Jó, rossz, igazságos vagy nem?! (beszélgetés)

kár, hogy megint általánosítotok...

vannak jó tanárok és vannak rosszak, mint minden szakmában...

a kérdés pedig ennél összetettebb szerintem, minek vesznek fel x száz embert egy évfolyamra a már általatok említett alkalmassági vizsgák nélkül, vagy a leghülyébbet is(már bocs). Az, aki meg szívvel lélekkel csinálná nincs munkája, mert a belefáradt, megkeseredett tanár nem képes váltani vagy nyugdíjba menni.

És persze semmilyen fegyelmezési eszköz nincs már a kezükben...nem feltétlen fizikai bántalomra gondolok..

egyébként ennél a sztorinál már csak a sajátom "szebb" szerintem, amikor az egyik kollégám, akinek a gyerekét tanítottam esett nekem, és vont kérdőre, majd kiderült nekem volt igazam, ugyanis a gyereke éppen a lényeget felejtette elmondani, mert ugye mindennek 2 oldala van...amikor ez kiderült, égett, mint a rongy. Mindenesetre megvolt a véleményem róla...(a saját kollégámról)

Az írásod hangvételéből semmi - manapság sajnos általános - előítéletet nem érzek ki a tanárokkal szemben, és ez jó, ez ritka, ez igazságos. A tények így magukért beszélhetnek. A tanárnő rosszul adott össze - nap mint nap előfordul, sokszor éjszaka kell javítani, stb. akinek tekintélye van, márpedig neki van, ahogy leírtad, azt semmiképpen nem rengeti meg ha mosolyogva azt mondja: "milyen jó, hogy észrevetted, látod, milyen fontos dolgok múlnak az odafigyelésen! Köszönöm, hogy szóltál."

Az, hogy nem lehet hazavinni a dolgozatot.... akkor meg kell őriznie őket, mert min. a témazárókat bármikor meg kell tudnia mutatni a szülőnek, ha ő kéri.

De a legfontosabb, ami eszembe jutott az írésodról: csak az a tanár igazán eredményes a tanításban, aki kezében tudja tartani az óra menetét. Erre manapság csak a legkiválóbb módszertannal, illetve a legerősebb személyiséggel rendelkezők képesek. az első eset ideális, az utóbbi sokszor tragédia: igaz, hogy remekül teljesítenek a gyerekek az adott tantárgyból, de nem pusztán tisztelik a tanárnőt, hanem félnek tőle. Minden tanárnak el kell döntenie, hogy erre esküdött-e, amikor átvette a diplomáját. Tudás vagy egészséges személyiség? Ha már dönteni kell a kettő között, én azt mondom, egy tanár is, ahogy az orvos, legalább ne ártson, ha már használni nem tud. A jó tanár olyan, hogy minden egyes gyerek, akivel élete során találkozik, valamiképpen gazdagabb lesz attól, hogy őt megismerhette.

egyet értek veled

én az SNI gyerekekről írtam

Szóval nem azt akartam mondani, hogy bármi megoldás rossz lenne, ami segít, csak azt, hogy egy nehéz eset miatt nem dönthet mindenki úgy egy osztályban, hogy jó, akkor elmegyek Waldorfba...

Nem ez a golobális megoldás a sajnos jelenlévő minőségcsökkenésre a pedagógusvilágban, és sajnos úgy egészében a világban.. Meg persze a szülővilágban.. (az valami borzasztó, amikor 0 IQ-val mindenki baromira tudja a jogait)

Ha egészséges gyerekről beszélünk, akkor én csak a legvégső esetben gondolkodnék váltásban.. Az a helyzet, hogy a világ ilyen, és ebbe bele kell szokni, azt kell látni a szülőtől, meg saját magától, hogy hogyan kezeli ezt a dolgot. Meg lehet itt tanulni, hogy

- kiálljon az érdekeiért, de udvariasan, úgy, hogy még újra szóba tudjon állni az érintettel

- csak azzal foglalkozzon, azon lelkizzen komolyan, amivel tényleg kell, és vegye be a lesz.om tablettát

- megláthatja, hogy a szülője kiáll mellette, de nem menekül, és még egy jó kapcsolat is lehet ebből, lassú víz partot mos.. Nálunk az oviban egy éve még utálták a fiamat, akről közben kiderült, hogy auti, most meg már ott tartunk, hogy jön velünk az óvónő fejlesztésre. Ha akkor ott fölállok, ez nem történik meg, és ebben bennevan a közös építkezés élménye, és nem a sértődött kiszállásé.

