Két választásod van, te melyiket választod? (beszélgetés)

😀

Így van! Jól látod! Végre valamit 😉

Vicces egy figura vagy.:)))

Ne erőltesd másokra az akaratod, hagy döntse el mindenki maga, hogy unalmas vagy nem unalmas egy face bejegyzés.

Neked unalmas, mert a te életed olyan mederben halad, amiből szereznél, de soha nem fogsz kijönni.

😊😉

Azèrt,mert valaki harcol mèg siránkozhat.

Elèrtem minden cèlom,mègis van hogy siránkozok.

Nagy cèljaim már nincsenek.

Aprók vannak csak.

Bevallom, szoktam siránkozni. Nem állandóan, és nem is hosszú ideig. Talán nem is siránkozás ez, hanem kibeszélése/ kiírása( itt a naplómban), a szar dolgoknak.

Aztán összeszedem magam, és teszem a dolgom, haladok a céljaim felé.

Utóbbi, mert siránkozni a legkönnyebb!

Akár siránkozhatnék is. De nem teszem. Egyébként is minden bánatnál, van egy nagyobb bánat. És az embernek annyi minden fájhat?! Sőt, mindenkinek megvan a maga keresztje. Van aki siránkozva, nyögve cipeli, van aki még az elesettnek is segít, és szó nélkül cipeli a sajátját is tovább.

De rajtunk múlik minden, ezért, én is "teszem a dolgom és haladok" a magam által kijelölt úton. (Megyek akkor is, ha a sebek egy életen át fájnak!) De nem csak nagy célnak kell lenni az út végén! Hanem minden napra kell egy icipici célnak is lennei! Mert ha nincs, akkor már baj van. Viszont néha tesz az ember pár lépést hátrafelé is ahhoz, hogy haladni tudjunk előre. De haladni muszáj az úton, mert csak akkor lép a sorsunk is felénk, szerintem.

Egyértelműen a második!

Oké, néha megy a nyöszögés...de aztán megrázom magam és go!

Ami nem öl meg, az megerősít.

Utóbbi, sosem siránkoztam, pedig lett volna cseppnyi okom.

A lényeg mindenkinek a sajátja a legnehezebb, ha nem lát nehezebbet közelről a magáénál.

Lassan bandukolok.

Vagy inkább mondjam azt,hogy sodródom az árral?!