Hogyan lehet jó és tartós barátságot kialakítani viszonylag rövid időn belül? (beszélgetős fórum)

szerintem ez nem függés :) biztos tetszett neked az ő személyisége, szerettél vele lenni, és csalódtál, hogy mégsem alakult ki olyan szoros és jó barátság, mint amit reméltél. ne bánd, biztos voltak jó időszakok, amikor jól érezted magad a társaságában

a barátság éppen attól barátság, hogy nincsenek elvárások, csalódások, hiszen önkéntes alapon megy a szeretet :))) tényleg ne görcsöljél rá, néha egy haver is tökéletes

Köszönöm szépen a szép szavakat :) Sokat segített az előre lendülésben.

Én sajnos mikor benne voltam a helyzetben nem láttam magam kívülről, nem láttam hogy ez függés lehet, és csak én akarhatom a barátságot.

De ez már a múlt és segít hogy ne legyen több ilyen kapcsolatom :)

azért volt gáz, mert te ilyen embert neveztél a barátodnak. tudod, madarat tolláról :) ez soha nem volt barátság, legfeljebb te akartál nagyon a barátja lenni

a barátokat az élet hozza, normál esetben már az oviban is vannak :))))) ne próbálj erővel barátokat szerezni, foglalkozz olyan dolgokkal, amiket szeretsz, a közös érdeklődés már egy alap lehet egy barátsághoz, olyan emberekkel ismerkedhetsz meg közben, akikkel máris hasonlítasz valamiben :)

Már nem vagyok férfi, szerintem félre nyomhattam valamit a regisztrálásnál :) Javítottam.

Azért írtam hogy kutyaként bánik az emberekkel, mert lenézi semmibe veszi, sértegeti őket, ugráltatja stb. És ők ezt eltűrik, ezt hogy lehetne más szóval jellemezni?

Mibán nyílvánul meg az eröltetés szerinted/szerintetek?

A barátságot nem lehet előre eltervezett menetrend szerint megvalósítani. Erre nincs recept. Gyanítom, hogy neked sem volt barátnőd, a barátnőd. Ahogy írtad is, neked szükséged volt valakire, akit követhetsz, neki meg olyanokra, akiket ugráltathat, akik csodálják. EZ NEM BARÁTSÁG! Közös érdeklődési kör, közös életcél, közös hobbi, közös munka összehozhat embereket, amiből barátság lehet, de nem törvényszerű. Amúgy pedig ez sem megy rövid időn belül. Ez nem olyan, mint a szerelem: meglátni és megszeretni pillanat alatt.

Hagyj időt magadnak, éld az életed, legyél önmagad, ne valaki árnyéka és hűséges követője. Nem lesz könnyű, mert túlságosan hosszú ideig tartott a függőségi kapcsolatod az úgynevezett barátnőddel. Hasalj neki a tanulásnak, az eredményeid alapján építsd fel a saját énképed és legyél büszke magadra. Gondolom vannak évfolyam társaid, járj el közös rendezvényekre, ismerkedj velük előadások között, sportolás közben stb. Találd meg a saját helyed és légy önmagad.

Sok sikert! :)

Szerintem a jó és tartós barátság nem elhatározás kérdése. Ez vagy kialakul, vagy nem. Lehet, hogy eléghozzá egy pillanat is.

Ne akarjál mindenáron barátkozni, mert lehet a másik tolakodásnak veszi.

Hagyd, hogy alakuljanak a dolgok.

barátságot nem lehet erőltetni, de te azt teszed :) miért nem éred be azzal, ha ismerkedsz, és jól érzed magad néhány emberrel? miért kell ráerőltetni a barátság címkét?

nagyon gáz, hogy úgy írtad le egy "barátodat", hogy kutyaként bánik az emberekkel. az a baj, hogy abból, amiket leírtál, nem arról van szó, hogy az emberek félnek nyitni mások felé, hanem arról, hogy nem akarnak barátkozni veled, és rövid idő alatt lelépnek. de ezeket ne sajnáld, mert velük tényleg nem lehetett semmi kölcsönös szimpátia sem, nemhogy barátság

Láttam hogy mások is megírták a történetüket, és úgy gondoltam nekem sincs szégyelnivalóm, így megírom ide a történetem, hátha valaki tud valami értelmeset, okosat, építőjellegűt hozzászolni.

