Kapcsolatok nagy korkülönbséggel...Kinél működött? (beszélgetés)
Egy kapcsolat esetében szerintem nehéz meghatározni, hogy mi számít kudarcnak és mi előnynek, de ha szerintem ha a másikkal jobban érzi magát az ember, mint nélküle, az mindenképpen előnynek tekinthető -mindentől függetlenül.
1 biztos, puding próbája az evés, meglátjuk. :)
Bizony nem lehet mindig szembe széllel menni.
Talán akkor nem is a szerelem olyan nagy, hanem inkább a küzdeni vágyás?
Nem, tiniként nem volt részem ilyen élményben.
Korábbi kapcsolatomban éltem meg azt, hogy "bűntudattal" kezdődött, és nem lett jó a vége. :)
Nem, köszönöm a kérdésedet, mert rávilágítottál most 1 olyan dologra, amivel régóta küzdök, és itt is ugyanazt szeretném ismételni...
Kíváncsi voltam, de van még dolgom bőven magammal. :D
Akkor még bizonyára te is emlékszel rá, hogy tinilányként miként élted volna meg, ha apádat elszerette volna valaki.
Végsősoron nekik nem lesz választásuk, a kérdés, ezt a helyzetet, hogyan tudod kommunikálni feléjük. Nem hiszem, hogy sokat tudsz a kapcsolatotokon javítani, ha a lányokat az anyjuk neveli tovább.
Viszont ha bűntudattal benned indul ez az egész kapcsolat - biztos vagy benne, hogy jó utat választottál?
Sziasztok!
Ha vkinek van tapasztalata a témában, engem nagyon érdekelne. Férfi, nő, fiatalabb, idősebb, gyerekkel/gyerek nélkül, bármilyen érintettség szemszögéből.
Nincs ilyen kapcsolatra példa a környezetemben, viszont szívesen beszélgetnék ennek a nehézségeiről, előnyeiről, illetve azok kezeléséről.
Elsősorban a környezetre gondolok. Nekem ez nagyon fontos: a családom, a barátaim, a másik gyerekei, volt párja... nem akarom "leszarni őket" és elfogadásra kényszeríteni, hanem szeretnék a részemről mindent megtenni azért, hogy az elfogadás sikerüljön -vagy legalább a bűntudatom enyhüljön, hogy "csak a saját boldogságommal törődtem" és megpróbálni...
A felnőtteket le tudnám tojni, de 2 tinilánynak nem szeretnék életre szóló traumát okozni -bár nem vagyok az anyjuk, és nem is leszek.
Mondjuk ez is érdekelne, hogy 1 gyereknek mennyire jelent nehézséget elfogadni 1 új partnert, pláne, ha nagy a korkülönbség is?
Miért is ne?
Ezzel az erővel sohase jó, meg sehogyse jó.
Én maradok annál, hogy örülök annak, ami van, és azt próbálom jól csinálni. Az átlagtól kicsit elütő meg kíváncsivá tesz, és örülök, ha sikert látok magam körül.
És akkor mi a jó?
A férjem 1-1,5 évvel idősebb nálam. Én most 36 vagyok.
4-5 év múlva én már "öregedő" 40-es leszek - legyek akármilyen sportos jó nő is - ő meg abba korba lép, amikor sokan kezdik az életet. Ő még "csak 40" lesz. Ez legalább annyi veszélyt hordozhat.
Ezzel együtt mind a két sógorom idősebb nőt vett el, az egyik 3, a másik 5 évvel idősebbet. Hogy mi lesz nem tudom, de egyelőre tök jól megvannak...
Akkor csak az 5-7 évvel idősebb férfi az ideális? vagy akkor mi? Az 5-7 évvel idősebb férfi is simán megcsinálja, hogy ő sármos 50-es, az 50 felé közeledő öregedő asszonyt meg megfiatalítja. Akár fog utána működni a fiatallal, akár nem..
Szerintem nem a korról szól, hanem arról, hogy mit szeretnénk, és ebből következően mit fogunk tenni a párkapcsolatunkkal. Rajtunk múlik.
Engem mindig vonzottak az idősebb pasik. Most egy 15 évvel idősebb vonz. Életem legjobb pasija is ennyivel volt idősebb.
Az, hogy melyik kapcsolat sikerül vagy nem hosszú távon, nem korfüggő, legalábbis így gondolom. Inkább a vonzalom, a habitus, a vérmérséklet. Jó pár barátnőm válik jelenleg a hasonló korú férjétől, mert hiába fiatalok még, a pasik egyrésze otthon punnyad és nem lehet velük semmit kezdeni. Egy barátnőm a nála egy évvel fiatalabb férjétől vált el és összejött egy 10 évvel idősebb, de örökmozgó pasival, akivel együtt sportolnak.
