Egy ellaposodott kapcsolatot hogyan lehet felpezsdíteni? (tudásbázis)

ha egyik fél sem akarja, akkor sehogy.

ha csak az egyik fél akarja, akkor keserves munkával, és nem bizti, hogy eredménnyel jár.

és ha mindkettő akarja, akkor úgy, hogy leülnek dumizni, és megbeszélik azt, hogy mitől lapos a kapcsi. érzelmek hiányától vagy a szex hiányától?

No azt meg kell tapasztalni, nézni kevés:)

Vicc volt, de ez mindig bejön:)

Azt hiszem ezekre már nincs szükség szakítás után.. Hülyén néznék ki vágyfokozókkal körbepakolva, egyedül.. :D

De köszi..

Menj csak.. Majd beszélünk..

Jó éjt. Álmodj szépeket.. :D

Ez ismerős.. Minket is az örökös munka csinált ki..

Egy kapcsolatomban én is így jártam, mint te, de mi kb. 1 évig huzavonáztunk.. Először megcsalt volt barátom, mikor a legjobban számítottam rá, utána persze szakítottunk, ekkor találtam egy srácot, akit soha nem gondoltam volna, hogy észrevesz engem. 1 hónap vele, exem megcsalásnak vette. Én szakítottam a sráccal, aztán újra összekeveredtünk az ex-szel.. Kész cirkusz, mint nálatok, csak nem happy enddel.. Elegem lett, és végetvetettem neki. Egy hónap múlva kezdtünk együttjárni a mostani párommal, de sok idejébe telt, mire kiábrándított az előzőből. Akkor mikor nem volt biztos a szerelmemben, a tenyerén hordozott.. Most meg már teljesen hozzászokott, hogy én mindi várom, szeretgetem, stb. Anyu szerint túlzásba estem, és elbízta magát.. Lehet igaza van.. De mit tegyek, ha szeretem? Ne mutassam ki?

most viszont szerintem megyek mert álmos vagyok, aztán addig akarok lefeküdni amíg könnyen elalszom :) holnap olvasom mit írtál! :)

jóéjt puszi!

huh hát ez jó kérdés..nálunk igazából azért elég macerás volt ez a dolog..mert 2008decemberében mikor külön mentünk, na akkor úgy váltunk el, hogy már elhidegeltünk egymástól és jobb lesz ez így..szóval közös megegyezés..nah én utána ne kérdezd miért összekeveredtem egy sráccal aki addig örökös kisértés volt, nem beszélve arról, hogy párom haverja..bár tény, hogy addigra rossz irányba megváltozott..szóval ettől totál kibukott párom, és úgy vette mint akit megcsaltam, pedig akkor már külön voltunk, de engem is kicsinált ez a dolog, hogy ő így reagál..aztán kiderült, hogy még mindig szeret és akkor azt mondta rájött, hogy én vagyok az élete szerelme és nem akar mással élni és azt sem éli túl, ha én másé leszek, de persze megérti..mondanom se kell, hogy innentől ez dec vége volt, kezdődött egy kb 3hónapos huza vona, hogy akkor 1-2hétig csak úgy vagyunk, na az nem jó akkor újra együtt, na meggondolta magát, akkor inkább ne, két nap múlva megint..szóval besokkaltam és egy elég fura helyzet után amikor ugy voltam, hogy na most kész lezérom, felejtsük el egymás, vége na akkor kibékültünk és megbeszéltük, hogy amennyire csak lehet tiszta lappal kezdünk..ő igyekezett nem felhánytorgatni semmit én detto plusz probáltam a kedvében járni és az a fura, hogy valahogy újra közel kerültünk ezáltal egymáshoz és én újra olyan szinte szerelmes lettem belé, mint mikor megismerkedtünk kb..és ez azóta is tart..

szóval nálunk azért az a fal nem is volt lényegében meg szerencsére, mert tudtuk mit akarunk /egymást:)/ és szinte majdnemhogy csak a későbbi célok, összeköltözés stb jártak a fejünkben..meg persze igyekeztünk mindent megtenni a másik boldogságáért..csak ez a rohadt munka-pénz dolog közbe ne szólt volna..

Te sem tudsz aludni? Napközben én is próbáltam elterelni a gondolataimat, de mivel egy utcában lakunk, ha kimegyek az utcára, máris megnézem, hogy nincs-e véletlenül a közelben.. Már csak megszokásból is. Csak 7 ház választ el tőle. akármikor összefuthatunk.. Ennek örülök is, meg nem is..

Álmodozni nem akarok, nem meerek, mert abból sírás lesz..

Ők még ott járnak, hogy "de jó, összeköltözünk nemsokára, mégsem stimmel valami.."

