikinek érezné a dolgot, és ezzel én is tökre egyet kell értsek. :)

Szóval van még jó pár évem szerintem, hogy így maradjunk. Egyébként pontosan jól tudja, hogy nekem mi erről az egészről az érzésem, és a véleményem, ezt átbeszéltük, ebből konfliktus nem volt. Azt is mondta, hogy szeretne majd gyereket (én is szeretnék) és abban biztos lehetek, hogy az ő gyereke hagyományos értelemben vett családba kell szülessen. :D

Én meg ezzel úgy vagyok jelenleg, hogy ha odáig eljutunk, akkor addigra nyilván beadom a derekamat a kedvéért, ha ez neki tényleg ennyire fontos.

Nem csoda, hogy ódzkodsz a házasságtól, ha így keverednek benned a fogalmak. A házasság, az esküvő és a lakodalom három külön dolog. A házasság az a gazdasági és érzelmi közösség, amiben nap mint nap élek a férjemmel. Elég praktikus dolog, mivel sok hivatalos ügyet el lehet intézni a másik nevében, sok más ügyet leegyszerűsít, mivel nem kellenek további nyilatkozatok, stb. (Nekünk konkrétan gyerekünk sem lehetne, ha nem lennénk házasok, de most nem ez a téma.) Az esküvő meg annyi, amennyit szeretnél. Ha az a vágyad, hétköznap ketten két tanúval bementek az anyakönyvvezetőhöz (azért előtte időpontot kell egyeztetni), és aláírjátok, hogy mostantól házasok vagytok. Semmi puccparádé, semmi pénzkidobás. A lagzi meg az a dolog, ami szerintem teljesen fölösleges. Látod, a kérdező párjában is összekeveredtek ezek a fogalmak, és a lagzitól való félelme miatt majdnem az egész házasság meghiúsult.

Gratulálok az eljegyzéshez :) Ez azt is jelentheti, hogy a párodnak mégiscsak fontos a házasság. Ha neked meg nem jelent semmit, akkor lehet, hogy a kedvéért mégis belemész majd, csak még szoknod kell a gondolatot :)

A párod szeretet-nyelve akkor valószínűleg a testiség. Van is erről egy könyv:

Gary Chapman - Az öt szeretet-nyelv

Mi a vőlegényemmel már csináltunk annó szeretet-nyelv tesztet, szerintem fontos tudni a másikról, neki milyen "csatornái" vannak. Szerintem nektek is hasznos olvasmány lehet! :)

Nagyon egyetértek! :)

Ez a folytonos "úgyis elmúlik" hangoztatása már kicsit idegesítő, mindenki ezzel pedálozik, pedig szerintem csak dolgozni kell érte.

...hát nem is tudom.

Talán örülök,hogy nem vagyunk egyformák :) De ettől még persze jó ember, meg minden....de nagyon sok múlik (számomra elsődleges) a beszélgetésen, egy jó csevegésen... egyezik-e a véleményünk, vagy köszönőviszonyban sincs semmivel a nézetünk.

Szóval, nem elhanyagolható, nagyon sok nézeteltérés lehet ha ez nincs meg.

Nem senkivel, van sok barátja. Csak nekem ez fura hogy szüleivel nem beszél úgy ahogy én. Nincs igénye ra, nem talalkozik velük.

Tettekben megmutatja 😌 meglep dolgokkal. Próbál a kedvemben járni. Ha elmegy a haverokkal, mindig kapok "karpotlast". Masnap mondjuk engem is elvisz valami programra, fagyizas, közös program, tudja hogy ez nekem fontos. Mos, takarit, en egesz nap dolgozom, ket es fel orat utazom oda vissza. Ezert mindent o csinál szinte itthon. Ha boltba megy akkor mindig hoz nekem valamit amit szeretek

Gátlásos, befelé forduló, visszafogott, halk szavú.

Ilyen van nőben is. Láttam már mindkét nemben ilyen típusút.

39 éves és még nem volt kézzel fogható kapcsolata? Senkivel nem tartja a kapcsolatot?

Tettekkel hogy áll, ha már nem beszél? Azokkal bizonyít?