Képtelenség a felejtés (beszélgetés)
Ha valaki azt mondja, hogy képtelenség, akkor feladta.
mivel nem nagyon tudsz róla információkat, idealizálod őt, hogy tökéletes, csupa jó tulajdonságokkal ruházod fel, mint egy álomvilágban. Nem ártana a felejtéshez pár infó, hogy miket csinált, stb, hogy ne tűnjön olyan tökéletesnek számodra.
Fel kell pörgetni az életet, az eseményeket, leterhelni az agyat élményekkel, problémákkal, örömökkel!
Szia!
Hozzád hasonlóan én is nehezen felejtek. Ritkán szeretek meg valakit, de akkor nagyon.:)
Azon túl, hogy időt adsz magadnak, néha gondolj arra is, hogy mi volt a rossz benne. Én így csináltam: egyre többször tudatosítottam magamban, hogy mi volt az, ami miatt nem ment a kapcsolat. Saját hibáim mellett észrevettem az övéit is (sőt, csak azokat vettem észre igazán, hehe:))
Távolról a legkönnyebb szeretni, mert akkor a fantáziákra nem csapja rá az ajtót a valóság. Úgyis rá fogsz gondolni, ha akarod ha nem (nem gondolhatsz a fehér elefántra tipikus esete) de próbáld meg másképpen. Kicsit távolságtartóbban, kicsit reálisabban. Ez szerintem idővel segít, bár nyilván nem napok kérdése.
Felejteni nem lehet. Max. már nem fog fájni.
Miért is kellene felejteni?
„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!”
Helen Hadsell
Környezetváltozás, munka, sport, tanulás, koncert, múzeum, kirándulás. Sok-sok új élmény!
Én is egyre több vad dolgot látok itt. Ez azokhoz képest még semmi.:)
De szerintem én értettem félre.
Na remélem, a fórumindító majd megválaszolja ezt a kérdést. Már azon sem csodálkoznék, ha én értettem volna félre, amennyi vad dolgot már láttam a hoxán. :D
Ja, akkor én értettem félre.:)
Mármint nem is jártak? Én úgy értettem, hogy szakítás után megszűnt minden kapcsolat. :O
Olyan embert nem tudsz elfelejteni, akit nem is ismersz és alig van róla infód? Kvázi közötök eddig nem volt egymáshoz?
Totál igazad van. Anno nekem is sokat segítettek a barátnőim, a sok közös progi, meg a hobbim, a tánc. Rengeteget dolgoztam, és rengeteg progit csináltam magamnak, jó volt az is, mert nem értem rá magamat sajnálni. :)
majd' egy évbe telt, míg kihevertem az előző kapcsolatomat. Utólag már tudom, hogy azért tartott ilyen sokáig, mert nem beszéltem róla senkinek. Egyedül nehéz! Oszd meg a gondjaid a barátaiddal, menj el velük valahova, csináljatok közös programot és beszélj a problémádról! Hidd el, egy jóbarát nagyon sokat tud segíteni, és olykor a legnagyobb támaszt tudja neked nyújtani!
fel fejjel!
Bocs, a nem normális erős volt. :) Talán pont ez a normális, csak még sem jól van így...
Hát én biztos nem lettem volna túl rajta ilyen hamar egyedül. Egy jó terapeuta ugyan nem ment meg a szenvedéstől, de erősen lecsökkenti az időt. Nálunk úgy volt, hogy összeházasodunk, évek óta együtt voltunk, aztán egyik nap kinyögte, hogy nem szeret, és következő héten már facebookon kint volt az új csajáról a "Mi" című fotóalbum. Rosszul lettem teljesen. De így olyan hamar túllettem rajta, hogy magam is meglepődtem. Pár hónap múlva már lett is új barátom, akivel azóta is együtt vagyok, együtt élünk. Ha nem lenne nekem a drága terapeutám ilyen vészhelyzetekre, akkor biztos, hogy még mindig az exem után sírnék. De így azért sokkal jobb. :)
Azzal értek egyet, aki szerint fél év nem sok. Sajnos.
Nekem az első kapcsolatom 7 évig tartott. Másfél évig szenvedtem.
Aztán jött egy másik érzés, amit be tudtam engedni, és feledtette azt, ami elmúlt, és mégis a magaménak éreztem.
Teljesen egyéni a feldolgozás ideje, módja.
Nekem az első nagy szerelem után kellett 3év a következőig. Mennyi ideig voltatok együtt?
nem pont egy másik emberre gondolok (aki persze lehetnél magad is) hanem egy tevékenységre
baccál ki vele, foglalkozz mással :D
Nekem anno minimum 1 év kellett utána :(((
Menj el terapeutához. Fél év után ez már tutira nem normális. Egyébként elfelejteni nem kell, egy idő után majd átváltozik egy kellemes emlékké, és kész. :) Én is túl vagyok már két nagy szakításon... Nekem az egyik nagyon nehezen ment, de a terapeutám sokat segített. Szerintem nincs ebben semmi ciki, ha az ember segítséget kér. Ráadásul a mostani állapotodban esélyed sincs, hogy megismerkedj valakivel, és tovább lépj.
Sziasztok
Olyanokkal szeretnék beszélgetni akik nagyon sokára tudtak valakit elfelejteni.
Sajnos én ezzel az illetővel nem kommunikálok, nem vagyunk egymás ismerősei sem, szóval semmi info csak egy pici.
Több, mint fél éve kínlódom, de még tegnap este is úgy bőgtem el magam, mintha aznap szakítottunk. Ha felkelek rá gondolok, ha megyek az utcán rá gondolok, ha baj vagy öröm ér megosztanám vele, este hozzá bújnék. Olyan hülye dolgaim vannak, hogy föl akarnám hívni, hogy halljam a hangját és gyorsan letenném. Ezt nem tettem meg és tudom,hogy butaság.
Én már nem akarok mást csak elfelejteni. Kinek, hogy sikerült? :(
További ajánlott fórumok: