Keresztelő elvált nagyszülőkkel (beszélgetés)

nálunk a keresztelő volt az utolsó ahova mindkettőjüket hívtuk. meg is bántuk.

mind a kettő a másikat szidta, nem is figyeltek az unokájukra, csak egymással voltak elfoglalva.

mivel apámmal egy házban lakunk, így anyám soha nem jön át (még nem is látta a lakásunkat, nehogy összefussanak...), így apám átjön ha jön a család is, anyámhoz meg mi megyünk. de utálom az egész helyzetet :(

Szia!

Az én szüleim 17 éve elváltak és még köszönni sem hajlandóak egymásnak.

Én apámmal maradtam, mert anyám meglépett és új családja lett. Sokáig nem beszéltem vele, esküvőnkre nem hívtam meg.

De azóta csak jön, jelentkezik és unokázik, sokat segít. Szt hiszem megbánta, de ki nem mondja...

Mivel mind a ketten odavannak a kislányomért külön-külön leültettük őket anno és elmonduk nekik, hogy mind a ketten meg lesznek hívva a keresztelőre és az ebédre is. NEM szeretnénk, ha beszélnének egymással, abból úgyis csak vita lenne. Ne is köszönjenek egymásnak! Nem egymás mellé ültettük őket, nem is látták egymást. Így az egész mondhatni jól sikerült...

Jah!? Mivel anyám jelenlegi férje miatt váltak el és van egy közös gyermekük, mondtam neki, hogy a meghívás csak rá, mint nagymamára érvényes és hogy igazságos legyen, apám barátnőjét (akit amúgy kedvelünk), szintén nem hívtuk el.

Persze azt is közöltük velük, hogy ha csak egy fintorgás is lesz a másikra, akkor kidobjuk azt, aki kezdte. Ha a másik folytatja, akkor azt is és nem kell többet jönni unokázni.

Ilyen esetben drasztikusnak kell lenned, mert különben el fogják rontani!

Sok sikert hozzá, remélem Nálatok is normálisan lezajlik majd! ;)

Annyira szomorú mikor nagykorú emberek nem képesek felnőni. Főleg, hogy egy "nagyobb ügy" érdekében sem tudják félretenni a sérelmeiket :(

Szerintem ez legyen az ő bajuk. Hívd meg, a többi rajta múlik.

Én is gondba voltam a ballagásomat illetően. Szüleim 15 éve elváltak, anyu újra férhet ment.

Kicsit kellemetlen volt arra figyelni,h ne üljenek egymás mellett, de öcsém közéjük ült.

Kulturált kézfogás, milyen sört igyunk, és minden a legnagyobb rendben volt.

Szóval ne csinálj ebből nagy ügyet. A gyerekük, unokájuk miatt csak tudnak rendesen viselkedni, és elmenni egy ilyen fontos ebédre.

Én az eseményre elvárnám, hogy jöjjenek, az ünnepséget pedig úgy oldanám meg, hogy az egyik felét a csapatnak ebédre, a másikat vacsorára várom. így nem kell kétszer készülni, és senki nem érzi kellemetlenül magát.

Persze, félre lehet tetetni a sérelmeket, de akkor sem fogja magát jól érezni igazán úgy senki. Legalábbis én nem tudnám, mert vagy azon izgulnék, hogy egymásnak ugranak, vagy azon, hogy feszélyezve érzik magukat azok, akiket szeretek.

Beszélj Édesapáddal, hogy ezzel a kisfiadat és téged tisztel meg, szeretnéd, ha ő is ennek a szép eseménynek a részese lenne, tegye addig félre az érzéseit, a volt feleségével kapcsolatban. Ha nem sikerül meggyőzni, még mindig ott a Te verziód, aminél jobbat én nem tudok javasolni.

Remélem minden rendben megy majd, és jól fogjátok érezni Magatokat!

Nyaron szeretnenk kisfiunkat megkeresztelni, de az en szuleim mar regen alvaltak, a viszony nem jo koztuk (apam az eskuvomre is alig jott el, csak a szertartason vett reszt). Apam az unokajat imadja, termeszetesen szeretnem meghivni a keresztelore es az azt koveto ebedre, de nem tudom hogyan intezzem a dolgot, hogy ne legyen kellemetlen.

Nagy az eselye, hogy nem fognak eljonni.

Talan a szertasrtasra még el is jonne, de az ebedre szerintem nem.

Gondoltam egybekotom a keresztelot a kisfiam szuletesnapjaval es veluk (apammal es a csaladjaval) a kovetkezo hetvegen unneplem meg...

Te hogyan csinalnad? Tanacsokat varok.

Olyan kellemetlen ez a helyzet :( vagy az egeszbol nem kellene ilyen nagy ugyet csinalni?