Nem is tudom hogy hol kezdjem. Nemrég megszakadt egy 10 éves barátságom, és mivel én az ő barátikörébe tartoztam és mivel megszakadt a kapcsolatom egyedül maradtam. Vele 10 évig voltunk a legjobb barátnők "Bestek" ha így jobban tetszik. Már nem is emlékszem hogy mi volt pontosan a konkrét oka az összeveszésünknek. Mert ha úgy volt hogy összevesztünk rövidebb hosszabb időn belül de kibékültünk. Általában neki volt nagyobb szava és ő volt az irányító talán én ezt megelégelhettem, vagy csak felnőttem és nem volt többé rá szükségem. Ő mindig is az az ember volt nézeteim szerint akinek kutyákra volt szüksége emberekre akikkel kutyaként bánhatott, akik körülugrálták, és itták minden szavát, én nem voltam ilyen, én mindenkit egyenrangú félként kezeltem. Egy ideig ketten voltunk majd külön középiskolába mentünk és neki is lettek új barátai és nekem is, neki egy picit szorosabbak, az én barátaim vagy elköltöztek vagy iskolátváltottak a tanárokkal való nézeteltérés miatt.

És ugye amikor az új barátai beléptek a képbe ott jött a probléma, meg amikor nekem belépett az életembe a szerelem. Én sem foglalkoztam vele túl sokat, és ő sem velem. Nekem ott volt az akkori barátom neki a barátai. Persze ha problémám volt vagy neki mindig tudtunk találkozni.

Ám én úgy éreztem hogy rám féltékenyek voltak az új barátai, és lassan elmarták mellőlem, én is hibás vagyok ő is meg a barátai is.

Mikor összevesztünk nem is volt konkrét dolog, amin veszekedhettünk volna csak sárdobálás sárdobálás ezerrel, ő elmondott engem mindennek, később én békülékenyebb voltam rá írtam és közölte hogy ő nem akar velem beszélni találkozni ez most nem olyan amit meglehetne beszélni kompromisszumot kötni és tovább lépni. Később hallottam hogy a közös ismerősemnek azt ecsetelte hogy ő haragszik rám...

Nem tudom, talán ez az oka annak hogy nincsenek barátaim, hogy félek nyitni az emberek felé, hogy csak szinte haverjaim vannak.

Bár ugye nem minden csak rajtam múlik, mert egy bármilyen kapcsolathoz két ember kell.

Azt vettem észre hogy az emberek félnek nyitni mások felé, félnek alkalmazkodni vagy talán nem is akarnak.

Ismerkedem emberekkel nem vagyok elveszett, csak nem értem hogy mi a probléma.

Én minidg keresem a haverjaimat, a barátaimat, ők viszont csak ritkán vagy egyáltálán nem. Ha megbeszélünk egy talit lemondják. És olyankor szörnyen tud fájni. Talán nagyon a szívemre veszem.

Nem vagyok elkeseredett, meg összetört sem én csak a miértekre vagyok kíváncsi.

Miért ilyenek az emberek...?

Nekem már sosem lesznek igazi barátaim?

Tudom hogy az sok idő, tudom hogy nem 2 perc míg az kialakul, és én tennék is érte csak nem értem hogy más miért nem tesz így?

Írtam a barátnő kereső fórumra is, voltak emberkék akik így beszélgettek velem, volt akivel találkoztam is, de az sem véletlen hogy ők miért vannak egyedül... Találkoztam őrültekkel, találkoztam olyannal aki felvett fészbukra találkozgattunk és már ott tartottunk hogy bulizzunk együtt én voltam nála ő volt nálam, majd egyszerűen letiltott... Én meg így álltam értetlenül hogy most miért?

Van aki felvette fészre hogy beszélgessünk de az is olyna volt hogy kábé csak én érdekődtem iránta, ő nem nagyon volt felém nyitott, pedig az a személy kábé mindenhova írt többször is a barátnő keresőbe.

Nem értem, a mai világban csak kutyként lehet barátokra találni csak olyanokra akik irányítani akarnak, csak hercegnőkre akik azt akarják hogy a talpukat nyaljuk és minden kívánságukat teljesítsük?

Pedig nem vagyok alkalmazkodásra képtelen és normális embernek tartom magam, mégis miért van az ha én szeretnék egy embert megismerni mindig nekem kell nyitni, nekem kell az első lépést megtennem.

és biztos vagyok benne hogy más is érzett már így.

Nem vagyok emós sem aki a maciját szorongatva az ereit vágdosva a sötétben ül és siralmas zenét hallgat.

Normális egyenes őszinte lány vagyok, aki jár programokra, koncertekre... stb.

Tudom nem egyszerű választ adni de akinek van ötlete az kérem ossza meg velem. :)

Köszönöm hogy elolvastad.

20/L