Imádom, hogy tudok parancsra aludni. (beszélgetés)

Nem olyan bonyolult az, tudni kell, hogy bármikor felkelthetnek, vagy csak keveset alhatsz, mert korán kell kelni, de a szervezeteknek szüksége van a pihenésre.

Technikailag meditációs vagy agykontrollos módszerrel. Végig gondolod a testrészeket, azokra koncentrálva, hogy ellazulnak és át is érzed, ahogy lazulnak a lábujjaktól a fejed búbjáig, ha ez kevés, elhiteted magaddal, hogy visszaszámolas végére már alszol. Idáig azért már nagyon régen nem kellett eljutnom.

Folyton fáradtnak kell lenni. Kell hozzá hónapokon keresztüli kevesebb alvás a szükségesnél, plusz éjszaka közepén 1x kötelező ébresztős felkelés a gyerek be nem hugyozása érdekében.

Néha azon gondolkodom félálomban bólogatva a 🖥 előtt a munkahelyen, hogy ha kimennék a budira aludni egyet, vajon hiányoznék-e és lebuktatna-e a horkolásom. 🤔

Én is imádnék... De legalább parancsra fel tudok kelni!

😂

Szerintem érdekesebb téma.😃

Egyébként meg csak egy vallomás, gondolom itt a szabad asszociáció simán játszhat.😃

Én, a mai zenekarok koncertjére nem járok. Majd októberben szeretnék eljutni Budapestre a Fahrenheit zenekar koncertjére, illetve tavasszal megyek az Edda 50. születésnapjára.

Akiket még szívesen hallgatok, a létező mai zenekarok közül az a Pokolgém, Omen, Ossian, P. Mobil, Karthago, Lord, Zanzibár.

Igen, biztos vagyok benne. Nem véletlenül haraptam rá. Már az a 4 sor tetszett, amire rákérdeztem, honnan van.

Koncertekre viszont nem járok.

[link]

Deák Bill Gyula - Középeurópai Hobo Blues III.

Láttam egy kisfiút, szemével könyörgött,

Láttam at anyját, a tükörnél állt,

Láttam az apját, parancsra nevetett,

Parancsra aludt, és parancsra várt.

Van egy módszerem elalváshoz, ami szinte azonnal eredményes. Becsukom a szemem és ott többnyire látok valamit, kicsi foltot, elmosódott, vagy úszkáló képet. Erre figyelek, koncentrálok erősen, kizárva a külvilágot. Az átmenetet az elalvásba észre sem veszem, már alszom is.

Másik módszer, egy elalvós kép. Mindég ugyanaz. Erre koncentrálok kizárva minden mást.

Unoka altatásnál is működik a dolog, erre véletlenül jöttem rá.

Lehetett vagy 3 éves, nálunk voltak és ebéd után senkinek nem sikerült elaltatni. Én következtem jobb belátásra bírni, hogy végre aludjon.

Odafeküdtem mellé és azt mondtam bújjunk össze szorosan, érjen össze az orrunk. Néztük egymást, nyilván kizárva a külvilágot és a gyerek gyorsan elaludt. Szinte el sem hittük a történteket, de ez többször is megismétlődött és működik. Most 13 éves az unoka és épp nemrég elmesélte, hogy sokszor gondol rám, mielőtt elalszik. Nem tudom, van-e köze a gyerekkori altatásnak, de lényeg, hogy lefekszik és gyorsan elalszik most is.