Így mulat egy beates magyar úr.... (beszélgetés)

Ugró iskola vagy mi volt a neve;)

Igen, ilyet is játszottunk, ahogy a többi hasonlót is.

Nálunk magyar 1 volt és később valami adapterrel befogható volt a 2-es, de ott csak esténként volt műsor.

Nekem az első tv-s emlékeim a mesék, amiket akkor néztünk, pl. Karácsonykor a Koldus és királyfi még a régi, a Csodálatos tűzszerszám és az ólomkatona, ha jól emlékszem, illetve az esti mesék, Mézga család, stb.

Igen, milyen fura, hogy kit látunk öregnek. Sosem felejtem el, hogy még az anyut is öregnek láttam, pedig csak 22 éves volt:DDD

A nagymamám olyan 50-55 éves lehetett, amikor ovis voltam, de őt végképp nagyon öregnek láttam. Miatta nem hordok barna ruhát, nekem az a szín annyira öreges. Ő nem hordott már olyan ruhákat amikről írsz, gondolom azért mert pesti volt, ő teljesen egyszerű térd alá érő szövet szoknyákat, évszaknak megfelelő felsőkkel. De mind barna volt:DDDD

Nagyon szerettem a magyar ifjúsági filmeket is, pl. a Hahó öcsit, stb. És a cseh mesefilmeket: Aranyhaj.

Szerettem a gyerek koromat és majd később a tini koromat is, de arról nem írok, mert az már a 80-as évek;)

Tényleg, tollas az utcán :) Meg az az ugrálós játék, nem tudom már a nevét. 3-2-1-2 fél lábon, aztán megfordulva visszafelé. Krétával felrajzoltuk.

TV akkor kezdett jobban érdekelni, amikor Tenkes kapitányát játszották. Akkor már volt rendes csatorna, mert eleinte csak 1 magyar, meg valami hóeséses ORF a 7-esen. Vasárnap tízkor mindig mise a faluban. A Tenkes kapitányáért annyira odavoltunk, hogy elbicajoztunk a szomszéd faluba misére, mert ott korábban volt, csak hogy a filmet megnézhessük. Most kerestem rá, 1963-ban forgatták, tehát nem is volt új, csak nekünk... ez nagyon beragadt az emlékezetembe.

Sok dolog még mamával kapcsolatos, aki vigyázott ránk, ha szüleink dolgoztak. Mindig annyira öregnek láttam, de csak úgy öltözött: rakat alsószoknya, fejkendő, hajtűk, fura mellények, cipők. 73 évesen halt meg, ma még fiatalnak számítana.

Pont így!

Pesti lányként is szupernek tartottam a patakban fürdést.

A szüleim is jártak le a vidéki rokonokhoz a házukat építeni.

Abban az időben, itt Pesten is volt olyan a kertvárosi részeken, hogy egész nap tollasozhattunk az úttesten, mert hetekig nem jött arra kocsi:D

Nekünk hamar volt TV-nk, így rengetegen átjártak hozzánk tévét nézni.

És igen, a farsangok is voltak.

Igen, tudom, hogy vidéken is voltak lehetőségek. Csak gondoltam oda írom, hogy ne az legyen, hogy...

Egyébként a vidéki unokanővéreimet sokszor elkísértem a tánciskolába és ott voltam a vizsgájukon is;)

Videkiként mindenki jóban volt mindenkivel. Nemhogy a szomszédot, az egész falut ismerte. Kalakaban épültek házak, végezték a mezei munkákat, gyerekként ez mind nagy buli, lehetett ugrálni a szalmabálákon, taposni búzában, csirkeszallításra menni, na ide nem nagyon engedtek, mert éjjel volt. Pecaztunk, rákot fogtunk, parázson megsütöttük. Gátat építettünk a patalba, hogy fürödhessünk. Téeszelnök jól lebaxott, lebontottuk, egy hét múlva újraépítettük. Gombát szedtünk, gesztenyét, mogyorót, felmásztunk a kovácsműhely padlására, beszakadt, usgyi. Busszal mentünk városba strandolni, persze én tévedtem el a strandon, mindenki keresett. Voltak babáim, Mónika és Anna, de mindig a fiúkkal koslattam.

Teadelutanokta emlékszem az alsó tagozatból, meg farsangra, amikor jelmezekbe öltöztünk. Mindig a szülők hoztak sütiket.

Faluban talán volt 3 autó, telefon jóval később. De nem is volt rá szükség, kinek telefonáltunk volna. Tanácson volt olyan kurblis fajta, talán ők sem hadználták. A fontos infókat kidobolták. Jött egy néni dobbal, végigjárta a falut, kikiabálta. Általában föld-és jószágokkal kapcsolatos témákról.

