Isteni volt Drágám!

Talán legelőször is valami belénk nevelt szemérmesség: „Kislányom, ezt egy nőnek nem illik.” Na meg az egész körítés, ahogy a szexuális felvilágosítást előadták nekünk szüleink, már ha előadták. Leginkább a szexualitás tabutéma volt. Ha mégis szóba került valamiért, akkor nem az volt a kicsengése, hogy a szeretkezésben a nő és a férfi egyenrangú partnerek, inkább valami olyan, hogy a nő passzív, engedékeny résztvevője, elviselője az egésznek. „Hagyd magad, hamarabb szabadulsz” – hangzott a bölcselet. Nem emlékszem, hogy arról szólt volna a fáma, hogy ez mennyire csodálatos. Persze ez csak szerintem inkább a korosztályomra vonatkozik, mert talán a mai fiataloknak már más.

Másodszor, a másik szeretete. A férfiaknak elég fontos, hogy szexuálisan elismertek legyenek, mert ez növeli a vágyukat, hogy újból azok legyenek. És a nő nem akarja lelombozni. Ez már idősebb korom tapasztalata, mint az is, hogy ha a nő azt mondja, hogy nem, nem volt nekem jó, és ne adj isten még legközelebb sem lesz jó, akkor sajnos megkaphatja, hogy frigid. Pedig nem erről van szó. Csupán a nőnek annyi látszólag értelmetlen dolgot kell legyőznie magában, hiába az eszméletlen vágy. Először is egy adag kisebbségi érzést. Ez a test tényleg izgalmas a férfinek? Sokan ha tükör elé állnak, azt gondolják, hogy ettől egy férfi nem jöhet lázba. Azután, valahogy nem annyira elfogadott, hogy a nő az irányító. Ha mégis megpróbálja a rávezetést, az csupán pár alkalomra szóló dolog, utána marad az, ami a férfinek izgató, bár ő úgy gondolja, hogy akkor a nőnek is annak kell lennie. Azt hiszi, ha ő elment, akkor az a nőnek is jó volt. Nagyon elégedett magával. A kérdésére: „Jó volt drágám?”, egyetlen jó válasz lehetséges: igen. Értetlenül nézne partnerére, ha azt a választ kapná: nem. „Drágám neked is annyi időd volt, mint nekem.” - Nem ismerős?

Nem egyértelmű a válasz a „jó volt” kérdésre, mert attól, hogy nem jut el az ember lánya az orgazmusig, attól még lehet eszméletlenül jó az együttlét, attól még bizsereg a bőre, futkos az érzékiség a gerincén, a gyomrában érzi a felkavaró hiányt, a combja pihéin futkos a gyönyör, a vágy, csak . . . . Csak nem tudott átbillenni a teljes odaadásba, a fent leírtak miatt, vagy felsírt a gyerek, vagy a szomszéd dübörgőre kapcsolta a zenét, az ablak alatt robogott el a mentő szirénázva. stb. Az utolsó pillanatban kibillent. Attól ő még nagyon szereti ezt a majdnem gyönyört is, hisz szereti azt akivel együtt van, tetszik neki, hogy a férfinek sikerült gyönyört adnia.

Ha ez a komplikált egyed, a nő, túl tud lépni a leírt sok mindenen, akkor tudja teljes mélységében és magasságában élvezni a szexet. Ha a férfiben van elég türelem, ha odafigyel a test rezdüléseire, ha neki is fontos, párjának gyönyört szerezzen, akkor sokszor valóban igaz a válasz: Isteni volt Drágám!