Késői szüzesség. Mit gondoltok erről? (beszélgetés)

Azért védekezés mellett elég kicsi rá az esély, de ha neked megéri inkább a szüzesség mint az az elenyésző %….

Gátlásos, nehezen teremt kapcsolatot. Vagy a neveltetés, esetleg beteg.

Miért kötekedsz? Foglalkozz inkább a még el nem veszített ártatlanságoddal! :)

Na ja, ennél már csak az lenne rosszabb, ha kigyulladna felettem a fedél.

csórikám...

Véleményem szerint nőknél nem jelent különösebb gondot a késői szüzesség, ők legalábbis könnyen túleshetnek az elsőn bármikor, ha nyitottak valamilyen szinten a dologra. Egy magam fajta 27 éves aggszűz fazon pedig már megbarátkozhat az örök magány gondolatával. :D

Már emlékszem. Az oldalsávban volt a cím, és rákattintottam, csak hogy kielégítő választ adjak. :)

Az orrom előtt volt, valaki biztosan fölhozta előttem. Nem érdekel senkinek a még meglévő vagy már elvesztett szüzessége.

Hogy sikerül egy ilyen régi topikba belebotlanod? Témára keresel?

Azt gondolom, hogy ez mindenkinek a magánügye. A korán, az épp időben és a későn vagy soha el nem vesztett szüzesség is.

Sok téma nyílik arról, hogy a férjem milyen szemét, de ez lehet fordítva is olyan mindegy. Ahol a nő mint takarítószemélyzet létezik, a férjnek még az sem elég, de ha pluszban megcsalja, ha a válás a levegőben lóg, azt a gyerek úgyis tudja. És azt is, hogy mikor szexelnek. Évek telnek el úgy, hogy anya-apa, alázó-alázott. Pláne, ha rajtakapja őket. El tudom képzelni, hogy ez az egész a gyereknek inkább visszataszító gusztustalanság, mint vágynivaló dolog. Persze, hogy valamilyen szinten el kell nyerni az ilyen csaj bizalmát. Van aki szereti, hogy köpőcsészének használják, van aki nem.

Én 26 és még szűz.

Én is nagyon megbántam,hogy 17 évesen odaadtam a szűzességemet. Rossz élményem volt vele kapcsolatban: ki is lyukadt,meg közben az anyám járt a fejemben hogy nehogy terhes legyél...

Bárcsak még én is az lennék... 19éves voltam... És bánom, mert talán ha vártam volna, nem lennének félelmeim......

Én 22 leszek nyáron és még szűz vagyok....

Ez sajnos ismét szíven ütött. :(

Na, akkor te ritkaság számba mész. :) Sajnos a többség nem ilyen mint te. Legalább is én ezt tapasztaltam, ahány férfivel dolgom volt.

Igen,furcsa.Mert én a nőt látom és nem pedig magamat.A volt barátnőm,(aki első volt életemben) de én neki nem (sajnos), nem akarta elhinni az első szeretkezés után,hogy még soha nem volt dolgom így nővel.Számomra ez furcsa volt.Mert azt gondoltam,hogy minden férfi maga fölé emeli a nőt és mindent megad neki,hogy eljuthasson oda,ahol átélheti a csodát.De sajnos csak a szexre mentek.Persze tisztelet a kivételnek.Soha nem engedtem,hogy én menjek el előbb.De azt sem,hogy ne legyen neki bármifajta gyönyöre.

Fura ezt egy férfi szájából hallani. :) Minden esetre ha meg akart volna csalni a párom, már rég megtette volna. Nem hiszem, hogy erről van szó. Szerintem tényleg csak kíváncsi. És nem a más -on van a hangsúly, nem arról van szó, hogy más valakit akar, mert ahogy ismerem, akkor már elhagyott volna másért. Inkább csak arra kíváncsi, milyen egy másik "barlangban" járni. Egyébként mi sem egyből ágynak esünk, és meg szoktuk beszélni ki mit szeretne, hogyan esne jól, vagy van-e valami extrém kívánsága. És ami mindkettőnknek jó, azt megvalósítjuk. Majd kialakul idővel.

Ennek nagyon sok oka lehet pl fogadalom,csalodottsag,nem tudja ill nem tudta az illettö megkapni azt akire vagyott es mas partnert nem tud elkepzelni..... es meg sokminden mas.....

ez relatív lehet. Honnan tudhatja az, aki még csak egy emberrel volt, hogy mindent megkap, hogy mindent tud, ha nincs tapasztalata? Nem magam ellen beszélek, nem szeretném, ha a párom félremenne, de valahol megértem őt nagyon is.