Köszönöm, hogy hozzászóltatok. Szurikáta jól vázolta a helyzetet. Létezhet, hogy látszólag nem illik össze két ember de ha személyiségét és életét megismered lehet rájössz , hogy nagyon is. De ez mindig a 2 emberre tartozik szerintem és teljesen felesleges a más életét alapul venni, másik igényét mert az nem én vagyok. Ennek az embernek aki miatt nyílt a fórum család kellett, már benne van a korban és az élet megadta neki, rövid időn belül. Ennek így kellett lennie és ezt eltudom fogadni. Azt már nehezebb, hogy ezzel együtt érzek olyasmit, hogy a családhoz én alkalmatlan vagyok, persze lehet akkor pár éve még éretlen voltam 2-3 év múlva meg már teljesen más lesz minden...
Egyre több olyat hallani hogy valakinek 40 éves kora körül sikerül a gyermekvállalás. Ez már rizikós de még határeset szerintem.
Ha 60 éves, örüljön, hogy valaki szóba áll vele, ilyenkor már nem kényszer a pasizás, hanem öröm, egyébként meg el tudja akkor már dönteni, hogy kell-e ez neki. Elég sokan szaladgálnak már 60 évesen is orvoshoz.
Szerintem a Te felfogásod szerint megszületni is kár, mert baj lehet belőle...
Ez mind oké.
De mi akkor, amikor a nô még csak 60 éves, a férfi meg 76??
Az egyik még menne "élni", unokázni, a másik meg hetente szaladgál az orvoshoz, meg mindig van valami baja?
De ha már mindketten túl vannak a gyerekvállalós és bulizós koron?
Mondjuk nekem 36 éves koromra van 4 gyerekem. Ha lenne egy ötvenes pasi, akinek már szintén nagy gyerekei vannak...
És sokan pont idősebb korban kezdenek manapság táncolni, sportolni, társaságba járni, amikor már végre ráérnek, kicsit lelassultak, és már nem a karriert építik.
Én ivós-pasizós buliba sohase jártam, nem volt rá igényem, nem valószínű, hogy ezután mennék. Táncolni, kikapcsolódni meg igen, ahhoz meg jó egy idősebb pár is.
Inkább az lenne az egyetlen negatívabb gondolatom, hogy ok, 10-15 évig még jó, de aztán jó eséllyel pont akkor maradnék özvegy, amikor már nehezebben találnék párt..
Jó, ez mind fikció, mert egy évvel idősebb a férjem, és imádom... Csak eljátszottam a gondolattal.
A 20-38 éves felállásban valóban esélyes. De mondjuk a 38-55 évesben már azért más, mert az lassan a "két öreg ember" kategória.
Szerintem az sem mindegy, hogy mikor történik mindez.
A kívülállók meg ma már sokkal kevésbé kérdőjeleznek meg bármit, ma már sokmindent látni. De jóval idősebb férjek régen is voltak, sőt...
A fórumindító,meri90,és liz26 egy ember,csak közben nicket váltott...:)
Liz26...Ha jól sejtem, 90 es vagy,azaz 27 éves leszel.Pont mint a fiam...
Nos,ha belegondolok,hogy ennyi idős a lányom,és 20 évvel idősebb a pasija,azaz 46-47,éves, háát,majdnem egykorúak vagyunk...
Hidd el,nagy az a korkülönbség,lehet h szexben egy nyelvet beszéltek, de más téren nem...
Miért most jutott eszedbe ezt közzétenni, ha azóta neki már két gyereke is született? Valamiért ismét aktuálissá vált ez a téma számodra?
Közöttetek anno kialakult valami komolyabb?
Ezt a fórumot én nyitottam annak idején, naivitás volt valóban...
az egyetlen férfi volt aki felé komolyabb szimpátiát éreztem bár nem is tudom minek nevezzem.
Természetesen a történet úgy folytatódott, hogy elvett egy tőlem pár! évvel idősebb hölgyet és azóta 2 gyermek is megszületett. Ez a sors iróniája azt hiszem, úgy tűnik a hölgynek alkalmas apajelölt volt, én pedig maradok az álmaim között amik között szép hófehér, rózsaszín néha sötét felhők is gyülekeznek. :)
További ajánlott fórumok:
- 49 éves pasi, 32 éves nő... Mit gondolsz az ekkora korkülönbséges kapcsolatokról? Tapasztalatok?
- 21 év korkülönbséggel mennyire van értelme egy kapcsolatnak, mennyire lehet komoly?
- Egyoldalú kapcsolat, nagy korkülönbséggel...
- Működhet a kapcsolat 8 év korkülönbséggel? (a nő az idősebb)
- Adnátok esélyt egy olyan kapcsolatnak, ahol ekkora a korkülönbség a nő javára? Működhet?
- Testvérek közötti nagy (10-12 év) korkülönbség, kinél milyen hatással van a kapcsolatukra?