Hogyan segítsek? Daganatos betegség (beszélgetés)

Köszönöm a hozzászólásokat, sajnos tegnap a délután folyamán meghalt. :(

Próbálom támogatni a kedvesem és félek attól is egyben hogy már semmi sem lesz a régi

Mindenki másképp reagál a súlyos betegséfre. Láttam sokfélét. Van aki mindenkinek panaszkodik, mindent a másikra zúdít, ezzel lelkileg megnyomorítva a környezetét, van aki csendben szenved, nem is beszél róla, van aki próbál pozitív lenni, de mégis látod a szenvedését... nagyon nehéz. Azt általában nem szeretik, ha sajnálják őket. Mint hozzátartozót, a tehetetlenség felemészt.

Hallgasd meg, ha beszél, talán ez a egjobb. Légy figyelmes! Nincs rá recept.

A párodat kellene megkérdezned, az édesapja szeretne-e egyáltalán beszélgetni erről.

A többség hárít ilyen esetben, ha nem beszél róla, nincs is. Nem, mert ostobák, csak nem kellemes téma, nem gondolnak addig sem rá.

Mivel a család mindent megtesz, mint írtad,nem igazán tudsz mit tenni, segíteni.

Előtte, ha lehet ne szorongj, ne ültess bele még nagyobb betegségtudatot. Manapság a rák nem minden esetben halálos hála a tudománynak.

Nehezet kérdezel,,mindenki mást igényel aszerint hogy milyen típus .

Nekem az segített a legjobban,,hogy bár tudtuk mi a helyzet(anyummal) de itthon nem beszéltünk róla.Persze megkérdezte a férjem hogy van stb. de úgy volt a legjobb ha itthon nem volt téma.Ettől ugyan még tudtam mi van,,de nekem így volt könnyebb.

Szerintem nem kell kérdezni. Egész biztos, hogy meg van mindene. De ha viszel neki zöldséget, gyümölcsöt pár szemet amikor mész látogatni, annak mindig helye van egy ilyen beteg konyhájában.

Elég, ha látogatod őket, és szerintem jobb, ha nem minden alkalommal vígasztalni próbálod, hanem úgy irányítod a beszélgetést, hogy sikerüljön elterelni a figyelmét. Amikor viszont megkérdezed tőle, hogyan érzi magát, engedd, hogy beszéljen. Érezze, hogy nem egy közhelyes kérdés, hanem valóban várod az igaz választ.

Nem vagyok orvos, de valahogy így próbálnám meg. Vagy éppen valami könnyű sétát javasolnék, hogy menjetek együtt levegőzni, hasonlókat.

Kedvesem édesapja több mint egy éve rákos. Hol jobban, hol rosszabbul van, jár kezelésre, a család megtesz mindent.

Igyekszem én is a lehető legtöbb támogatást adni, ha épp mást nem tudok akkor lelkileg, de ahogy látom páromat is szinte minden nap szenvedni emiatt, megszakad a szívem.

Hogyan segíthetek még ? Mit tehetek még esetleg? Mit mondjak vagy ne mondjak ? Nem azért kérdezem mert totál suta vagyok, hanem mert az én családomban nem volt ilyesmi eddig , kicsit idegen a szituáció és igyekszem hasznossá válni ebben az időszakban. Ha kérdezem segítsek-e vagy vigyek-e bármit a válasz mindig a nem, vagy a ne fáradj. De úgy érzem "fáradnom" kellene, de tolakodó sem szeretnék lenni .

Köszönöm ha adtok tanácsot