Hogyan reagálnál ebben a helyzetben: Valaki felkér valamire, de miután nem kellesz, nem reagál a leveleidre? (beszélgetés)

Szia Brill!

Szerintem a Csók és Könny c. folyóirat foglalkozna a sztoriddal, szerintem megjelentetné.

Örülnék, ha az e-mail cimemre megküldenéd az 5 oldalast. Engem érdekelne.

Üdv. Miszti

"Pedig már nagyon jó lenne, ha valaki nyilvánosságra hozná, milyen ember a férjem, és talán valaki ebben a kilátástalan helyzetben tudna segíteni is.

Gabriella. "

Ez egy átlagos sztori, mert Erzsébet azt írta neki ilyen kell, ez a második verzió volt. Ha gondolod és érdekel elküldöm én az 5 oldalast is, az nem átlagos egyáltalán.. sőt.

De ez után egy sort sem kaptam, hogy bocsi ez sem kell vagy valami hasonlót. Érted már?? Ezen háborodtam fel. Két emailt írtam, és kívántam jó munkát továbbra is, annyit kértem írjon valamit, de nem, mert miután nem kellettem már semmibe voltam véve.

Leírtad a történetedet, mielőtt ő elküldte volna a kérdéseit?

Tehát nem azt az anyagot kapta, amit ő szeretett volna, hanem amit te szerettél volna beerőszakolni a lapba. Miért vagy felháborodva? Elmondta, hogy neki milyen típusú történet kell, te pedig írtál egy homlok egyenes mást.

Másrészt jót mosolyogtam azon, hogy szerinted lealacsonyító egy ilyen pletykalapba írni. Viszont halálosan fel vagy háborodva, hogy nem jelenhetsz meg benne. Tetszik ez a kettős mérce ;)

Ez volt a rövid sztori amire Erzsébet nem reagált!NNEM AZ A BAJ, HOGY NEM JELENT MEG, HANEM, HOGY VETTEM A FÁRADTSÁGOT ÉS VÁLASZRA SEM MÉLTATOTT!

Megismerkedésünk története

Első férjemmel éltem még amikor egyszer a fogászati rendelésen megszólított egy nagyon jó megjelenésű, helyes fiatalember. Kedves volt nagyon. Elbeszélgettünk, mégsem tudtam róla meg semmit. De annyira megtetszett, hogy amikor hazamentem lerajzoltam magamnak. A szívem megérintette, de mivel sokáig nem láttam, lassan el is felejtettem. Az első házasságom nem volt túl jó, mégis megszültem második lányomat is. Majd nemsokára ismét feltűnt az a helyes férfi, azonnal megismertem. A közeli kisvárosban a fagyizónál beszélgetett az általam is ismert leányzóval. Örültünk a találkozásnak és ismét elbeszélgettünk. Semmi jelét nem adtuk mégsem annak, hogy tetszenénk egymásnak, vagy hasonló. Viszont legközelebb amikor bementem a kisvárosba a falunkból, akkor a fagyis lány azt mondta, hogy tetszem a fiúnak, és hogy szívesen összegyűrné velem a lepedőt…(persze mint utóbb kiderült ezt a lány találta ki) Nagyon meglepődtem, mert nem is néztem volna ki belőle ilyen kijelentést. Kérdeztem, hogy mikor jön legközelebb, mikor szokott itt járni nálatok, ugyanis a fagyis lány elmondta, hogy velük sűrűn szokott ott beszélgetni Tibor.

Konkrétumot nem tudott mondani, így elkezdtem sűríteni a városba utazást valamilyen indokkal. Sikerült Tibivel egyre többet összefutni, beszélgettünk parkokban titokban, meg ne lássanak, hiszen én férjnél voltam. Ő elmesélte, hogy már volt egy házassága ami kudarcba fulladt, és abból a házasságából egy nagylánya van, de nem tartják a kapcsolatot. A lábamról teljesen levett a szép szeme, szája, és egyszerűen az egész férfi.

Így hamarosan beszélgetéseinkből több is lett. A férjemnek elmondtam a dolgot, miután egy levelet megtalált amit Tibor írt nekem. De hiába mondtam el, ő azt mondta, hogy én csak kitaláltam, nem hiszi, hogy nekem írta ezt egy férfi…