Kiszökni? Miért? Télen a hó el volt takarítva a járdákról amikor mentünk az iskolába, nem úgy mint ebben a fejlett, okos világban.(kötelességet nem tudnak sokan) Megint hálát adok a gyerekkoromért is.

Békesség, kiszámíthatóság azért hozzájárul a boldogsághoz.

És írok a mulatásról is:D

Bár 13 évesen fejeztem be a 70 éveket, de azért igyekeztünk mulatni is;)

Tehát, mi az osztálytársakkal sokat találkoztunk, sok mindent csináltunk közösen, pl. jártunk koncertekre, pl. a Tabánba, stb. Azt hiszem ezt hívják manapság fesztiválnak.

Nálunk, egész nyáron a lakótelep főterén voltak gyerek programok, ahol volt bábozás, gyerek dalokat éneklő fellépők, mini mese színház, sport bemutatók. Ez utóbbit nem csak néztük, hanem akik sportoltak " fel is léptek", pl. én is;)

Jártunk a jégre, a planetáriumban és volt évente néhány alkalommal sulibuli, ahol volt retró szendvics (vajas kenyér, felvágott, reszelt sajt, piros arany, esetleg uborka és főtt tojásos), szörpöket ittunk vagy traubi szódát, ment az aktuális zene és táncoltunk.

A házunkban volt egy bácsi, aki egy közös helységben szuper 8-assal filmet vetített a házban lakó gyereknek, illetve, ha nem volt új film, akkor különböző kézműves foglalkozásokat tartott nekünk. Festettünk, szobrászkodtunk, hajtogattunk, stb.

A szülők összejártak pl. kártyázni. Hetente egyszer átmentünk a szomszédházba egy családhoz. A szüleink kártyáztak, mi gyerekek játszottunk együtt.

Aztán volt olyan család is, akivel nem kártyázás volt, hanem közös hímzés. Ilyenkor az anyák egymás mellett ülve hímeztek és beszélgettek a pasik TV-t nézték és beszélgettek, a gyerekek játszottak.

Karácsonykor ment a szomszédolás, mindenki vitt a saját sütésű sütiből mindenkinek. Az anyukám nagyon finom krémest sütött. Már karácsony előtt 1 héttel elkezdte a sütést, hogy legyen annyi, hogy a szomszédoknak is adjon;)

Szilveszterkor több család együtt bulizott, volt olyan, hogy éjfél előtt lementünk az utcára a szánkó dombhoz, mert szakadt a hó. Csúszkáltunk, szánkóztunk, hógolyóztunk, hóembert építettünk, a szülők pedig pezsgőztek;)

Én manapság is igyekszem ilyen ünnepeket tartani. Igaz, nem a szomszédokkal, hanem a családunkkal és a barátainkkal, hogy a gyerekemnek is legyenek ilyen szép emlékei;)

Hát nem is tudom....

Hárman voltunk/vagyunk testvérek, de sosem voltak ilyenek.

A mi szüleink is állandóan dolgoztak, de nem történtek ilyenek.

Nem volt sok ruhánk és játékunk, de volt csizmánk, nyugodtan bandázhattunk a barátokkal, néha mentünk nyaralni, bár legtöbbször nagymamánál vagy valamelyik vidéki rokonnál voltunk egész nyáron.

A fagyi már 1 Ft volt, de nem kellett könyörögni. Igaz, mindennek meg volt a maga ideje. Fagyizás vagy sütizés csak hétvégén volt, hét közben, ha anyu sütött, akkor volt édesség, vagy az elrakott befőttek voltak még.

Nálunk minden el volt osztva, pl. a dinnye vagy bármi és azt sem vettek minden nap.

9 éves koromig családiházban laktunk, ott valóban csak egy szobánk, egy konyhánk és egy fürdőnk volt, azaz nem volt saját szobánk, de elköltöztünk panelba és onnantól volt.

Játékunk nem volt sok, mindig olyat kaptunk, amivel mind a hárman tudtunk játszani, azaz főleg társasok, de az is csak kevés, illetve a húgunknak volt 1 babája, a bátyánknak volt pisztolya, de általában közösen kaptunk mindent.

A ruhákat, amíg lehetett örököltük egymásról, sőt! nem csak a kis családunkban, hanem a nagy családban is. De senkit nem zavart.

Tehát, voltak élmények. De ez gondolom a szülőktől függ és a lehetőségeiktől.

Minket vittek moziba, színházba, múzeumokba, kirándulni, sétahajózni és minden hova. Persze, nem minden nap vagy minden hétvégén, de meg voltak adott időpontok, pl. május 1-én mindig mentünk állatkertbe és vidámparkba.

