Hogyan viseled egyedülállóként az Ünnepeket? (beszélgetés)

Köszi, aranyos vaggy! Én is remélem, hogy egyszer sikerül, de most jelenleg nem is keresgélek.. Most jó így...

Abban amit írtál teljesen igazad van... Egy kapcsolat elején mindkét fél a jó tulajdonságait domborítja ki a párja felé, aztán az összebútorozásnál már kijönnek a kevésbé jók is...

Lehet, hogy én vagyok naív, hiszen még nem éltem együtt egy férfival sem, de úgy gondolom, finoman lehet irányítani Őket, nem? Vagy rosszul gondolom?

Ki számít normálisnak??? Számomra az az ember, aki tud őszinte lenni, kimondja ha valami baja van és nem sunnyog el mellőlem szó nélkül... Ebben ne is reménykedjek? :))))

Igazából én sem házasságra gondoltam, inkább az együttélésre. Dehát ez már majdnem mindegy.

A normális férfi megtalálása már lényegesen nehezebb falat. Ki számít normálisnak? A kapcsolat elején mindenki az. De amikor valamennyire kiismerünk valakit akkor jöhet a feketeleves.

De azért ne add fel. Egyszer majd jókor leszel jó helyen!!!

Nem kell semmit kinőnöd. A szomszéd kertje mindig mindenkinek zöldebb.

Ha majd megtalálod a nagy Ő-t, /mert biztosan megtalálod/ egy pár év után lehet hogy visszasírod majd ezt az időszakot. Kívánom hogy ne így legyen, de a mai világban pokoli nehéz ez a házasságosdi.

Szia! Azért ne adjuk fel ilyen gyorsan, hiszen azt mondják az okosok, hogy mindenkinek megvan a párja! Bár az enyém lehet, hogy Kínában vagy dél-afrikában él. :))) Mert még nem futottam össze vele 37 év alatt!!

Nekem sincs még semmilyen karácsonyi hangulatom, ilyenkor leginkább kissé depikés vagyok! De remélem karácsonyig elmúlik! :))

Szia vadmacs!

"A lényeg az, hogy egyedül sokszor jobb."

Ebben igazad van, én is így gondolom! Csak tudod, az ember mindig arra vágyik, ami nincs! :))) Én is rosszul vagyok összerakva, azt hiszem! Majd kinövöm :))

Életem során anno 10 évig éltem társas magányban. Kaptam is ajándékot és adtam is a páromnak, de nem érdekelt.

Utána jött két év, amit csak a gyerekekkel, rokonokkal töltöttem és szuper volt.

Most a férjemmel úgy döntöttünk, hogy nem akarjuk meglepni egymást felesleges lomokkal. /okulva a tavalyi ajándékozásból/ Marad a szeretet és ez így van jól.

A lényeg az, hogy egyedül sokszor jobb.

Hm....

Valaki megint előhúzta a gyerek-kártyát...

Komolyan: Talán miattuk színlelnem kellene az örömöt, de nem megy. Sajnos nem vagyok túl jó anya...

Sajnálom Kelca... Ez talán még rosszabb helyzet, mint az enyém!!

Ha vannak gyermekeid, értük érdemes csinálni, készülődni, nem?? Üdv, Judit

UTÁLOM A KARÁCSONYT!!!!

Valószínűleg ez születési rendellenesség, de a kellemes a narancs illata még a gyermekkoromból.

A férjemtől még nem kaptam ajándékot.

18 éve vagyunk karácsonykor együtt.

Nemcsak néha fáj. Semmi, amivel szeretne a kedvemben járni.

Kérdem én: Hogyan készüljek boldogan egy ilyen alkalomra, ahol nekem csak cseléd szerepem van???

Sziasztok! Sajnos nem egyedi eset az enyém! Tulajdonképpen még nem volt olyan Karácsony az életemben, hogy a közvetlen családtagokon kívül másnak - konkrétan a páromnak - is vettem volna ajándékot! Azaz, sosem volt még "páros" Karácsonyom! :((( Ezt nagyon sajnálom...

Azt szeretném megtudni, hogy Ti, akik hasonló helyzetben vagytok (lehetsz férfi/nő, gyermekkel/gyermek nélkül, szülőkkel lakva vagy külön) hogyan élitek meg az ünnepi előkészületeket, milyen hangulatban vagytok ilyenkor!

Segítsünk egymáson, mert ilyenkor sajnos sok emberen eluralkodik a magány, és annak tudjuk milyen következményei lehetnek, ha valakinek hajlama van rá!