Az én páromon nem látod azt sem, ha fizikailag óriási fájdalma van, nemhogy ha vívódik lelkileg valamin. Ő ilyen. Igazi pókerarc.. :) Szinte mindig mosolyog, és mindig mindenkivel kedves. Most küldtem neki egy e-mail-t. Na nem egy szerelmi vallomást, vagy ilyesmit!

Nemrég mondta, hogy úgy érezte, mintha lebénult volna ébredéskor, (már többször előfordult), és véletlenül láttam ma a tévében, hogy ez egy betegség tünete. Elküldtem neki, hátha utánanéz.. Bár nem foglalkozik ilyesmivel, de jó, ha tudja, hogy mi lehet ez.. Ilyesztő lehet arra kelni, hogy nem tudsz megmozdulni, és beszélni.. Persze ő csak úgy mellékesen jegyezte meg.. Féltem..

Mennyi időt akarsz neki adni? Nekem azt mondta, hogy mi lenne, ha azt tennénk, mint egy ismerős pár? 1 hónapig voltak külön, most pedig újra együtt vannak. Nektek, és magamnak is kívánom, hogy csak ideiglenes szakításról legyen szó..

Megbuggyanok húsvétig! Pláne, ha akkor sem jelentkezik.. Nagyon remélem, hogy fogunk még erről beszélgetni.. Bele sem tudok gondolni, hogy azt mondja: Tök jól elvoltam egyedül, maradjunk külön. Vagy: Találkoztam egy csajjal, együttjárunk. -Áááááááááááá! Nem!

Sikerülni fog együtt maradni.. De hogy utána mi lesz.. Ismerem sajnos azt az érzést, mikor újra együtt vagytok, mégis van köztetek egy fal. Ismerős? Ti hogy lábaltatok ki belőle régen? Emlékszel rá? Elmesélnéd?

Látom nektek is meg vannak a problémáitok!

:-(((((((

na igen..nekem a péntektől ma estig tartó időszak volt a munkáé..segített mert bár volt, hogy legszívesebben elsirtam volna magam, azért elterelte a gondolataim nagy részét..viszont, hogy holnaptól hogy leszek..pff..bár barátnőmmel holnap tali, kedden ha mást nem lemegyek suliba, szerdán lehet kicsit vásárolok..a gyógyító hatás miatt :) persze sokat sajna ez sem segít rajtam..aztán majd csak eltelik a hét is..hétvégén úgyis újra meló, meg húsvét, bár rossz lesz majd a családi ebéden egyedül lenni..na mindegy! Bárcsak jelentkezne a héten..én lennék a világon a legboldogabb..persze ahhot az a jó hír is szükséges, hogy szeret.. :)

szép dolog az álmodozás.. :)

de kitartás Neked is és azért csak telni fog ez a nyavalyás idő is.. :) a lényeg, hogy a szép dolgokra kell figyelni..olyan jól esett hazafelé nézni az árkokban a sok ibolyát..meg a kis kertemet is végig néztem, hogy minden rendben van-e..azért szerintem az ilyen apróságok is sokat segítenek depi ellen.. :)

azt hiszem kezdem megérteni, hogy próbálod átvészelni ezt az egészet..bár azért nem feltétlen jó, hogy egy könyv így hirtelen feldob aztán ha nem olvasod mélyre zuhansz..talán jobb lenne szépen finoman "gyógyulnod"..fokozatosan..

mi nem találkozunk..ma nem bírtam ki írtam neki, mert ma kezdett az új melohelyen aztán tudni akartam mi van..de csak 1-2smst váltottunk abban is nagyon tartózkodó volt sajnos..szóval nem tudom mi lesz..gondoltam húsvétkor áthívom, mert családi ebéd lesz aztán itthon úgyis csak nővérem meg a pasija tudja mi is a szitu, de ezek után lehet inkább tényleg békén hagyom egy időre..aztán meglátom mi lesz kb 1hét múlva..hogy húsvét után esetleg írjak neki, hogy mi lenne, ha találkoznánk..persze titkon folyamatosan abban reménykedem, hogy ír vagy hív addig, ma, holnap, holnapután..szóval bármelyik nap, de minl előbb jelentkezik..totál ugyanaz, mint nálad..én is minden rezdülésnél azt hiszem Ő az! szóval lényegében fogalmam sincs mi lesz...

de azért az elég fura, hogy ennyire nem látszik semmi a pasidon..mert én azért már akkor láttam az enyémen, hogy nehéz neki is, és megviseli, persze sajnos emellett azért egy kicsit neki is estem, hogy neki milyen könnyű..pedig tudom, láttam hogy nem az..csak hát a szomorúság..szóval így nem tudom mire válni nálad ezt a szitut..lehetséges lenne, hogy tényleg csak arra várt, hogy te mondd ki?? azért ez túlságosan szemét dolog lett volna tőle..

