Jó anya, rossz anya (beszélgetés)

Ennek nagyon nagy értéke van, amit írtál, és nyugi, azért a "nem szabadtól" önmagában nem siklik férre a nevelés.

De valóban, több kell a valós közös élményekből, és az "így csináldból".

Aki ezért még meg is dolgozik keményen, ott nagy baj nem lesz.

én akaratlanul követem anyukám mintáját.....sok jóra nem emléksze,inkább csak arra,h "ne csináld","nem szabad","miért bosszantasz?",stb....nem emlékszem közös játszásra,inkább útban voltam,program az volt,h apu jött értem,oviba,suliba,bementünk a presszóba,csoki,üdítő,egyszer csak jött anya,vagy otthon anya ideges,elindulunk megkeresni apát kocsmáról kocsmára.....ezért korán fel kellett nőnöm,anyukám sokszor kiabált velem,sokszor kikaptam tőle,rajtam csapódott a család minden gondja,apa anyát bántotta,fájt neki az igazság,könnyebb volt a gyengébbet ütni.......

ebből kifolyólag mikor megszületett a kisfiam,nagyon élveztem,aztán kezdett mozogni,mármint kiságyon kívül,jött a "nem szabad",és sokat volt kiságyba,kb 1 éves volt mikor már annyira nem tudtam kezelni a helyzetet (apukája jobban piált,mint anno az enyém),h ha sírt,ordítottam vele,néha rácsaptam......aztán jött egy fordulat....nem tudom,mikor,és miért,mert folyamatos lelkiismeretfurdlásom volt,csak hirtelen felindulásból mégis így reagáltam....szóval jött egy fordulat,és azt mondtam,h elég,nem akarok ilyen lenni,jobb kapcsolatot szeretnék a gyerekemmel,mint amilyen anyámnak volt velem.......de persze ettől a körülmények nem lettek jobbak,és én pedig nem tudok egyik napról a másikra változni,de azt tudtam,h akarok változni.....ma már 4 éves múlt a kisfiam,7 hónapja élünk együtt új párommal (kisfiam akkor ismerte meg),a körülmények sokkal jobbak,és várandós vagyok......most,több,mint 4 év után érzem azt,h jó irányba haladunk,már sokat játszunk,próbálok szépen megmagyarázni mindent,figyelek rá.....persze vannak kudarcok,de már nagyon jó helyen járok,minden nap tanulok,igen tanulok...méghozzá a kisfiamtól,aki mindezek ellenére szeret,és imád engem,nekem akar megfelelni,hozzám akar bújni......és,h miért,mert nem vagyok én rossz anya,mert az adott helyzetekből próbáltam a legjobbat kihozni,mert anyaotthonba mentem vele,mert éheztem,h neki jusson.....mert így-vagy úgy,de kihoztam őt abból a pokolból,és érzi,h ez már nem csak egyszerűen jobb,hisz anya is kezd megnyugodni.......most ő van hullámvölgyekben,de már van családunk,és együtt átvészeljük....sőt lassan kilábalunk belőle.......és nem vagyok büszke az itt felsorolt negatív dolgokra,de akkor sem tartom magam rossz anyának,mert hajlandó vagyok tanulni,változni vele,érte!!!!!!!!!!!!

Sziasztok!

Nagyon örülök ennek a fórumnak. Sajnos nálunk is van valami, egyenlőre a legrosszabb az, hogy senki nem tud semmi biztosat, csak hogy a lányom nem olyan, mint az átlaggyerek. Én ezzel születése óta tisztában vagyok, jeleztem is az oviban, aztán mégis most kapok olyan jellemzéseket, amiket olvasva úgy érzem, másik gyerekről írnak. A baj, hogy igazából nem nagyon van még diagnózis sem: nem kirívó, nincsenek tipikus jegyek egyik rendellenességből sem, egyszerűen sok apró kicsi másság a többihez képest, amik viszont nem alkotnak semmi egységes mintát. Középsős a lány, s félek, hogy nem fogják iskolába engedni, pedig nagyon okos és értelmes. Az a baj, hogy vannak olyan területek, ahol messze az átlag felett van (pl. fantázia, vizuális memória, verstanulás), de emellett más területeken meg elmaradása van (pl. feladattartás, szabálykövetés). Ahogy én utánaolvastam, egyes tünetek az ADHD-hoz köthetők, de sok minden kilóg :(

Igyekszünk rengeteget foglalkozni a lányunkkal, beszédértést fejlesztő gyakorlatokat, figyelemfejlesztő és feladattartást meg logikai érzéket fejlesztő játékokat játszunk, lovagolni hordjuk, de egyenlőre nem sok pozitív visszajelzést kaptunk :(

Sajnos magánban nem nagyon tudom sehová vinni (beszéltem több szervezettel, iszonyú pénzeket elkérnek), oviból most nevtanba fognak küldeni, de nem fűzök hozzá túl nagy reményeket.

