Idős kutyus lehet feledékeny, szórakozott? (tudásbázis kérdés)

Megjártuk az állatorvost ugye. Nagyon mérges vagyok a szolnoki állatorvosokra. Mindenki lepattintott, és simán meg lehetett volna operálni már másfél évvel ezelőtt. Na mindegy.

Olyan lassan telt a tegnapi nap, hogy az nem igaz. Kolléganőim meg is jegyezték, hogy látszik rajtam, hogy nagyon ki vagyok. Hát igen.

A lényeg, hogy a feledékenysége, szórakozottsága meg állandósult éhségérzete az az öregség miatt van. Emiatt már nem kell aggódnom legalább.

A vállán lévő daganatot (jóindulatú volt) simán ki tudta az orvos metszeni, nem volt összenőve vállízülettel, izommal. Megmaradt a lába, nem kellett leoperálni. Pedig hogy mondták itt Szolnokon, hogy le kell vágni a lábát, és amúgy sem javasolják a műtétet, és amúgy is max.2-3 hónapja van hátra. Azóta meg eltelt másfél év. Hozzá nem értő idióták. Hentes az ilyen? Szolnokról át kell vigyem a kutyát Ceglédre, hogy meg legyen operálva? Hát hihetetlen.

Kolléganőm is vitte tegnap a kutyusát ide Ceglédre. MErt ott meg kiderült, hogy emlődaganata van a kutyának, és leghamarabb decemer 21-ére vállalta szolnoki állatorvos a műtétet. Mondta kolléganőm, hogy kérdezzem már meg ezt a ceglédi doktor urat, hogy be tudná-e vállalni hamarabb a kutyát. Meg is kérdeztem, és mondta az orvos, hogy hívjam fel kolléganőmet és mondjam meg neki, hogyha este fél nyolcig átérnek a kutyával, akkor még ma megműti.

Hát ez a nem mindegy.

Jázminka amúgy nagyon jól van. Ha engedném akkor szaladna. De nem engedem. Még egy kicsit pihenjen csak. A lépcsőn sem közlekedhet, férjem hozza-viszi kézben.

Egyébként azt, ami vele van/volt sokkal rosszabbul viselem, mint a saját diagnózisomat, állapotomat. Én tudom kezelni a saját magam helyzetét, de az övét nem. És ő sem érti, hogy mi miért van. Mert az a nézés, amikor otthagytam az állatorvosnál... azt sosem fogom elfelejteni. Tegnap mikor kihozták úgy remegett mint a nyárfalevél, ilyennek még sosem láttam. Bő 10 perc kellett neki, hogy megnyugodjon és elhiggye, hogy jön haza velem.

Na de lényeg a lényeg, hogy így vagyok nyugodt. Testileg-lelkileg-mentálisan egyaránt. Ő is rendben van, én is rendben vagyok. Ez számít csak. :)

Neked is viszont! :)

Estére már itthon lesz, nagyon hiányzik!

Hozzátenném persze, hogy sem fájdalmai nem voltak, sem nem sántított. Jóindulatú volt a daganat. Azt mondta Pest, hogy addig ne foglalkozzunk vele, amíg nem kezd el nőni, vagy amíg fájdalmat nem okoz.

És mivel 3 orvos mondta, hogy nem lehet műteni, így nem is feszegettem tovább a dolgot.

Jázminka jó általános állapotú, jó étvágyú, fürge, kicsit dilis, szóval teljesen jókedélyű meg minden. Úgyhogy nem okozott neki problémát a daganat, sem fájdalmat, sem mozgási nehézséget.

A másik lába fájt, az ellentétes oldalon, de az meg az ízülete volt, és a GF600nak köszönhetően már az sem fáj neki, 3 hét alatt megszűnt a sántítása.

Mégis én érzem magam rossz gazdinak, hogy miért nem vittem el tavaly egy negyedik szakvéleményre. De mikor annyi orvos is lebeszélt a műtétről akkor tényleg azt hittem, hogy igazuk van, és nem lehet műteni. :/

Elvittem ma Ceglédre. Ott tartották. Holnap mehetek érte.

Nem tudom ki mennyire olvasott az előzőleg indított fórumaim között, de ugye van egy eddig inoperábilisnek kikiáltott daganat a jobb vállán.

Szolnokon az egyik állatorvos műtét helyett csak citológiát vett, és rámondta, hogy 2-3 hónapja van hátra. Azóta eltelt másfél év. A másik állatorvos szintén Szolnokon egyetlen egy opciót ajánlott fel az altatást, mondván, hogy idős a kutya, nem bírná a szíve a műtétet, és különben is le kell vágni a lábát, nem vállalják. Átirányítottak Pestre. Az most tök mindegy, hogy kihez. Pest sem vállalta, mert hogy a szíve nem bírná, amúgy sem javasolják mert öreg és a lába...stb.

Erre Cegléd ma megműtötte. Érdekes, nem? Holnap mehetek érte. Úgy hiányzik.

Szívesen és engedd meg, hogy leírjak egy régi történetet.

Tengerparton nyaraltunk. Este rengetegen sétáltak a parton. Egyszer csak feltűnt egy nagyon idős pár, akik egy kis kerekű, alacsony babakocsit toltak - mindketten fogták a tolókart - benne két szintén nagyon öreg kutyus feküdt. Látszott a kutyákon, hogy talán már nem csak járni, de hallani, látni sem tudnak. Nagyon megható volt...

Mintha ők négyen már csak egymásért élnének, így aztán - gondolom - egyik sem adta fel a harcot. Ha rajtam múlna minden beteg és magányos embernek receptre írnám fel a kutyát. Tudom Ilike, hogy Te nem vagy magányos, azt meg biztosan érzem, hogy meggyógyulsz, mégis Nálad jobb helye nem lehet egy kutyának sem most, sem később amikor a sors úgy akarja.