Húsvét előtti pánik
Az alábbi írás címe árulkodó: máris tudjuk, mi foglalkoztatja a cikk íróját.
Nemsokára itt a húsvét. Már csak pár nap van hátra, és én még nem végeztem a nagytakarítással.
Az egyik felem pánikba esik: még nem mostam le az ablakokat, még nem mostam ki a függönyöket. A falak, bútorok is porosak. Még tojásfestékem sincs. Sőt lehet, hogy tojás sincs itthon! A csokinyuszik megvásárlásával is elkéstem?! És mi lesz a húsvéti sonkával? Valami sütit is kellene sütni. Na, de ki fogja megvenni a hozzávalókat? Jó, hogy a virágátültetéssel, párnahúzással már megvagyok. De még ott a sok vasalatlan!
És eközben ki figyel majd oda kamaszodó lányomra? Ki figyeli a bejövő-kimenő esemeseit? Ki ül le elsős kisfiam mellé tanulni -- ki figyelmezteti, hogy ha nem tesz vesszőt az ó-ra, akkor az csak o marad? Ki tanítja meg vele a locsolóverset? Ki törődik közben a nyolchónapos kislányommal? Ki hancúrozik vele, ki cseréli ki a pelusát, ki sétáltatja? Friss ebéddel hogyan várom majd a családom? A vacsorát már ne is említsem!
A másik felem nyugalomra int: csak szépen, lassan, sorjában! Van még idő. Vegyük csak elő a határidőnaplót és jegyezzük fel az időpontokat! De most nem az üzleti találkozókét. Még van tíz teljes nap. Ezalatt az idő alatt nagyon sok mindent el lehet ám végezni! Most jó, hogy a bevásárlóközpontok hétvégén is nyitva tartanak! Ja, és van férjem is! Majd´ elfelejtettem, hogy őt is bevonhatom a feladatok megoldásába. A dolgok felét így már egy csapásra meg is oldottam.
Bevásárlás kihúzva -- a férjem teendője lesz. A babasétáltatást is rábízhatjuk. Ezalatt porolhatok, moshatok, takaríthatok, és ebbe a kamaszlányomat is bevonhatom, így gyorsabban végzünk. Közben a kisfiam nyugodtan körmölheti a házi feladatot az íróasztalánál, a fél szemem rajta tudom tartani. Azt hiszem, a sütéssel nem bajlódom az idén. Anyukám úgyis felajánlotta, hogy szívesen elkészíti a család kedvencét, hiszen imád süteményt sütni.
Nehogy már megint az idegeskedésről szóljon az ünnepi készülődés! Azt hiszem, ezt a hibát csaknem mindannyian elkövetjük. Pedig nem ezt akarjuk, nem így akarjuk, hiszen nem erről szól az egész – s mi ezt valahol mélyen tudjuk is. Nem, nem hagyom, hogy magával ragadjon az ünnepek előtti őrület!
Legyen ez az ünnep az, amely elhozza számomra az igazi tavaszt!
Döntöttem. A hosszú-hosszú tél után a gondokat félretéve, felszabadultan és örömmel fogom várni családommal ezt az első tavaszi holdtölte utáni vasárnapot, a feltámadás ünnepét.
És persze a locsolókat.
Szerző: Karácsony Mária
Megjelent partneroldalunk a Netbarátnő hozzájárulásával.
Írta: Hoxa, 2009. április 10. 11:03
Fórumozz a témáról: Húsvét előtti pánik fórum (eddig 5 hozzászólás)