Akiknek van hasonló problémákkal küzdő gyerekük, tudnának esetleg segíteni? Nagyon hálás lennék és előre is köszönök minden segítő szándékú tanácsot!

Szia!

Már túl vagyok a gyermeknevelésen, mert 64 éves vagyok.Sokszor merült fel bennem is ez a kérdés korábban.Olyan társadalomban élünk, hogy bár mit teszel anyaként soha nem fogod úgy érezni, hogy jó anya voltál.Ha egyedül neveled a gyermekedet még sokkal nehezebb, és ha Te anyukád szerinted rossz anya volt, nincs jó minta.Legfeljebb pont az ellenkezőjét teszed mint Ő.Hallgass az ösztöneidre és életre neveld a gyermekedet.Ne csak az iskolai teljesítménye legyen a döntő.Sportoljon, ismerje és szeresse a természetet, tanítsd meg egészségesen élni és vidd sokat emberek közé, hogy megtanulja idejében az alkalmazkodást.Sok sikert és jó egészséget kívánok.Jutka

Én is sokszor csodálkoztam..talán tudjátok, hogy már pocaklakóként egyedül maradtam a kisfiammal, s a védőnő rettenetesen lekezelő volt. Tulajdonképpen egy nulla voltam a szemében...Egyszer azt mondta, hogy le kell üljünk beszélgetni, s elkezdett szexuálisan felvilágosítani, beszélt a védekezésről, s mondta, hogy óvszert is tud adni ( 26 éves voltam). Leesett az állam, s mindaddig ilyen volt velem, míg egyszer elmondtam Neki, hogy van némi fogalmam a dolgokról, ha másért nem hát mert egészségügyis vagyok. Onnantól kezdve kedves kolléga voltam.

Aztán a kisfiam sokáig nagyon hörgött, volt olyan ismerősöm, Aki már el is temette. Fölé állt, s sajnálta, hogy meg fog halni. Hát igen, mondtam hogy egyszer biztosan. Azért is furán néztek rám, mert szinte kimaradt a gőgicsélése, mert korán megtanult beszélni, mert nem sírt...szóval mindig volt valami, amiért valaki furán nézett rám...

biztosan azert, mert nem etetted rendesen vagy nem raktal a nyakaba borostyan nyaklacot!! Mert ok biztosan ezt tettek es mar 3 hetesen kijott a gyerek felnott fogsora is, mert capauszonyporral etettek

:):)

ez jarhatott vajon a fejukben? :):)

:)

Az en "ismeroseim" mar akkor furan neztek ram, amikor a gyerekemnek 13 honaposan 1 foga sem volt.

sajnos azt tapasztaltam, hogy nem egyformak az emberek, de a velemenyuk se :)

es ennek hangot adnak. Van, aki ismeri ennek a kulturalt modjat, van aki nem. Lehet, hogy az igazgatod sem..

Hianyzik az egyutterzes az emberekbol es mindenki a legrosszabbat feltetelezi a masikrol.

Mi jo anyanak gondoljuk magunkat?

Vajon mi van a fejunkben? En megteszek mindent, hogy jo legyek. Rossz senki nem akar lenni, ugye? Ha mar csak eleg jo vagyok, akkor jol erzem magam.

Ezt jól megfogalmaztad :)

Szerintem, ha egyszer születik még egy gyermekem, számára másképpen leszek jó anya, mint a kisfiamnak. Ezzel azt szeretném mondani, hogy nincsen két egyforma igényű gyermek. A kisfiamat 4 évesen már az foglalkoztatta, hogy mi tartja a földet, 6 évesen már az agyalapi mirigyről beszélgetett idős bácsival a buszon, s nem azért, mert zsenit akarok Belőle nevelni, hanem mert Őt az ilyen dolgok érdeklik, s ebben segítem. Lehet, ha majd másik gyermekem lesz, akkor majd Vele nem ilyen szinten kell foglalkozni.

Szóval, ami jó az én gyermekemnek, az nem jó a másiknak. Tapasztalatot lehet, s érdemes is cserélni egymás közt, de nem kioktatás szintjén. Nem mehetek oda az ismerősöm 6 éves gyermekéhez, hogy mi az, hogy az Ő gyermeke még nem tudja a bőr felépítését, hiszen az enyém kívülről fújja. Na és? Ő pedig vissza vághatna, hogy az én gyerekem, Akinek nem kifinomult a mozgása mi az, hogy nem tud spárgázni, hiszen az Ő gyereke már régen tud.

Itt is jó lett volna hasonlókat, s nem veszekedést olvasni.

