Karrier vagy Család (beszélgetés)

Nekem nagyon fura azt olvasni, amikor valaki azt mondja, rossz neki otthon a gyerekkel. Hogy szabadulna néha. Én ezt el se tudom képzelni. Nekem óriási öröm, hogy itthon lehetek. Egyrészt mennyivel könnyebb, hogy nem este kell hozzálátnom a házimunkához, megcsinálgatom napközben, még arra is marad idő, hogy finom sütiket süssek, nagyokat sétáljak a picurral, barátnőkkel találkozzak, főleg, mivel a barátnőm is most szült, visszük a piciket mindenhova. Van időm elolvasni egy-egy könyvet, megnézhetek egy filmet, kimegyek lovagolni, közben Réka lányom jókat alszik a babakocsiban a jó levegőn. Még azon is gondolkodom, hogy beleférne még egy diploma, ha nem kerülne túl sokba... lenne időm is, kedvem is tanulni. Esetleg egy nyelvtanfolyam. A fene se vágyik arra, hogy főnöknek ugráljon és este lássak neki a házimunkának, mikor a gyereket is hazacipeltem a bölcsiből.

Ráadásul nem is szeretnék kimaradni a gyerekem életének fontos pillanataiból. És az se mellékes, hogy amikor a párom hazaér, nem egy hulla fáradt, hanem egy kiegyensúlyozott feleséget talál itthon. Megbeszélhetjük, mi történt napközben, van kedvünk együtt lenni, és lehetőségünk is, hiszen nem a konyhábanmososgatok éppen, hanem vele ülök le mondjuk egy csésze teával.

Én csak sajnálni tudom azokat, akik a pénz miatt kénytelenek visszamenni dolgozni. Én elégedett vagyok azzal, hogy itthon lehetek.

Én is így gondolom!

Érdekes hogy azon gondolkodunk mit válasszunk,és az is érdekes hogy leéljük az életünket a munkahelyünkön,a családunktól távol.

Amikor pedig megöregedtünk hirtelen mindenki elrohan mellettünk.

Persze nem könnyű,de hát kinek az?

Nekem három gyerekem van,most itthon vagyok a kicsivel.Vannak nehéz pillanatok és néha nagyon szívesen mennék reggel én is dolgozni,de itt van Peti és vannak gyönyörű pillanatok,ma például átölelte a nyakamat és sok puszit adott és azt mondta anyu/először/.Hát ilyenkor meg azt gondolom,hogy megéri az áldozat!!!

A munkahelyemen is lennének jó meg rossz pillanatok,könnyű és nehéz dolgok.

Szerintem aki gyereket vállal annak egy ideig "szolgálatot"kell teljesítenie,ha nagyon nehéz akkor is.

A kicsinek legalább másfél,két éves koráig az anyukájával van a helye!Mert felnő úgy is hogy bölcsibe megy nagyon korán,az anya meg rohan dolgozni,de...

Ha az a célunk hogy egészséges gyerekeket neveljünk!

Hát nem irigyellek. Édesanyám 4 gyerek után ment vissza, úgyhogy nagyjából tudom milyen nehéz. Ő sokáig beteg is volt (idegösszeroppanás), szerintem azért is mert nem tudott szabadulni otthonról. Azért más ha az embernek van egy kis saját élete is és megoszthatja a problémáit másokkal ill. elterelődik a figyelme. Anyu túl sokáig is várt ezzel. Legkisebb tesókám 15 körül volt amikor sikerült visszamennie dolgozni. Persze az egy újabb sok-sok oldalas történet lenne hogy hogyan is zajlott a dolog. Had ne mondjam, nem volt egyszerű.

Remélem Neked könnyebb lesz. Sok sikert kívánok.

