Kehelysejtes metaplasia (beszélgetés)
mi baja lett szegénynek? priviben is megírhatod.
:) értem
egyébként a pozitív gondolat erejét a saját öcsémnél is szemmel láthatóan megtapasztaltam
2 éve nagyon beteg lett, de harcolt, és azóta is folyamatosan azt teszi
Próbálj meg pozitívan állni a dologhoz! A gondola ereje nagyon erős tud lenni!
Igazából ez engem érint, de sajna SOHASEM gyógyul meg, erősített meg róla a gasztroenterológus. Évente megnézik szövettani vizsgálattal, hogy milyen jellegű sejtek alkotják. Múltkor rávettem magam a gyomortükrözésre, és most várom a szövettani eredményeket. Mellette most sort kerítünk egyéb vizsgálatokra is. Pozitívan állok a dolgokhoz, hiszem, hogy minden rendben lesz. Aztán 1 év múlva ismét ugyanez.
Előbb-utóbb azokon is túlleszel! :-)Köszi a biztatást!
Én is hozzád hasonlóan gondolkoztam mindig! Szerintem jól csinálod, és a földön jársz! Ki fogtok lábalni ebből, hidd el!
Nekem is volt olyan élethelyzetem, hogy egyszerre 3 nagyon komoly problémával kellett szembenéznem, és szépen egymás után mind megoldódott. Azóta mindig ez lebeg a szemem előtt! Ha "csak" 2, vagy 1 problémám van, mindig ez jut az eszembe, hogy ez mennyivel kevesebb, mint az akkori 3! :D
Teljesen jól látod. Amíg a hitel nagy része ki nincs fizetve, addig ez lesz. Bár ha mi is kiköltöznénk, azért ott egy családnak elég költséges az élet, mindamellett, hogy a hazai fizetésekhez képest több a kereset is. A hitelt így is úgy is ki kell fizetni, így pedig amikor együtt vagyunk igyekszünk jól kihasználni.
Egyenlőre konkrétan nem is keresek kint munkát, azon az elven vagyok, ha itt a jelenlegi megszűnne, azonnal mennék. Szóval ezek alapján nem érzem magamban a tehetelenséget. Úgy esetleg, hogy ez van és nincs mit tenni, úgy igen. Bár mindig próbálok pozitívan állni a dolgokhoz.
Valóban a tények teljes körű ismeretének a hiányában nem túl szerencsés valakit, vagy akár csak egy élethelyzetet is megítélni. Előfordul, hogy tehetelennek tűnök, de aki ismeri a helyzetem, az tudja, hogy inkább csak megfontolt és előrelátó. Éppen azért, ha már így is kakiban vagyunk, kerüljük el a mégnagyobb kakiba merülést. Az pedig, hogy valaki biztonságban szeretné tudni a gyermekeit, az nem elítélendő, főleg sajnos manapság a szuper közbiztonságban. Nem úgy van, mint 20 évvel ezelőtt, hogy egy 8 éves gyerek egyedül menjen az iskolába, mikor már egy újszülött osztályról is ellopnak egy csecsemőt.
Azt gondolom, nem a legideálisabb a helyzetetek, de úgy látom, együtt próbáljátok megoldani a lehető legrálisabb módon, lehetőségeitek szerint.
Próbálj meg megnyugodni, és úgy nézni a holnapra, hogy akár még jóra is fordulhat, és lehet, hogy te is találsz ott kint állást egyszer.
Én itt nem érzek tehetetlenséget. Megpróbálja a család megoldani a problémákat a lehetőségeihez mértem a legreálisabb módon.
Köszönöm szépen mindenkinek a bátorítást. Sok igazság van szavaitokban.
A megnyugvás nem a tehetetlenségből következik a problémával rendelkező embereknél. A tehetetlenség és a dolgok elnyújtása csak felerősíti a betegséget és nem hoz megnyugvást.
Átérezni?
Senki sem tud semmit igazán átérezni, csak az elszenvedő fél.
Szerintem maradj itthol és éld tovább az életed, ahogy eddig is. Így lesz a legjobb mindenkinek. Ha sokszor mondogatod magadnak talán elhiszed.
Nem értem az összefüggést a kicsik a gyerekek, ezért nem költözöl ki a párodhoz között.