Tévedés.. Egyáltalán nem vagyok túl rajta! A könyv amit olvastam erőt ad ahhoz, hogy éljek egy kicsit magamnak, magamért. És reménykedem, hogy addig is a párom valahogyan visszatalál hozzám. Tegnap nagyon a toppon voltam a könyv után. Ma lett meg a böjtje. Egy kis hülyeség elég volt hozzá, hogy elkezdjek sírni. Csodálkoztam is magamon, hogy napok óta nem sírtam, pedig ez nem jellemző rám. Mindenesetre jobban bírom, mint gondoltam, és nagyon remélem, hogy nem fogok teljes letargiába esni ezután sem. Első nap kibeszélhettem a szakítást a barátnőmmel, ma pedig anyukámmal. Jólesik róla beszélni, de fájó is..

Fura, hogy egy könyv bíztatása milyen nagy hatással van/volt rám.. Lehet, hogy újra el kellene olvasnom.. :)

Ha csörren a telefonom, ha jönnek, mindig azt remélem, hogy a párom az, és múlt időben sem tudom említeni valahogy.. Nem tudok úgy tekinteni rá, mint az exre,..pedig nem keresett eddig. Félek, hogy nem is fog. Arra viszont mindenképpen kíváncsi leszek, hogy húsvétkor meglátogat-e.. Már előre félek tőle, hogy mi van, ha nem jön. Próbálok erős lenni és neked is ezt tanácsolom. Mivel azt mondta a párom, hogy talán csak idő kell nekünk, ebben reménykedem. De akkor sem tudom elképzelni, hogy mint egy nagy hős-szerelmes visszajön és azt mondja, amit hallani szeretnék. Szinte kizártnak tartom. A testvére is tőlem tudta meg, hogy szakítottunk. (A leendő sógornőjelölttel együtt járunk tornázni.) Ugyan úgy viselkedik, mint előtte... Emiatt is félek. Őt ez egyáltalán nem gyötri meg? Vagy csak nem mutatja ki az érzelmeit, ahogy máskor sem? Én ebben megfulladnék. Muszály kibeszélnem magamból. Te hogy viseled? Találkoztatok azóta? Vagy tartod magad a két héthez?

hmm.. azért nekem kicsit furcsa, hogy ilyen hamar ennyire máshogy állsz a dologhoz..nem lehet, hogy csak egy lökés kellett, hogy rájöjj már te sem ezt akarod??

én még nem állok készen erre..tudom, hogy vissza akarom szerezni, mert nekem Ő kell, csak Ő! számomra Ő a tökéletes társ..szóval per pill még azon nem is gondolkodom, hogy túllépjek rajta..mert épphogy az ellenkezőjét akarom! :)

de Neked tényleg sok sikert hozzá és remélem csak jó dolgok fognak történni Veled..talán még azt is megtalálod így aki igazán a Neked való! :)

Te is csinálj valamit, ami szokatlan, amit szeretnél.. Valamit, amit a párod mellett nem mertél, vagy kihagytál, mert őt nem érdekli az ilyesmi..

Utánanézek ennek a könyvnek. Már más is ajánlotta. Én egy másikat ajánlok neked: Ne válj el! Változtass! Engem ez pörgetett fel ennyire.. Egy pszichológus írta. Filozófiája, hogy ne a múlton rágódj, cselekedj! Tégy amit akarsz, ami más, amit szeretsz, és legfőképp ami boldoggá tesz. Foglalkozz magaddal, és ne mástól várj segítséget, tégy a boldogságodért..

Most úgy érzem magam, mint akinek kimosták az agyát, és átprogramozták. Rázzuk le magunkról a múltat, és éljünk úgy, mintha ez lenne az utolsó napunk, és élvezzük ki, akkor a boldogság is ránk talál.. Vonzzuk magunkhoz!

Legyen nagyon szép napod, és gondolkozz azon, amit írtam.

Üdv: Timi.

Az a gondom, hogy ő egy örökmozgó, én amolyan otthonülő tipus vagyok.. Az én életem neki unalmas, és szerintem csak nem akart megbántani azzal, hogy szakítani akar, vagy még nem volt rá indok. De attól tartok, hogy ha egy új csaj kerül a képbe, akkor eszébe sem fogok jutni, max. egy jóbarátként.. Előre rettegek tőle. Olyan kis aranyos, őszinte tipus, úgyhogy volt egy-két vetélytársam, még akkor is, ha a párom nem törődött velük. Én nem vagyok ilyen kelendő..

Egy utcában lakunk, így tartok tőle, hogy szemtanuja leszek az új barátnőnek, ha lesz.. NEM AKAROM!!! Nekem ő kell, és kész! Még belegondolni is rossz ebbe az egészbe..