Hogyan uralkodjak az érzelmeimen egy kapcsolatban? (beszélgetés)

Remélem,a többit is elolvastad,és elgondolkozol majd rajta,amit írtam :),sok más ,szerintem lényeges dolog is van ott.

Pár kiló miatt nem kell ilyen mértékű testi-lelki megerőltetést,meg zűrzavart kelteni az életedben.

Azt gondoltad,hogy hipphopp lesz eredmény? Akarsz valóban sportoló lenni,vagy csak nagyobb részt a párod miatt kezdtél bele?

Nem KELL sportolónak lenni,ha nem akarsz,nem kell minden pillnatban keményen küzdeni.Pihenj meg,ha fáradt vagy,és szedj magnéziumot,meg kalciumot.

A puhányság meg a fáradtság,vagy motiváltalanság nem ugyanaz.Ő a párod,és nem az edződ,hogy ilyeneket mondjon.szerintem.

Így van. A hangsúly az figyelemre méltó, de azért lásd be, sokan letojják, mit is érezhet a másik.

Én am már megtanultam kisebb-nagyobb sikerrel kezelni az eseményeket, nem mindig sikerül, de javultam, legfőképp abban, ha engem magasról lekakkantanak, ne adj Isten bántanak, tudatosan, vagy sem, de pergetem magamról amennyire csak bírom a kritikát. :) Na hosszú mondat lett :)

Tudod egy kapcsolat akkor működik leginkább úgy, hogy mindkét fél egyenértékű és őszinte benne, ha a szeretetteli szavak mellett magukkal is és a másikkal is dolgoznak. Az a tényközlés, hogy:

- Kedvesem ha csak sajnálkozol a jelenlegi helyzeteden azzal nem haladsz előre, gondolkozz el, van-e értelme folytatni, vagy belekezdenél valami másba? De figyelmeztetlek, feladni mindig könnyebb, a jó dolgokért is tenni kell.

Egy szövegnek nincs hőmérséklete, hangsúlya van. Na az lehet lélekmelengető, még akkor is ha felráz, valóságra ébreszt, hogy bakker feleslegesen ne picsogj. Te meg rájössz, igaza van, de HP voltam! :D

Na igen...én elég érzékeny vagyok. De, ha nem arra vágyom, h szigorúbb szavakkal illessenek amikor gyatrán érzem magam, még jó, hogy nem esik jól, ha még talpra is kell állnom, a hideg szöveg. :) :(

És főleg nem a páromtól, akitől azt várom, h mindenben vigasz is legyen...

empatikus, tényleg megért, csak mondom, ott, akkor inkább bántásnak veszem a szavait. Nem esik jól, hogy amikor bánatos vagyok, azt mondja hogy álljak talpra, küzdjek, ne legyek puhány. Akkor egy kis ölelésre vágyom, kis simogatásra, de ne úgy képzeljétek el Őt mint egy katonát, csak férfi, és nem igazán mutatja ki az érzelmeit mint egy nő.

Ő sportoló, és én nemrég kezdtem el a sportot, az egészséges életmódot, és nem olyan eredménnyel mint vártam. Mondta, hogy ez motiváljon, dühödjek be a kudarctól, sportoljak még keményebben.

igen, igaz... csak az a baj, hogy mindig másnap döbbenek rá, hogy Ő csinálja jól, én voltam a buta liba. :) Áh, nehéz, hogy ott, akkor is rájöjjek, hogy igaza van.

Ő meg aranyos, mert így fogad el, csak ne lennék olyan szeleburdi meg hirtelen ember.

en meg pont arra vagyom, hogy ne ugy viselkedjen mint egy katona, hanem mondjon nehany kedves szot, amitol jobban erzem magam!!!

a forumindito olyan szavakat kap, aminek nem orul, nem jobb a kozertzete!

midenkinek mas a jo!!

Szerintem a párod a lehető legjobban áll a dologhoz. Mindenki azt szeretné, ha a párja erős támasza lenne mindenben, ezt pedig úgy adhatja meg a férfi, ha józanul és határozottan ad tanácsot, pláne, ha kimondottan hozzá fordulnak.

Az én vállamon ne pityeregjen egy férfi sem szolidaritásból, inkább térítsen észhez józan érvekkel.

a pasikban mindig hianyoltam az erzelmek azt a sokasagat, amivel mi nok rendelkezunk!!!

empatia, ....??? nekik nem adatott!!

A párod jót akar, és nyilván igaza is van. Viszont ha a vigazstalásával éppen még jobban elkeseredsz, és ez rendre így történik, akkor ezt azzal tudod legjobban megelőzni, ha első körben mégsem vele osztod meg a problémát, hanem egy olyan barátnőddel, akinek a tanácsai feltöltenek energiával és újra erőt merítesz belőlük, és a Pároddal csak akkor osztod meg az ilyen jellegű dolgokat, amikor már túlvagy rajtuk.

Persze meg lehet próbálni ugyanezeket elmondani neki is, amiket itt leírtál, de ha egyszer teljesne másképp látja a problémáidat, és nem érti, min hisztizel, akkor ezen merő jószándékkal nem fog tudni változtatni szerintem.

Sziasztok! Lehet buta topikot indítok, de nekem ez egy elég fontos téma.

Amikor feszültebb vagyok, (pl. most 2 hónapja a diplomám miatt, plusz sportolok, egészségesen eszem és hízok...) akkor hamarabb megy el a kedvem mindentől, leszek elkeseredett, úgy érzem kilátástalan az, amihez fogok. És mivel minden nap együtt vagyunk a párommal, néha rajta csattan az ostor. Elmondom neki mi bánt, Ő pedig nyers őszinteséggel mondja, hogy álljak talpra, vagy csinálom amit elterveztem magamnak, vagy hisztizek és nem változik semmi. Tudom, tudom hogy ezt mind jóindulatból mondja, bíztatásként, de annyira bántónak érzem akkor, abban a helyzetben. Ilyenkor még jobban elkeseredek, hogy mekkora selejt vagyok és olyanokat mondok, amit nem is gondolok komolyan és kimondás után rögtön megbánom. A párom elég higgadt típus és viszont szeleburdibb, hirtelenebb ember vagyok:S

Tudom ez elég gáz, másnapra iszonyú bűntudatom van...