Kiben van a hiba? (beszélgetés)

Atya ég!

Ha 21 évesen eltemeted magad, ne csodálkozz, ha az élet is eltemet!

Amúgy ja, benned is van hiba, meg mindenkiben.

Lousi L.Hay Éld az életed! című könyvét javaslom, hogy olvasd el.... A legfőbb mondása, mindenkit annyira szeretnek, becsülnek, tisztelnek, amennyire saját magát szereti, tiszteli, becsüli az ember!!!!

nekem már pár mondata is sokat segített, minden csak a hozzáállásodon múlik, hogy mennyire hiszel magadban, és hogy mennyire tartod magad értékesnek. Tulajdonképpen az irományod fele, csak arról szól, hogy neked milyen negatív tulajdonságaid vannak. Fogadd el önmagad, legyél jóba önmagaddal.

Köszönöm a tanácsokat!

Tudom, hogy át kéne formálnom ezt a negatív gondolkodást, ami részben már szerintem meg is történt. Nem keresem azokat az embereket, akiknek nem kellek. Egyébként már középiskola óta írom ki magamból egy blogon, ami fáj.

Van egy barátom, vele már beszéltünk erről és támogat. Nem szoktam folyton panaszkodni. Akikről a fősulis részben írtam, ők mindig keresték a társaságom, amikor jó kedvem volt. De hát ha csak olyankor vagyok jó, akkor mi értelme?! Sajnos rajtam nagyon meglátszik, amikor valami bajom van, mindenki megérzi, nem tudom elrejteni, már próbáltam.

Tudom, hogy vannak rossz, és jó tulajdonságaim is, és mindenképp azon vagyok, hogy a jót hangsúlyozzam.

Ismerős helyzet. Nem arról van szó, hogy szeretnénk népszerűek lenni, inkább csak szeretnénk valahova tartozni, legyen 2,3 jóbarát. Csendességet nagy hibának tartottam az én életemben. De rájöttem, hogy nem is olyan rossz dolog, mert nem ez számít. Kiegyensúlyozott lelki béke, önismeret, magabiztosság, és vidámság. Mert nagyon ki tudja sugározni az ember amit gondol, vagy esetlen már nagyon elnyomott magában az emlékeidben. Feldolgozatlan trauma, vagy valami biztos van a háttérben, mit elfojtasz. Magunkba kell rendet rakni, mert ameddig nem így van, addig az élettől folyamatosan kapjuk, a rosszat, mert mi vonzottuk be. Kérdezhetnéd hogyan? A gondolatainkkal, az érzelmeinkkel teremtünk. Ha van feldolgozatlan élményed, az magadban hordozott, és sűrűn gondolsz rá, ha még tudat alatt akkor is. Néz meg szavaidat, figyelj rájuk. Mit mondasz másokról, és mit érzel írántuk? Inkább az érzés számít. Figyeld meg, hogy magadról mit gondolsz, és mit mondasz. Összességében több lehet a negatívum.( ez fakadhat gyerekkori traumából is. ) Változtass gondolataidon, hogy változzon az életed. Persze az igazságtalanságot nem kell eltűrni, oda kell csapni az asztalra kiállni magunkért. De akkor is jót kell kívánni a másik embernek, ha már nem tudsz neki mit mondani, akkor jön az, hogy világosodjon meg a sötét elméd! :) akkor se szíttad.

Tudod, hogy a szín buták miért sikeresek? Mert elhiszik magukról, hogy azok! Soha senkinek nem engedik meg, hogy egy rossz sót is szóljanak, vagy lehuzzák a beszéddel.

Ezt tanulni lehetne sok esetben tőlük. Hidd el, hogy egy fantasztikus, szeretni való emberke vagy.

Önismeret.

Dicsérd meg magadat minden nap, legalább 20 szor, és minden ami jól érzéssel tölt el. Ez lehet, bármilyen kis apróság.

Merj mosolyogni. Ha valakivel szóba állsz ne törödj avval,hogy nem lesztek jó barátok, mert a jövőt senki nem tudja. Érezd magad jól, magadat, ha még évente 1-2 ször találkozok, akkor is jó egy ismerős kedves arcot látni, aki megismer.

Sokan mondják, hogy az ego nem jó. Erre azt mondom, hogy kell az ego! Mert ez adja meg, hogy megmerünk szólalni, nem érdekel mások véleménye, tovább tudunk lépni a dolgokon. Igen is neked fejleszteni kell az EGOdat. Ha valaki átesett már a ló túloldalára, persze az sem jó. Ego nélkül el vagyunk nyomva, és mi saját magunkat nyomjuk el a legtöbbször, mert a másiknak jobban hiszünk mint saját magunknak. A lópikulát. Ki felelős az én életemért? Én saját magam. Úgyhogy You tuben keress rá Kassai Csillára, nekem nagyon sokat segített a videói. És sokszor mondogasd, hogy Napról, napra jobban érzem magam. Testben , és lélekben erőt sugárzok.... Valami pozítivat. A gondolataink az erősebbek, nem a vágyaink. Mindenki figyeljen oda mit érez, mert úgy is fogj amagát érezni! Akkor mondjuk már meg magunknak, hogy igenis jól érzem magam. Mert úgy döntöttem, hogy boldog vagyok!

Kedves Melapeno!