Moziba havonta egyszer a matinéra, színházba talán évente 2x, kirándulni tavasszal és ősszel egy-egy alkalommal, nyáron strandra hetente egyszer.

Ételünk is volt mindig.

Suliba nem a legdrágább táskánk volt és nem minden évben kaptunk, de igyekeztek nagyobb korunkban megadni azt, ami épp trendi volt.

Valamint az apukánk asztalos volt, így sok mindent megcsinált nekünk, pl. hintalovat, kis talicskát, hintát a kertbe, tolltartót (rolós tetejűt) és még sorolhatnám. A bútoraink egy részét is ő csinálta, pl. étkező garnitúrát a konyhába, könyves polcokat, íróasztalokat, stb.

Igen, lehet, hogy a szüleim jól kerestek, ráadásul Budapesten élünk, de valóban sok-sok élményünk van, hiszen járhattunk sportolni is, illetve később szórakozni is volt lehetőségünk.

Egyébként, mi nem számítottunk gazdagnak akkor sem, ahogy most sem abban a kategóriában élünk, csak mindig igyekeztek a szüleink is, és mi is olyan dolgokat csinálni, ami belefér a családi kasszába.

Én nem ilyesmikre emlékszem. Nem kicsaptak az udvarra, hanem önként mentünk a BARÁTAINKKAL, senki nem ücsörgött a szobában, sőt télen inkább könyörögtek, hogy gyertek be. Korcsolyázni, csúszkálni jártunk a berekbe (nem játszótérre...), sokszor be sem zártuk az ajtót, csak arra igyekeztünk haza, mire munkából megjöttek. Sosem törtek be, loptak meg. Gyártották a kistesót? Nálunk nem, anyánk kétszer szült.

Boldognak lenni mindig abból lehet, ami éppen van. Ennyi megkeseredett ember...Kevesebb karcos hozzászólás azt sugallná, hogy most van miért boldognak lenni, csak az a baj, hogy nincs.

Nem ugyanazt és nem ugyanúgy éltük meg. :)

Mi pl. be voltunk fogva a házimunkába is. Nem szerettük, de megcsináltuk.

Érzelmekben, figyelemben gazdagabb kor volt szerintem. Márpedig ez (is) megfizethetetlen.

Ezt nem mondanám, inkább a múlt felértékelődik, mert elmúlt, olyan már nem lesz.

A mai gyerekek is megkapják az élményeket, sőőőőőt.

Mitől lett volna élményekben gazdagabb? Az hogy suli után úgy kellett a játszótérre is kiszökni mert nem lehetett? Olyan hogy nyaralás? Nagyon keveseknek adatott meg. Mégis milyen élményekre gondolsz? Ha az élmény hogy kunyerálni kellett 50 fillért fagyira egész nyáron talán egyszer, az igen marha nagy élmény volt. Vagy télen az 50 cm-es hóban a félcipőre ráhúztuk a műanyag hócipőt azt szarrá fagyva értünk be az iskolába, szintén marha nagy élmény volt. Apánk, anyánk egész nap dolgoztak, ha otthon voltak ment a főzés, mosás, takarítás minket kicsaptak az udvarra ne legyünk láb alatt. Gondolom ilyenkor gyártották meg a következő kistesót, mert az mindig jött. Szoba, konyhás lakásban kinti w.c-vel marha nagy élmény volt az élet.

Kiborulok valahányszor ilyen marhaságot olvasok akár itt akár a faceen hogy szegényen, de boldogan éltünk akkoriban. Rossebeket voltak boldogabbak az emberek mitől lettek volna? Akkor is meg volt a gazdag és szegény réteg meg most is. Ez soha nem fog változni. A szegénység magában hordozza a nyomorúságot és a boldogtalanságot.

Hatvanas évek:

1967-ben születtem, a bátyám 1 évvel korábban;)

Hetvenes évek:

Hajnalba vittek minket oviba, mert a munkaidő is hajnalban kezdődött, és mindig későn jöttek értünk.

1973-ban kezdtem suliba járni és a hetvenes években nem fejeztem be.

Kisdobosnak és úttörőnek is felavattak. Igen, minden második szombaton jártunk suliba és annyi gyerek volt, hogy nem csak délelőtt, hanem délután is volt tanítás.

1 Ft volt az ára 1 db golyó rágónak, 1,2 Ft 1 db sportszelet. 3,6 Ft volt 1 kg kenyér ára.

Reggelente, egy reggeliző büfébe ittunk piros pöttyös bögréből kakaót és kalácsot ettünk hozzá.

Mindig szerettem volna egy lábbal hajthatós autót (Moszkvics), de nem kaptam:( De volt bicajom és rollerem is....