Most pl. van egy nagyon gáz szomszédom.. Költözzek el? Nem fogok, megoldom a szituációt, amennyire lehet. Mi a biztosíték, ha elköltöznék, ott mindenki tökéletes lenne? Ugyan már... Nem lehet mindig menekülni..

A Waldorfnak vannak olyan részei, ami szimpi, de ovis szinten nekem inkább a Montressori módszer jön be.. Az átlagprolinak, akihol mindkét szülő 8 órában nyomja, (legalább), a Waldorf nem a világa, nem megoldás egy globális problémára, legalábbis nagy tömegben..

Ami nekem ebben feltűnt, és másképp csináltam volna, (már saját tapasztalatok alapján is), hogy soha nem íratnám oda a kisebbet, ahova a nagyobb járt.. Zsigerből jön az összehasonlítás, és nagyon káros.. Ez igazán az, mert ebből nincs kiút...

Persze lehet olyan helyzet, hogy kell a váltás, ez nem is vitás, de én igaznak tartom a bölcs keleti mondást, hogy ha van két úgy, akkor a nehezebbet kell választani..

Szerintem ennél rosszabbat nem is tehetnél egy gyerekkel.

Miért kéne neki most belefásulnia ebbe a világba egy megkeseredett, elégedetlen tanár megalázó stílusától. Ha van választási lehetőség az iskolák között akkor a jobbat, nyugodtabbat választanám a gyerekemnek.

Én csak a saját waldorf tapasztalataimat tudom leírni, kutatást nem kerestem ez ügyben.

Én óvódába hordom a lányom és ott van a suli is, amit látok csak azt tudom leírni.

Van sok SNI gyerek közöttük és a szülők elégedettek. Nincs nagy létszámú osztály max.15fő. Mindenkire figyelnek és igényeikhez, képességeikhez mérten tanítják.

Nem csak a waldorfban vannak nyitott tanárok ez valóban igaz, de a pedagógiája teljesen más mint egy állami sulinak.

Nagyon sok jó pedagógus van az állami sulikban csak meg kell találni őket.

Sajnálom, de egyáltalán nem értek egyet veled. :)

Egy gyereknek nem mindegy, hogy milyen a tanárja. Sok függ a tanár szeméyiségétől, nevelési módszereitől. A gyereknek ez is meghatározó az életében, minnél fiatalabb annél inkább, mert a személyisége csak most fejlődik. Nekünk felnőtteknek meg inkább jó példát kellene mutatnunk nekik. Igaz hogy kell a szigor is, de csak igazságosan!!

Az hogy vannak olyan emberek is mint akiket jelemeztél, azt később így is úgy is megtanulják, de előbb azt kell megtanulniuk, hogy nem olyanokból áll a világ. Meg hogy nem kell nagyon szívükre venni az olyanok viselkedését.

(amúgy az iskola jó másra is)

felesleges.

hadd tanulják csak meg a gyerekek, hogy milyen egy igazán undorító, zsarnokoskogós picsa. sok ilyennel fognak még találkozni az életben. (az iskola meg másra amúgysem jó)

a 14-es komment ajanlja, hogy az SNI-s gyereknek jobb a waldorf suli, erre te irtad, hogy

"Szerintem a tanár személyisége a döntő és nem az, hogy milyen iskolába jár a gyerek". erre irtam en, hogy akarmennyire kituno egy tanar, es ha a szemelyisege is megfelelo, akkor sem varhatjuk el tole, hogy egy SNI-s gyerekkel kitunoen foglalkozzon, ha meg 20-30 masik gyerek is van az osztalyban. a waldorf pedig erre kinal megoldast, de ezt biztos tudod, ha tanari fosulira jartal :)

abban teljes mertekben egyetertek, hogy alkalmassagi vizsgara szukseg lenne, de reformpedagogia ide vagy oda, a waldorf tanarkepzesnel sem kell alkalmassagi vizsgat tenni, ugyhogy nem valoszinu, hogy az oda jelentkezo emberek jobbak, toleransabbak vagy turelmesebbek lennenek.