28 éves voltam, amikor az első gyermekemet szültem. Jó munkahelyem volt, olyan ahonnan akár nyugdíjba is mehettem volna 30x év után. A terhességem idején végig dolgoztam, szülés előtt 2 héttel mentem csak szabadságra. Addig napi 9-10 óra, természetesen köszönömért. De ennek ellenére szerettem csinálni a munkámat, ez volt az életem. Kislányom 5 hónapos volt, amikor visszahívtak dolgozni, "nélkülözhetetlen" lettem. Kislányomra a szüleim vigyáztak és naponta 2 alkalommal hozták el a munkahelyemre szoptatni! 14 hónapos volt, amikor bölcsődébe kezdett járni, ugyanis a 3 bölcsiből csak 1 maradt a városban! Első gyermekem születését követően 2 évre rá ismét terhes lettem és szintén végigdoloztam a terhességet. Terhesgondozásra is privátba jártam, mert a munkáltatóm nem tette lehetővé, hogy munkaidőben orvoshoz járjak, a kötelező szűrővizsgálatok, vérvétel stb. után is - habár a másik városba jártam orvoshoz és vizsgálatokra - haladéktalanul munkába kellett állnom. De muszály volt dolgoznom, kellett a pénz és természetesen a munkahelyek sem teremnek a fán. A 2. gyermekemnél már a 7. hónapban kénytelen voltam táppénzre menni, mert eléggé vizesedtem, nagyon fáradékony voltam. Munkáltatóm rendszeresen túlóráztatott, többször is rohannom kellett a bölcsibe a kislányomért, mert nem értem volna oda 5 órára, ezt pedig már nem bírtam. Munka után még otthon is helyt kellett állnom, párom reggeltől-estig dolgozott, a nagyszülők is dolgoztak, így hát egyedül kellett megoldanom mindent. Miután megszületett a 2. kislányunk is, otthon maradtam, munkáltatómmal megbeszéltem, hogy ameddig tehetem otthon maradok, a helyettesítő kolleginával is meg volt elégedve.

Aztán időközben ismét terhes lettem, született még egy gyermekünk. A kicsi még nem volt 2 éves, amikor előzetesen csak szóltam a munkáltatómnak, hogy szeretnék visszamenni dolgozni. Határozottan elutasított azzal, hogy ha majd 3 éves lesz a gyerek, akkor jelentkezzek! Ennek lassan már egy éve!

Azóta sem vett vissza, a mai napig sem tudom, hogy miért, hiszen valójában nem indokolta meg. 3 gyermekkel munkanélküli lettem, pedig a munkám, a munkahelyem volt az életem. Mindegy volt, hogy egy héten hány nap, hány túlórát kell dolgoznom köszönömért, hány szombat-vasárnapot kellett bent lennem!

Sok anyuka miért nem megy vissza dolgozni? Jó kérdés! Nincs hova tegye a gyermekét: a nagyszülők dolgoznak, bölcsődék nincsenek, a magánra meg nem telik! Nem mindenkinek adatik meg olyan munkahely - vagy eleve már a munkaköréből adódóan sem lehetséges - ahol külön babaszobát alakítanak ki, hogy az anyuka felügyelhesse a gyermekét, elláthassa amikor igényli.

Régebben a nagyobb gyáraknak, intézményeknek volt külön bölcsijük és óvodájuk - legalább is itt Pécsett -, ahova az ott dolgozók járathatták a gyerekeiket. Reggel-délután együtt jöttek-mentek. Ma már ez sincs. Én úgy gondolom, hogy alaposan meg kell fontolni, hogy hány gyereket vállal az ember, mennyi időre esik ki a munkájából, mert 2-3 gyerekkel új munkahely után szaladgálni nem egy leányálom.

Szia!

Azok gondolják jól, akik az arany középutat keresik.Tapasztalatból tudom, ha teljesen feladjuk a munkát,és a családot választjuk évek múlva fizetünk érte. A gyerekek felnőnek,egyre kevésbé lesz szükségük a mamára, és egy idő után nagyon feleslegesnek tudja magát érezni az emberlánya.És persze szívesen keresnél munkát, de az évek elteltek,már nem olyan könnyű ujra kezdeni.Arany középút!

Szia!

szerintem meg lehet találni az arany középutat, legalábbis nekem már egyszer sikerült.

A lányom sem vette zokon hogy hamarabb került közösségbe mint az átlag és azt hiszem hogy, jól is tettem, mert most elég sok kisgyereket láttam a közelembe akinek az elválás nagyon nehezen megy.

Mi megtaláltuk, és szerintem nagyon jól tudtuk a családunkat össze-együtt tartani, tartalmas programokat szervezni munkaidőn kívül.

Jelenleg pici lányommal( 1 éves) vagyok itthon, de annak ellenére hogy imádom, már nagyon kacsingatok az új álláshirdetések felé. (Viszont muszáj váltanom, mert az eddigi munkám azt hiszem nem kétgyerekes anyukának való, igy olyat keresek ahol kibontakoztathatom tudásomat, és mellette teljes értékű édesanya, és feleség is tudok maradni! )

Biztos, hogy feltétlenül választani kell?

Természetesen én is úgy gondolom, hogy az embernek muszáj valamilyen prioritást felállítania, de most, hogy megszületett az első babánk sem gondolom azt, hogy a két dolog feltétlenül kizárja egymást. Lehetnek ugyan időszakok, mikor az egyik előtérbe kerül, de én bízom abban, hogy meg lehet találni az egyensúlyt. Én legalábbis szeretném, pedig több gyereket tervezünk még.