Introvertáltak érvényesülhetnek ebben a világban? (beszélgetés)

Hmm hát jó kérdések. Az biztos hogy nem az életkorral lesz valaki introvertált. A többi elég változó. De van ez a blog én itt jókar olvastam róla

[link]

Én azt gondolom, hogy bennem is megvan mindkettő, simán kiállok akárhány ember elé egy pódiumra előadást tartani, de vannak időszakok amikor legszívesebben elvonulnék egy szigetre egy könyvvel.

Sőt, irányítani sem hangosan szeretek, inkább csendben, megfontoltan mozgatom a szálakat :o))

Az erős határozottságom valóban ellent is mond annak hogy az lennék.

Tudja fene :)

Nem is vagyok biztos benne hogy az voltam,de tény azért hogy a mai napig pl.nem szeretek/nem tudok sok ember előtt beszélni.

Nyilván a foglalkozásomat azért nem tudnám űzni igazi introvertáltsággal:)

Te is introvertált vagy ?

Asszem én is az voltam,de leküzdöttem.

Előfordult...

De túl kell lépni rajta, különben tényleg nem fogunk érvényesülni ;-)

Igen, igazad van, be kell illeszkedni.

Csak ez olykor annyi energiámat elveszi, a számomra nem fontos és idegesítő dolgok, hogy jobban belefáradok, mint magába a munkába.

Érdeklődőnek, "aktívnak" lennem:)

A fórumkérdésre a válaszom: igen, ők érvényesülnek igazán.

Bár, az idő sokszor meghozza a gyümölcsét, ha a főnök igazi főnök, és nem látszatember, a kevés szóval végzett, magamutogatás nélküli munkát is elismerhetik egyszer csak ...

Az egyik kolléganőmet azért akarta a volt főnököm kirúgni, mert nem reggelizett az iroda többi tagjával. Ebből akkora hercehurca lett, hogy csoda. Vagy talál olyan munkát magának az illető, ahol úgy tud dolgozni és létezni ahogy ő szeretné, vagy egész egyszerűen be kell illeszkedni. Én pl. nem cigiztem soha és nem is kávézom, de néha muszáj volt csatlakoznom a bandához, mert tudomásul kell venni, hogy a legtöbb információ sokszor ott áramlik. És itt nem az általános pletykáról beszélek, hogy ki, kivel, hol, stb, hanem fontos munkával kapcsolatos infók is itt hangzottal el sokszor.

Szerintem sem kell összekeverni a depressziós embert az introvertálttal, bár kívülről nézve lehet hasonlóság, de a kettő nem fedi egymást.

Szerintem nem szerencsés összemosni az introvertáltságot a depressziós alkattal, közük nincs egymáshoz sok esetben.

Én sem vágyom társaságra, felszínes - zajos - sekélyes csevegésekre, amikor mindenki fújja a magáét a munkahelyi társaságban nagy hangon, így felhívva magára a figyelmet, de alig figyel arra, amit a másik mond ...

Nyugodt, kiegyensúlyozott ember vagyok, aki kevés, de mély kontaktussal megelégszik.

A főnököm (próbaidőn vagyok) azt mondta: itt csapatjátékosnak kell lenni, aki nem illik a csapatba, arra nem lesz szüksége.

Nos, a "csapat" délután 2 - kor kiül a kertbe, cigi, kávé, üres fecsegések, az a "jó csapatjátékos" a főnök szerint, aki infókat szolgáltat a másikról, aki éppen nincs ott (azaz pletykál), vagy éppen saját maga magánéletébe avatja be a többieket.

így kovácsolódik a közösség. :D

És így megy ez 4 - ig, a munkaidő végeztéig.

Nem szeretnék ilyen módon extrovertált lenni sosem.

Semmi rossz szándékkal, de szerintem a legjobb munkakör számodra egy állat kereskedésben dolgozni vagy valami állattokkal kapcsolatos dolog.

Ismertem pl egy depressziós több diplomás lányt, aki elkezdett lovas turákat szervezni és megtalálta benne a maga boldogságát.

Volt egy másik aki tengeri búvároktatásban találta meg a helyét.

Próbálkozni kell és kicsit merészebbnek lenni

Egész életünkön keresztül változunk. Van aki jobban, van aki kevésbé, de a változás az örök. Biztosan sok olyan dolog van, amit gyerekkorodban teljesen másképp láttál, mint most és idős korodban is dolgokat másképp fogsz látni.