Szomorú ez, hogy nincs alkalmassági vizsga, mert nem mindegy kinek a kezébe kerülnek a diákok!

Nekem volt egy tanárom középiskolában, aki nem volt mentálisan rendben, ráadásul minden reggel egy fröccsel kezdte a napot a sulitól nem messze levő kis talponálló kocsma/trafik szerű bódéban.

Több diák látta iskolakezdés előtt ott hangolni őt.

Szerencsére megváltak tőle mert sok volt rá a panasz és nagyon rossz jegyei voltak azoknak akiket ő tanított. Valahol sajnáltam, mert segítségre szorult de így jobb lett mindenkinek, nem volt más megoldás....

senki nem várta el, hogy 20-30 gyerek mellett egyetlen tanár foglakozzon kiválóan SNI-s gyerekkel mondjuk - nem tudom ezt hol olvastad, ha már csomót keresünk a kákán.

De megaláznia se kell egyik gyereket sem semmilyen formában.

Azt írtam, nagyobb eséllyel találni a waldorfban ilyen tanárokat éspedig éppen a reformpedagógiából adódóan van ez így.

Én is jártam iskolába és láttam néhány tanárt. sőt, tanárképző főiskolára is jártam, úgyhogy nem kell bemutatni a tanárokat. Azt sem kell bemutatni, hogy milyen a képzés és hogy felháborító módon nincs alkalmassági vizsga. Így pl az egyik évfolyamtársamról utolsó évben, a gyakorlat előtt derült ki, hogy pszichés problémák miatt képtelen a gyerekek előtt szerepelni. És még sorolhatnám. Nem kell ehhez kutatás.

Nem való a waldorf neki,anno felmerült.Mert ott határok nélkül szabályok nélkül történik az oktatás.Pl oda ír a lapra ahova akar,ha neki úgy jó és így kibontakoznak a képességei.De az SNI gyerekeknek kellenek a korlátok,h legyen mihez viszonyítaniuk.

Az,hogy nem nagyon tudnak egy SNI gyerekkel másképp bánni mert 30-an vannak,ez lehet,bár aki figyeli a gyerekeket az osztályában annak azért sikerült,de ha meg sem erőlteti magát,érzi azt a gyerek.És itt a baj.De ez inkább az oktatási rendszer hibája.Most az van h szűnnek meg a speciális iskolák és minden normál osztályba be kell/lehet integrálni két ilyen gyereket.Csak éppen a pedagógusokat nem képzik tovább ilyen irányban.De ha eltekintünk az SNI gyermekemtől,másokkal szemben is olyanok a tanárok.Nálunk meg voltak a kedvencek,meg a fekete bárányok.De amikor a töri tanár odajött hozzám-miután én bevittem a szakvéleményeket,h együtt működő szülő legyek-és közölte, anyuka én nem látok ebben a gyerekben semmi jót,hát dobtam egy hátast.Ki akarták rakni a körzetes iskolából töri tanár vezényletével,h beszéltek a magánsuliba a volt ofőjével,h nagyon gáz a gyerek,és nem értik miért vittem el onnan(jó nagy kamu,már nem dolgozott ott az ofő,kérdeztem kivel beszélt,nem bírt csak dadogni,beleröhögtem a képükbe)Aztán leadta inkább az osztályt,és a másik töri tanár meg jól kijött vele.Ja de amikor másik jómdarat akartak kirúgatni,akkor hívtak volna tanúskodni ellene,mert persze az én fiam mindegyik jómadarat közelről ismerte.Na persze,ilyenkor jó lettem volna.Hát én nem tettem,mert legközelebb velünk is ezt csinálták volna.Mondjuk érdekes iskola ez,kis Pest melletti falucska iskolája.A pici babám ha felnő,biztos nem fog ide járni akkor sem,ha nem lesz problémája!