Később azonban kész tények elé állítottam a férjem, hogy otthagyom. El is költöztem a kisebb közös lányunkkal Tibihez, az ő házába. Költözéskor a nagyobb lányomat nem mertem elhozni akkori apósoméktól akikre pillanatnyilag bízva volt. Később a gyermek elhelyezést huza-vona követte, de nem részletezem. Hogy a válást kimondják mielőbb sokmindenről lemondtam, ami megilletett volna. Csak azért, hogy a férfihez akit szerettem mielőbb hozzámehessek. A válás így is majdnem másfél évig húzódott. Tiborral már gyermeket is terveztünk, első terhességem ikerterhesség lett volna, de ezt elvetettük. Majd hamarosan újból terhes lettem, ebből született meg nagyobb lányunk, Mirabella. Amikor kimondták a válást, már 6 hónapos terhes voltam, tehát az esküvőn ami szűk családi körben folyt 7 hónapos kismamaként álltam anyakönyvezető elé. Évekig éltünk jó házasságban. 2007-ben megszületett második kislányunk, Polina akinek nagyon örültünk. Tavaly lettünk volna 11 éves házasok, ha a férjem szolgálati nyugdíjba helyezése miatt nem romlott volna meg a házasságunk. Sajnos szabadságra vágyik, vágyott. Én nagyon ragaszkodtam hozzá, féltékeny is voltam, így fogságban érezte magát elmondása szerint. Még mindig szeretem, szeretném visszakapni őt, nem érdekből, hanem szerelemből. Ezt ő nem hiszi, vagy csak nem akarja elhinni. A gyerekek is nagyon hiányolják. Igaz, sorsunk is nagyon bizonytalan nélküle.

Ez volt a rövid sztori amire Erzsébet nem reagált!

Na igen.. az utolsó levelem a gmailből kimásolva(mert állítólag naponta írtam mocskolódó levelet):

"Herczig Gabriella -Briell- Fazekas részére

részletek megjelenítése márc. 24.

Nem kaptam választ, gondolom így sem tetszik a sztori.

De legalább egy köszönöm mégsem kéremet megérdemelnék, ha már vettem a fáradtságot és leírtam a történetemet, kitálaltam a magánéletem.

Vagy már semmibe vagyok véve és kész???

JÓ munkát a továbbiakban!

Cziberéné Herczig Gabriella. "

Briell elküldte a férje nőjének (igen gusztustalan tartalmú) sms szövegeit, csak azért nem idézek közülük, mert az alant írtakon kívül nem kívánom ezek szövegét nyilvánosságra hozni.

Egyszóval megvolt az indoka, hogy a történetük miért nem jelenhet meg!

"Az elég nagy baj. A legtöbb házasság nem happy end-el végződik... Azt hittem a Csók és Könny foglalkozik mesébe illő történetekkel. Nem tud nekem segíteni akkor Erzsébet?

Gabriella."

"Pedig már nagyon jó lenne, ha valaki nyilvánosságra hozná, milyen ember a férjem, és talán valaki ebben a kilátástalan helyzetben tudna segíteni is.

Gabriella."

Briell története arról szólt, hogyan csalja őt a férje egy cigány nővel, a német laptulajdonos viszont szigorúan megszabta az Igaz történet témakörét, mindenkinek megírtam a felkéréskor, hogy működő, jó párkapcsolatot keresek.

Briell-nek nem kellett volna erre jelentkeznie, s hogy nem jelenhet meg a története, tudattam vele. S hogy nem vagyok hajlandó naponta írogatni neki, gondolom, evidens.

Briell, fejezd be a mocskolódásaidat, nem vagyok rá kíváncsi, és azért, mert felkértelek, hogy légy az interjúalanyom, nem jogosít fel arra, hogy vélt igazad támogatása reményében össze-vissza hazudozzál.

LÉGY SZÍVES, SZÁLLJ LE RÓLAM!

Tulajdonkeppen megirta, hogy nem ezt a fajta sztorit keresi. Te eroltetted, o pedig lehet elfoglalt.

Lehet ezen lelkizni, de a vilagban az embereknek mar nincs idejuk minden aprosagra, ha tudnad mennyire erzeketlenek...

Szerintem írta korábban, hogy nem az a baj, hogy nem jelent meg a cikk, hanem a bánásmód, kérdésre nem válaszolt a szerkesztő stb.

Persze hogy felháborító ez annak, aki a mai világban érzékeny.

Ha így állna hozzá mihdenki, hogy "nem barátnők" akkor neki nem lenne sztorija, mert ahogy észreveszem nem nagyon jár utána hogy legyen.

A másik pedig az, hogy attól, hogy nem vagyunk barátnők, de vettem a fáradtságot és leírtam az életem- valamint feltettem egy kérdést, talán illene válaszolni...

Nézzétek meg a fórumot, ott is van aki ugyanezt írta, hogy nem foglalkozott vele Erzsébet, nem írt választ.

Szerintem bunkóság, amikor valaki így viselkedik- és az Erzsébet korát tekintve az is, hogy ezt leírtam.. De ha velem valaki bunkó én is az vagyok vele:

[link]