Keresnem kell másik óvodát? (beszélgetés)

Hát, nem én kezdtem el véleményezni a te hozzászólásodat, hanem fordítva.

Úgyhogy te kötöttél belém. De hagyjuk.

Igen, a bölcsiben megfelelően képzett dolgozók vannak, akik többek között gyermekpszichológiát is tanultak - a hivatalos elnevezésüket nem tudom pontosan.

Ezért nemes egyszerűséggel csak dadusnak említettük őket magunk között.

De a topikindító nem arra kíváncsi, hogyan kötözködsz velem, úgyhogy talán ezt itt hagyjuk, jó?

Már ne is haragudj, de marhaságokat írtál. Egyáltalán nem erről van szó, de látom, hiába minden szó, nálad úgyis süket fülekre talál.

Szó sincs agresszióról, pláne figyelem felhívásról - de te ítélkezz csak nyugodtan valami ostoba "olvasóink kérdezték" rovatba írt újságírói válaszra hivatkozva. Bocs, de nem lehet hiteles forrásnak elfogadni.

Egyik gyermekem 3 es fel eves masik 5 eves lesz a nyaron, ugyhogy nem felejtettem el, hogy ha bolcsodes korukban haraptak volna, nem volt az olyan regen :) Ja es voltak bolcsodesek, nalunk ugyan nincs kulon bolcsode mint Mo-on, de 2 eves koruk ota jartak bolcsibe / oviba.

Nalunk a csaladban, ismerettsegi korben, bolcsodeben - ovodaban senki nem harapott, ha eletkori sajatossag lenne gondolom legalabb egynel jelentkezett volna de sosem tortent ilyen. Persze lehet, ha egyik bolcsodeben ez a szokas, egymastol tanuljak el a gyerekek.

A lenti irast (a neveket kivettem belole, nem erdekes amugy sem) egy csaladnetes cikkbol masoltam ki, jol leirja, hogy a harapas leginkabb az agresszio jele, pici korban meg ahogy irod, igy is kifejezhetik magukat vagy vezethetik le a felgyulemlett feszultseget, de NEM gyerekkori sajatossag mert akkor minden masodik gyerek harapna...

"Valóban nem egyedi jelenség a gyermeki agresszió ilyen formája, a harapás. Erre az a magyarázat, hogy vagy a bennük rejlő belső feszültséget, szorongást képtelenek még életkoruknál fogva ki-, megbeszélni és ezt az “egészséges agresszív” módszert választják… de ösztönösen.

Tudni kell, hogy ez nem tudatos viselkedés, sokszor ők maguk sem értik, miért teszik meg. Vagy csupán a figyelmet akarják magukra vonni jobban, szeretnék, hogy abból egyénileg többet kapjanak. Szép nevű kicsi lányuk, véleményem szerint a benne lévő feszültséget vezeti így le.

Mit tehet Ön? Javaslom, hogy folyamatosan beszélgessen erről kicsivel, mondja el minden alkalommal /ne unja meg!/, hogy mit várnak el tőle. Tudatosítsa, éreztesse, hogy jó helyen van, szeretik őt. És amikor már biztonságban érzi magát, megnyugszik és a harapás is elmúlik."

Nem azért kezdett harapni, mert ezt látta a fiamtól, és nem csak őt, hanem a bölcsiben másokat is.

A bölcsis dadusok (ha jól nevezem őket) mondták, hogy ez életkori sajátosság, mert még nem tudják mondani, amit akarnak v. nem akarnak. És a többiek is csinálták, aztán ahogyan nőttek meg jobban beszéltek, szépen abbamaradt. Tehát nem ovis kori, hanem korábbi viselkedés.

Egyik gyereked sem harapott soha? Lehet, meg az is, hogy ők esetleg nem voltak bölcsisek. Vagy már elfelejtetted...

Haragban lenni es tavolsagot tartani nem ugyanaz.

Egyebkent lehet nincs igazam, de szerintem a baratnod kislanya azert harapta meg kisfiadat egyszercsak, mert ezt latta tole. Nem vagyok biztos benne, hogy ez eletkori sajatossag volt nala, sot - a harapas nem eppen eletkori sajatossag - (nekem egyik gyerekem sem harapott sosem), inkabb ezt latta a kisfiadtol. Persze lehet nincs igazam, lehet a kislany egyszercsak elkezdett harapdalni boldog-boldogtalant, nemtudom :)

Piciknél ez változik. Ma ő visít, két hét múlva meg lehet, hogy a te picikéd.

.

A fiam harapott ekkora korában, a barátnőm kislányát is, akivel nap mint nap együtt voltak és imádták egymást. A barátnőm ki volt akadva rajta (pedig nagyon figyeltem ám a fiamra, de mégis), úgyhogy egy ideig ritkította a találkozásokat.

.

Aztán egyszer nálunk voltak, játszott a két gyerek, és egyszer csak hirtelen az ő szelíd kislánya - minden előzmény nélkül - úgy beleharapott a fiam arcába, hogy az még vérzett is!

.

Akkor ő is megtanulta, hogy vannak olyan dolgok, amire nem vagy ráhatással és nem "rosszaság" kérdése, hanem életkori sajátosság, ami nem egyszerre kezdődik a kicsiknél, de elmúlik.

.

Emiatt szerintem nem érdemes senkivel haragban lenni.

Sztem az ovonenik azt nem hagyjak, hgy egymas fulebe orditozzanak...

Az en kisfiam tok nyuszika ovolt, feltettem is,mikor kezdte az ovit, erre mostanra O az, akitol felnek a tobbiek, ez sem jo. Talan mostanra egyensulyba kerul.

Ne izgulj :)

Mindenkepp mond el az ovono(k)nek mi tortent korabban, igy ismerve a tortenetuket jobban tudnak gyermekedre figyelni.

Egyebkent az veletlen, hogy ez az ismeros kislany ennyire az eletetek resze? Marmint nyilvan osszejartatok ha sokszor visitott a kislanyodra, egy babacsoportba jartatok, most egy ovodaba. Nem lehetne valahogy tavolsagot tartani? En biztos kerulnem az ismerost, ha a gyereke az en gyerekem ijesztgetne.