Ha egy tanár szigorú de igazságos azzal szerintem semmi probléma nincs, ha ezek mellett még jól el is magyarázza a tananyagot és megértik a diákok akkor az egy szuper kombináció, főleg a mai világban :)

Minket még elvertek mint a lovat (körmös, koki, nyakas, pofon) ha valami nem úgy volt, vagy nem tetszett a tanítónak de ma ezt már nem nagyon lehet mert könnyen ráfázhat!

Nálunk (egy jó nevű gimiben) most volt hasonló szitu a matek tanárnővel. Összefogtunk mi szülők, levelet írtunk az igazgatónak. Részletesen kifejtve a dolgokat (kb. 15 gyereknek, vagyis az egész csoportnak ugyanazok voltak a gondjai a tanárnő módszereivel kapcsolatban.)

Hogy ne legyen igazunk, a csoportot nem vették el a tanárnőtől, de gondolom, alaposan megmoshatta a fejét a diri, mert most olyan normális, korrekt, mondhatni jóindulatú, hogy nem ismernek rá a kölkek. Szóval, én azt mondom, néha nem árt egy tükröt tartani a tanár elé, hogy észhez térjen. Nem a 70-es 80-as években vagyunk, hogy bármit megtehetnek.

Erre akartam rávilágítani, csak így írásban nem lehet úgy kifejteni, továbbá ha lemarad akár egy szó vagy jelző mások már félre is értik, bár a hasonlat hirtelen jött és mindez személyes észrevétel alapján.

Gondolom semmi okot nem adtatok arra, hogy a gyerekkel úgy bánjon a kedves tanító néni ahogy de ennek dacára mégis megalázza a kis diákokat, mert a rendes szülőktől nyilván nem tart annyira. Remélem minnél előbb megoldódik minden ezügyben és végre nyugodt lehetsz! Szülőként én is aggódnék ha hasonló szituációba kerülnénk...

Sziasztok!!

Elolvastam az egész sztorit...

Nekem is volt egy ehhez hasonlo tanárnöm anno, kicsit érdekesek a mai tanárok mostanság..

teljesen megtudlak érteni, háát nem tudom mit hidjek erröl a tanárnörröl de ezt nem igy kellene csinálni....

Az én tanárnöm olyan volt hogy ha nem jol ment a matek (aszem igyvolt) akkor matek könyvel fejbe vert minket vagy már nem tom hogy volt eléggé régen volt már :D

Mindenesetre a lényeg az hogy a tanár ne legyen olyan szogoru, amelyik gyereknél kell legyen szigoru de akkorse ennyire....

Nálunk a suliban az Igazgató ur nagyon szigoru volt de igazságos, mire elvégeztem a sulit (szakmával együtt persze) elment az iskolátol pedig nagyonjó Igazgato volt, legalábbis szerintem... Azóta szerintem a sulimban csak káoszvan, a gyerekek rosszak mint a szar, jo oké volt hogy nekem is volt balhém (ha volt) már nem emlékszek ilyesmire vissza :D

De nem sok baj volt velem én inkább visszahúzodó emberke voltam és vagyok is a mai világban...

remélem segitetem!!

irjatok és üdv: hamyka

Szerintem meg más véleményébe belekötni butaság :)

Nem tudhatod pontosan hogy gondoltam a hasonlatot és sajnos az írást nagyon könnyű félreérteni!

A legtöbb fórumon pont emiatt alakul ki vita, amit én nagyon nem szeretek és nem akarok!

Nem azt írtam, hogy az ÖSSZES tanár olyan, viszont úgy vettem észre, hogy abban egyeznek az ellenőrökkel az esetek többségében, hogy csak olyanba kötnek bele aki próbál együttműködő lenni vagy pedig semleges....

barmilyen jo lehet egy tanar, akkor sem fog tudni kivaloan foglalkozni egy sajatos nevelest igenylo diakkal, ha rajta kivul meg 20-30 gyerek jar abba az osztalyba.

tudnal nekem valamilyen tanulmanyt belinkelni, ami azt bizonyitja, hogy a waldorfban toleransabbak es nyitottabbak a tanarok? vagy ha csak sajat tapasztalatbol irtal, leirnad, hogy mely waldorf iskolak es "hetkoznapi" iskolak tanarait hasonlitottad ossze? komolyan erdekelne, ilyen jellegu kutatassal meg nem talalkoztam.