Hasonloan gondolom en is. Ki mondja meg, kinek a velemenye szamit? Es miert szamit az, hogyki mit mond?

A lelkiismeret az szamit. Ha en 6x cserelem a kertipartin a gyereken a ruhat, akkor annyiszor teszem..mert nem szeretem mocskosan latni ot ( avendegek elott= megfeleles), peldaul..de ha nem cserelnem, akkor az jarna a fejemben, hogy minek csereljem, ha 4 perc mulva ugy is osszekoszolja?

Barhogy is, a megfelelesi kenyszer nagy ur. Ne foglalkozz vele, masok mit mondanak, TE megtetted azt, amit meg kellett tenned. Ha o nem erti (mondjuk az igazgato) akkor az az o hendikepje. A lelkiismereted tiszta. Gondoztad a gyereked, orvoshoz vitted, masik iskolaba. Mi mast tehetnel meg? Bujj ki a borodbol? Bujtasd ot ki a borebol? Verd meg..? Ne adj neki enni? Allitsd a sarokba?

Mindenkinek van egy tuti otlete, amitol jo anya lehetsz.

Nekik.

En ugy velem, hogy mindenki a legjobb anyja a sajat gyerekenek. Te vagy a legjobb a tiednek, en meg az enyemnek. Te nem lehetsz a legjobb az enyemnek, mert az en gyerekemnek Te nem lennel a legjobb, csak en. Ahogy forditva is igaz. A Te gyereked teged szeret, neki te vagy a legjobb, legszebb anya. Valahol hiszek benne, hogy mindenki okkal kerult ahhoz az anyahoz, akinel megszuletett vagy neveli.

Egyebkent meg ki szerint jo anya? A Pápa szerint? Az Elnok szerint? A dadus, a bolti eldao, a szomszed, az anyukad vagy ki szerint!? Szerintem jo anya vagy, mert torodsz a gyerekeddel, eteted, itatod, dolgozol, nem iszol, nem vered, oktatod. Ezek -es masok- az en ertekrendem szerinti "kategoriak". Mas emberek szerint meg ettol nem vagy jo anya, nekik ez keves. Vagy, pont azert nem vagy jo anya, mert tul sok idot toltetsz a gyerekeddel a tanulas vilagaban, nem kell egyetemre jarnia, ne hajszold. Mas szerint meg "ha jo anya vagy, akkor gondoskodsz a gyereked jovojerol es megalapozod neki ezt a tanulassal"

Nem kell kernie.

Nem o teszi tonkre, hanem te probalod ezt tenni sok helyen. O a te sajat fikazasodat mutatta be neked, s meg csak eszre sem veszed. A sajat irasait oda masolgatja, ahova akarja.

Kerlek, olvasd at meg egyszer..nem erdekel senkit, ki egyedulallo, de kerlek, kerlek, ne allitsd be magad tokeletesnek.

Ja, hogy akkor most en is vacak anya vagyok, mert itt ulok? Bocs..a gyerekem mar alszik, vagy..az apjaval van..de nem EGESZ nap.

Dehogynem!

Hordában támadja az embereket, én legalább felvállalom egyedül a véleményemet és nem kérek egy falka támogatót.

Az más.

Veled nincs gond szerintem.

Szerintem ő sem enged meg magának többet, mint amennyit te megengedsz magadnak.

Te vagy az, aki úgy gondolja, hogy neki mindent szabad. Aztán ha emberedre találsz, akkor fröcsögsz és vagdalkozol, eddig tart a fene nagy intelligenciád.

Ezek kemény és szomorú szavak :(

Sajnálom, hogy ilyeneket kell olvassak...

Vajon én milyen nő vagyok, ha 9 éve egyedül nevelem a kisfiamat? Igen, tudom....

Sajnálom, hogy veszekedtek...nem hittem volna, hogy ez fog itt történni...

Leszállsz rólam?

Kíváncsi rád valaki? Ezt a fórumot is tönkre akarod tenni?

Tudod nekem már felnőtt a gyerekem, akivel már nem kell játszanom, rendszeresen takarítok, főzök és mosok, így nekem nem áll hegyekben a tenni való.

Mi a célod? Ki vagy te? Hogy mersz magadnak ilyet megengedni, amit teszel?

Akkor vagyok itt, amikor én akarok. Nincs hozzá közöd. Én beosztom az időmet és minden belefér,l nem úgy mint neked. És bármilyen rosszul esik neked, engem nem hagyott el a férjem, nem vagyok elvált mint te, mert velem lehet együtt élni, nem úgy, mint veled. Neked ha jól tudom kis gyereked van, így jobb lenne, ha a rám szánt idődet vele töltenéd, sokkal hasznosabb lenne.