Nem lenne gond, hogyha te egy magabiztos introveltált lennél, de hát nem vagy az. Másoktól ne várdd el, hogy elfogadjanak, magadat kell elfogadnod. Amikor azt fogják rajtad látni, hogy magabiztos és határozott vagy másképpen fognak veled viselkedni. Így azt sugallod nekik, hogy lusta vagy és érdektelen, csak magaddal foglalkozol. Ezért javasoltam tehát azt, hogy először neked kell nyitnod a kollégáid felé. Aztán pedig majdcsak találsz magadnak egy megfelelő munkakört.

Már növelheted az önbizalom hiányodat azzal, ha nem nézel tv műsorokat (kivéve amitől okosodsz), ha nem FB-zel, ha nem olvasol női magazinokat, ha nem akarsz megfelelni mások elvárásainak, mert aki mindenkinek meg akar felelni az a saját személyiségét ássa alá.

Sportolni, futni kutyussal, alkotni, festeni, olvasni, akár megtanulni hangszerekkel bánni stb stb.. ezek szerintem mind növelik az önbizalmat:)

A felsorolás pontosan rám is rám mondható,ezekkel még lehetne jól boldogulni ha kiegészül erős önbizalommal,nekem azzal is bajok vannak,ebben látom

a problémám inkább.

Én meg vagyok győződve, hogy egy tök átlagos ember vagyok, és arról is, hogy szinte egyik itt említett jelző sem illik rám, azaz nem vagyok introvertált, nem vagyok antiszociális, nem vagyok szociálfogyatékos, stb., mert én beszélgetek a kollégákkal, barátokkal, családdal, sőt idegen emberekkel is, ha úgy adódik. A munkámat nem végzem rosszul, de ha épp nincs kedvem hozzá, akkor bizony mindent elrontok vagy csak egyszerűen nem haladok és van olyan is, hogy épp nincs kedvem senkihez szólni és nem is segítek senkinek és inkább hibázok, mint segítséget kérjek. Van akivel nem vagyok hajlandó beszélni személyesen, telefonon, inkább mailezek vele. Amikor a gyerekem kicsi volt jártunk játszótérre, de sosem beszélgettem szinte az anyukákkal. Eddig azt hittem, hogy azért, mert engem nem érdekel az összes gyerek kakija, pisije, mit evett, mit nem evett, stb., inkább olvastam, ha társaságra vágytam, akkor a barátnőmmel vittük a gyereket, mert ő nem fárasztott ilyenekkel és vele minden sokkal érdekesebb dologról lehetett beszélgetni. Nem érdekel senki fogyókúrája, nem érdekel senki szexuális élete, nem érdekel a szakítás utáni hisztije senkinek és amúgy semmi ami magánügy. De roppantul érdekel, hogy ki mit gondol bizonyos dolgokról, ki, hogyan él meg bizonyos helyzeteket, ki mit tenne adott helyzetben. Nem vagyok jópofizós típus...

De ezek ellenére én tök átlagos ember vagyok és nem skatulyázom be magam egyik ilyen csoportba sem...

"Az érzelmileg instabil introvertált pedig:

- békés

- pesszimista

- barátságtalan

- komoly

- rideg

- szeszélyes

- aggódó

- magának való "

"érzelmileg instabil introvertált"

De jó kis topic ez, magamra ismertem az elmúlt 5 év óta :)

Önbizalmam viszont az van, mert nagydarab vagyok, beszélek nyelveket, nincs gond az anyagiakkal így nincs hála az égnek főnököm se (amit else tudnék képzelni már),

csak megutáltam az embereket, bizalmatlan vagyok mindenkivel, kivéve 2 örök barátot és pár rokont.

Bizalmatlanság = pszichopata

Azért ugye nem leszek az?

Csak nem...á nem, azért én normális vagyok, "a hangok is ezt mondják" :p

Mindenesetre dejóó ez a felismerés! Extra intro vagyok! :D

(vagyis ez most nem is annyira jó...) hmm :(

Igazándiból "kiábrndult féle lettem/vagyok" Valahogy tenger mellett kéne élnem talán és vissza térne a régi vidám ismerkedős oldalam...

Nemtudom...