Szerintem a tanárok is olyanok mint a BKV ellenőrök... Mégpedig abból a szempontból, hogy abba kötnek bele akitől nem félnek, mert tudják azt, hogy a cikkíróhoz hasonló szülő nem fogja tanítás után megvárni és jól megagyalni, megrugdalni ha az iskolában esetleg megalázta vagy netán pofon vágta a gyereket attól függetlenül, hogy jogos volt e vagy sem :)

Egyébként pedig csatlakozom az előttem szólóhoz, mert tényleg nem mindegy kiből lesz tanár és milyen elvekkel, hozzá állással tanít mert ha valami nem kóser akkor nyomot hagyhat a gyerekben.

Tény az, hogy nem könnyű a tanároknak sem minden esetben, mert valaki csak az iskolában lát fegyelmet és rendet így pedig nehéz nekik valakit faragni a gyerekből.

Régebben is volt olyan gyerek/szülő akinek nem tetszett egy tanár vagy a módszer ahogy tanított, viszont soha nem lesz olyan tanár ezen a Földön aki mindenkinek megfelel és egy negatív kritikát sem kap/kapott semmilyen szempontból sem!

Hozzátenném azt még, hogy a tanárok tekintélye sem olyan magas már, mint régebben volt és ők maguk is mások lettek ami szerintem azért van mert sokminden jelentősen megváltozott az utóbbi időben....

Én gyűlöltem az alsós tanáromat mert bizony eljárt a keze és megalázó, szigorú volt nagyon, gyakran az egész osztály előtt elpáholta azt akivel baja volt akár fiú vagy akár lány volt az a kis 6-7 éves poronty. Hamar lobbant, elég volt neki egy kis szikra is, akár milyen kis fisz-fasz dolog miatt felhúzta magát és pillanatok alatt vadállattá tudott változni!

Mindez a 80-as évek végén történt de még most is élénken emlékszem rá és akárhányszor meglátom őt mindig rossz érzés fog el :((

Én úgy gondolom, a mostani tanárok fogalmam sincs miért, túlterhelte, vagy nem eléggé elhivatottak, de nagyon sok szinte nem normális.És falun tanultam általánosban, kihasználhatták volta, hogy a szülő nem viszi könnyen a gyereket máshová, de nem tették, nagyon jó tanáraim voltak.Igen volt, aki rossz volt, kapott egy nyakast, vagy kokit (én nem), viszont nem akkorát, hogy feljöjjön apuka szétverni a tanárt, nem 8 napon túl gyógyulóan verte meg a tanár sem a diákot, csak nevelőleg.A gyerek nem mondta otthon, hogy jogtalanul kapott egy kis nyaklevest, hisz tudta, hogy megérdemelte.De nekünk még szerethető tanáraink voltak, akik tényleg törődtek a gyerekekkel és nevelni akartak, hisz szinte egész nap velünk voltak.

Ami most van:a tanár egy ismerős gyereket úgy pofonvágott, hogy 8 nap múlva is látszott a tenyérlenyomata!A tanár nő!Azzal az indokkal, hogy a gyerek rosszul viselkedik, de most nem is ő csinált rosszat, de egy másik papírgalacsinnal játszott és félt, hogy a másik szemébe megy.Ezért azt a gyereket, aki akkor csak nevetett, mivel ő volt közelebb, megütötte.És úgy, hogy feldagadt az arca, a gyerek nevelt gyerek, tehát jelenteni kellett.A tanárt mégsem bocsátották el!Ez a tanár az egyik órán sír a gyerekek előtt kiborulva, hogy már nem bírja, a másik órán verekszik velük.Nem értem ilyenek hogy lehetnek tanárok.Minket még neveltek, mert szerették a hivatásukat.A mai gyerekeket letudják, unják, csak a fizetésért csinálják.Nagyon sokan, főleg a fiatalok.Tisztelet persze a kivételnek, senkit nem akartam megbántani!:)