Nem vagy egyedül! Én 30 éves vagyok, és szinte pontosan ugyanabban az élethelyzetben, mint te. Sajnos gyerekkoromban túlzottan óvtak mindentől, ezért nem igazán sikerült kapcsolatokat kialakítanom a mai napig sem. Nekem a gimnáziumban egy barátnőm sem volt, ráadásul még a fiúk is piszkáltak. Később rengeteg rossz tapasztalat ért az élet szinte minden területén. Munkahelyem nem nagyon volt még, ennyi idősen ott tartok, hogy munkanélküliként, elég komoly szociális fóbiával megáldva,mindenkitől lemaradva itthon ülök és minden nap erőt kell vennem a létezéshez. Egyetlen barátnőm van,vele is nagyon ritkán találkozom. Viszont sosem adom fel a reményt. Ahogy én is, úgy szerintem te is tudod valahol mélyen, hogy mi a megoldás. A változás benned rejlik. Még lehetnek barátaid. Még fejlődhetsz. Az a legfontosabb, hogy körvonalazd magadban, hogy mit akarsz. Aztán hidd is el, hogy a tiéd lehet, hogy elérheted. Mert simán elérheted. Emberek szörnyű élethelyzetekből felkapaszkodtak, úgy, hogy szinte semmijük sem volt. A lényeg, hogy ne gyűlöld és ne hibáztasd magad semmiért. Az életed eddig azért volt olyan, amilyen, mert meg kellett hogy tanítson valamire. Fontos, hogy tűzz ki magad elé a célokat, azokat bontsd apróbb részekre, majd azokat is még apróbbakra és a kicsitől a nagyobbak felé haladva szép lassan valósítsd meg őket. Elkezdeni a legnehezebb. Mert félelmetes a változás gondolata.

De mindig gondolj arra, hogy mi lehet annál rosszabb, mint maradni a változatlanságban??? Mint úgy leélni egy életet, hogy nem próbáltad meg?

Ha akarod, csinálhatjuk együtt is.

Cipő , ruha boltban s megveszed az első cuccot, próbálgatás nélkül?

És beszélni, beszélgetni kell mindenkivel, oszt' kialakúlnak a dolgok

Az írás alapján benned van a hiba.

A panaszkodós embereket mindenki elkerüli.

Ha barátokat szeretnél, ne magadból akarj adni mindenáron, hanem te légy befogadó másokra!

Pffff.... Hiszen nem állandóan panaszkodott, hanem volt egy rossz időszaka. Az emberek nem kedvelik azokat, akikre figyelni kell, meg akiknek gondjaik vannak? Mindenki életében vannak rossz időszakok. És igen, ha én valakinek szentelek időt meg energiát az életemből, alapvető dolog, hogy figyeljen rám. :) Egymásra figyelni... Alapvető dolog KELLENE legyen!

Én speciel ezért zárom ki az életemből az ismerősöket, meg a haverokat. Akikről Te írsz, azokkal csak inni és bebaszni jó. Az ilyen "barátaimat" akkor szoktam felkeresni a erre vágyom. :) Aztán van 1-2 ember az életemben, akik nagyon közel vannak, ahogyan én is hozzájuk. És igen, FIGYELÜNK egymásra, a jóban ott vagyunk, és a rosszban is. Tudom, hogy ha az éjszaka közepén becsöngetek, nyitott ajtóra találok BÁRMIKOR. Ez fordítva is így van. Hát igen, marhára nem vagyok "mai". Egy kicsit sem. Köszönöm az égnek, hogy nem kell ilyen üres életet élnem...

Már megint az jut eszembe, hogy nagyon fiatal vagy még. 21 évesen nekem se volt még egy barátom se és később is olyanok lettek, akiket nagyon ritkán látok ma már, mégis azt gondolom, a barátaim maradtak.

Egyébként a másik tanácsom: engedd el és megkapod! Sok dolog akkor ér el hozzánk, ha nem görcsölünk már rajta és elengedjük. És akkor megérkezhet. Gyerek, szerelem és a barátság is. Lazíts, kislány! És próbáld jólérezni magad egyedül is, hallgass zenét, olvass, bármit csinálhatsz.

"Viszont az is igaz, ha valaki CSAK panaszkodni tud, akkor egy idő után besokallnak tőle."

Hát ezzel azért vitatkoznék, ez is egyénfüggő, én pl. nem sokallok be ilyen illetőtől. Az ilyennek segíteni kell/ene/, nem magára hagyni. Nem nevezném gyerekesnek sem ezt a viselkedést, inkább tanácstalannak. De persze mint minden, ez is nézőpont kérdése... :)

Hidd el, sok ilyen ember van, mint te! :) Csak megtanulták kezelni a helyzetüket. Általában az emberek nem kedvelik azokat, akikre oda kell figyelni, akinek gondjai vannak. Azokhoz húznak, akik vidámak, önfeledtek, mosolygósak, mert azt gondolják, hogy akkor ők is olyanná válhatnak és pont ettől félnek, amikor egy panaszkodóval találkoznak. Kevés emberbe szorult annyi empátia, hogy megértsen másokat. Viszont az is igaz, ha valaki CSAK panaszkodni tud, akkor egy idő után besokallnak tőle. Szóval a problémák megoldására nem az a megfelelő módszer, hogy valakinek a nyakába zúdítsuk, hanem magunknak kell megoldani. Ha nem vagy képes rá, kérj segítséget, de ne panaszkodj! Ne haragudj meg, de nagyon gyerekesen viselkedsz. Te mit tennél, ha valaki mindig csak azért keresne meg, hogy lelkizzen neked?! Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy túlságosan ragaszkodsz. Keress magadnak egy barátot. Ne barátnőt, barátot! Járj el főiskolai, egyetemi bulikra, vállalj diákmelót, legyél egy kicsit mai!

Vállalj önkéntes munkát. Vagy olyan dolgot, amit még eddig nem csináltál. - és főleg vágjál hozzá jó képet!!!!! Sok szerencsét! :)

Addig olvastam, hogy 21 éves vagy...

Hidd el, alakulsz még jócskán.