De azért ezt embere válogatja.Mert ha valóban szeretek valakit akkor egyáltalán nem kacsintok félre.Ha minden gyönyört átél mindkét fél a szeretkezésben és figyelnek egymásra nem gondolom,hogy akkor másra szükség lenne.

Ja, és azt elfelejtettem mondani, hogy ismerek lányban is olyat, aki az igazival tette meg először, és ugyan azon megy keresztül, amin a párom. Kíváncsi, ugyanakkor imádja a párját. És némán szenved ő is, és a párja is. Ezért mondtam, hogy nemtől független a dolog.

A párom 24 éves korában veszítette el velem a szüzességét. Mikor kérdeztem tőle, mi volt az oka annak, hogy ilyen sokáig nem volt nővel, (mert egy férfitól ez elég fura) azt mondta, habár alkalma lett volna bőven, valahogy egyik lánnyal sem érezte úgy, hogy ő az akivel át szeretné élni ezt az érzést. Én akkor 22 éves voltam, két gyerekkel és egy volt férjjel. Velem megtette. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy én lettem a szerencsés kiválasztott. De ha őszinte akarok lenni, (ezt elmondtam a páromnak is) véleményem szerint jókora önbizalom hiány, és kisebbségi komplexus is szerepet játszott a dologban. A párom mai napig úgy érzi, hogy nem megfelelő a mérete. Pedig ez baromság, és igyekszem meggyőzni erről, kisebb nagyobb sikerrel. 4 éve együtt vagyunk, imádjuk egymást, és bár voltak/vannak problémáink, mint minden kapcsolatban, minden hullámvölgyet átvészelünk. Mert őszinte tiszta érzéseink vannak egymás iránt. Viszont most kitérek egy nagy problémára. Aki sokáig tartogatja a szüzességét, akaratlanul is bele esik abba a csapdába, amibe a párom is. A kíváncsiság nagy úr. Mivel nem volt dolga mással, a kíváncsiság furdalja milyen lehet más nővel. És némán szenved, én is némán szenvedek ettől. Illetve mindig megbeszéljük, de azért ez folyton jelen van. Én félek, hogy a kíváncsisága tévútra viszi, annak ellenére, hogy imád, és esze ágában sincs ezért elhagyni. Valahol megértem őt, és ha mégis tévútra tévedne, valószínűleg nem dobnám ki. Fájna, égetne mint a pokol tüze, de egy botlást meg tudnék bocsájtani. Az lenne megbocsájthatatlan a nézeteim szerint, ha évekig titkos viszonyt fojtatna valakivel a hátam mögött. Végül is arra akarok kilyukadni, hogy ez is egy ok, ami miatt nem érdemes az igazira várni a szüzességgel, mert később csak problémákat szül. Inkább ki kell elégíteni a kíváncsiságnak minden formáját, hogy mire betoppan az igazi, ne legyen az emberben olyan érzés, hogy valamit elszalasztott. Nekem volt néhány pasi az életemben a párom előtt, és nincs is bennem kíváncsiság. Úgy érzem amit lehetett kipróbáltam, van amit bánok, és van amit nem. De nekem most már a párom a minden. Vele éltem át az igaz szerelmet, akikkel előtte voltam, azokkal is jó volt maga a szex, de az érzelem hiányzott belőle. És amikor a párommal voltam először, az ugyan olyan volt, mintha akkor veszíteném el a szüzességem. Olyan érzelmi mámor volt, hogy meg sem tudom fogalmazni. Csodálatos volt egyszerre szeretni, és élvezni is. Szóval én azon a véleményen vagyok, hogy a mai rohanó világban már nem érdemes sokáig várni a szüzességgel. Mert manapság ha megoldhatatlannak látszó probléma adódik egy párkapcsolatban, akkor nagyon könnyen vége szakad. Nem annyira jellemző a mai világban a holtodiglan holtomiglan. Márpedig egy szüzességből fakadó kíváncsiság nagy próbatétel elé tud állítani egy kapcsolatot. És csak az érzelmek menthetik meg azt. Bocsánat, hogy ilyen hosszúra nyúlt a vélemény nyilvánításom, de remélem átjött az amit sugallni szerettem volna, és nem félreérthető. Nem ítélek el senkit, azért, mert vár a szexel az igazira, csak a tapasztalatom alapján nem érdemes. Jobb inkább kellő tapasztalattal rendelkezni, mikor bekopogtat a szőke herceg, vagy épp hercegnő (mert én most mindkét nemről beszélek). Ez nem csak személyes vélemény, hanem tapasztalat is. :)