Ha nagyobbak lennének, akkor lenne igazán nehéz dolog kimenni. Így, hogy kicsik még simán megtanulják a nyelvet és a kinti bérek jóval magasabbak. Azért ha gondolsz a jövőre, ezt is vedd számításba.
Akkor a sok gond ment a beleidre, gyomrodra. Ha megnyugszol, ott is minden rendbe fog jönni!
Van gyermeked? Akinek nincs, az nem tudja átérezni. A családban én vagyok a megfontoltabb, aki gondol a holnapra is, pláne míg kicsik a gyerekek.
Szerintem ha keresne neked munkát külföldön előre, akkor úgy megoldható lenne a kimenetel és akkor szinte a biztosba mennél ki. Adna be külföldön átfordított Önéletrajzot pár helyre.
Természetesen, gondolkodtam. Viszont nekem itt van egy munkahelyem,amit ha feladok, akkor lehetséges, hogy könnyen 2 szék közül a pad alá eshetnék. Neki sincs bebetonozva a munkája kint, bár most már egy ideje egy helyen dolgozik, de mi van ha nem lesz munkája? Volt már rá példa. A költségeket akkor is fizetni kell, lakhatás, egyéb. A gyerekek miatt pedig én se vállalhatnék bármi munkát, mert ahhoz még kicsik, hogy egyedül legyenek. Általában külföldön a vendégmunkások azokra a munkákra kellenek, amire a hazafi nem hajlandó már elmenni,és ezek általában nem egy műszakos munkák.
Esetleg gondolkodtál arról, hogy kiköltözz hozzá külföldre?
A hitelt nem én vettem fel, hanem a párom. Nyilván nehezen lehet "megemészteni" azt a tényt, hogy emiatt a család külön kell, hogy éljen. Ami tényleg bánt a dologban, hogy nem létfontosságú dologra ment , hanem a család boldogulását nézte. Viszont én ezzel együtt kitartok mellette és ugyanúgy szeretem. A mindennapokban nehéz ezt megélni, hogy minden rám marad, és akárhogy is nézzük egy virtuális társam van, akivel 2-3 havonta találkozunk hús-vér emberként. Nem teljes értékű társas kapcsolat :-(
Te is tudod, hogy ami igazán fontos, arról nem beszél az ember leginkább. Sok betegség csupán figyelmeztető tünet. Rengeteg betegség mentális eredetű. Engem sosem érdekelt a pénz, mint az orvosokat. Nagyon szívesen meghallgatom az emberek problémáit, de ehhez kellenek őszinte partnerek is, akik fölvállalják a hibáikat és a kellemetlen dolgaikat. Ha ítélkezni akartam volna, már rég megtettem volna.
Egy dolog motivál és az csupán a problémád megértése és ehhez tisztában kell lenni a körülményekkel.
Ezt itt nem szeretném boncolgatni. A dologban szerintem most nem fontos.
Teljesen lényegtelen kérdésnek fog tűnni, de mire és melyikőtök vette föl a hitelt?
Másik pedig, hogy miáltal egyedül vagyok a gyerekekkel, kevésbé jut idő magamra, hogy lelkileg, testileg feltültődjek. Bár lehet én csinálok valamit rosszul... :-(
Tisztában vagyok a lelki hátterével is. Egyedül nevelem a 3 gyermekem, ugyanis egy hitel miatt a párom külföldön dolgozik. Az egyik gyermekem nagyon erős személyiség, aki mellett örök harc az állandó "igazságtétel", mármint, hogy a hugát ne piszkálja folyton, és azért néha nekem is legyen szavam, ami hat rá. Sajnos nagyon nagy a megfelelési kényszerem mind a családi életben és mind a munkahelyen is.
Nem gondolkodtál még pszichés okokon?
Úgy értem így önmagadba nézni és megkérdezni, hogy miért történik ez veled?
Legjobban a saját betegségeinket tudjuk megfejteni.
Egy jó ideje :-( mellé társul állandó gyomorfájdalom, Bármit eszek, haspuffadás, de annyira mintha terhes lennék, seborrheás dermatitis (bőrprobléma, hámlás, kivörösödés, bőrviszketés)korábban állandó fejfájás. Alhasi nem igazán jellemző, inkább az egész gyomor puffad és fáj.
Nem tudom pontosan mi a betegséged jelentése. Kerestem volna a neten, de nem találtam meg egyértelműen én sem. Régóta tart ez nálad és fáj e a gyomrod, vagy az alhas valamely része?