Hogyan fogja feldolgozni a gyermekem? (beszélgetés)

Sajnálom, hogy ilyenek vagytok!

De én azt gondolom, hogy mindenkinek meg kell tanulnia feldolgozni az őt ért traumákat. Mindenkit ér trauma az élete során, nem is egy és mindenkinek nagyon szörnyű, de sosem szabad dagonyázni egy-egy ilyen eseményben.

Ha te nem tudod megtenni, akkor lehet, hogy pszichológus tud segíteni, ahogy a gyerekednek is, mivel te nem vagy erre képes a saját problémád miatt.

Kérjetek segítséget és próbáljatok túllendülni az ilyen eseményeket, akármennyire is fájdalmas. Az élet megy tovább, túl fiatalok vagytok ahhoz, hogy a hátralévő életetek erről szóljon.

Szerintem a nagypapa sem kívánná sem az unokájától, sem mástól, hogy haljon bele az ő halálába.

Én, tuti, hogy nem szeretném, hogy a gyerekem a halálom után, ne tudjon boldogan élni.

Igen, erre is trenírozni kell a gyereket, mert így is összetör majd egy kicsit, de biztos eszébe jut majd, hogy nekem az a legfontosabb, hogy ő boldog legyen.

A baleset, amiről írsz, nagyon szomorú, de az a bizonyos barát sem várná el, hogy miatt más, szenvedjen, hát még egy családtag!

Jobbulást mindkettőtöknek!

Hagyod gyászolni, elfogadod az érzéseit, figyelemmel fordulsz felé és pszichológushoz kezded járatni.

A pszichiáter nyilván nyugtatót adott neki, de a traumafeldolgozásban pszichológus fog neki segíteni.

Kaptál rá 5 szívecskét,az igen!

Te vagy te én pedig én....

Sajnos itt úgy látszik,hogy még mi vagyunk a felelősek,vagy gonoszak a történetben....

Soha többet nem írok ide semmit,mert a hozzá szólók válaszai elsőbbséget élveznek!

Minek???

Ő beszél róla,nem vagyunk egyformák!

Had ne írjam le én mit éltem át az Édesapám elvesztésekor,az is rettentő volt,és hiába telt el 15 év én nem tudom elfelejteni!

Örülök,hogy beszél róla és megosztja velem amit érez,szerintem meg ez a normális .....

Köszönöm!

Azért labilis,mert 2 éve veszítette el a legjobb barátját,autó baleset volt,amit a fiam a túlélt a barátja viszont nem. Ekkor bekerült pszichiátriára,azóta nagyon érzékeny..

Az én problémámat nem szeretném megosztani,hidd el a környezetem és a barátaim,akik tudják miken mentem keresztül,csodálkoznak hogy még bírom magam!

Lényegében aránylag jól viseli most,de ezt soha nem lehet tudni,mikor jön elő a pánik!

Normális, hogy sokkot kapott, de felnőtt ember, fel fogja dolgozni. Nem kell róla beszélni, ha ő nem akar...

Én 20 évesen találtam meg apukámat, nem is normális körülmények között, de túléltem, bár eleinte rettentő volt. Én pl. nem akartam az esetről beszélgetni senkivel, nálam a felejtés volt a szempont...

És hány éves volt a Papa? Hirtelen halt meg?

Tudom, minden haláleset megvisel minden családtagot, de talán könnyebb elengedni, ha nagyon idős vagy súlyos betegen szenvedő.

Nyugodjon békében!

Részvétem!

27 éves...

Mi a baja egyébként? Miért labilis?

És neked mi a bajod? Miért vagy gyenge?

OK szedje a gyógyszert, de nem kis fiu már.

Jobb lenne egy pszichológus aki gyászfeldolgozással foglalkozik

Apám '56-ban végigvitt Bp-en. Nem kívánom senkinek amit utána este éreztem. Két nap és "kihevertem"

A fiad is túl lesz rajta remélhetőleg

Az én fiam 8 éves volt, amikor édesapám azaz a nagyapja ugyanabban a házban meghalt, ahol voltunk,ét ottvoltam, ő egy másik szobában. Nagyon szerette, de nem hagyott benne nyomot. Amikor a szüleimről

beszélünk, témától függően vagyunk vidámak vagy éppen szomorúak, de nem kísérti. Mostmár 33 éves, de régebben sem hozta fel, pedig nekem el szokta mondani a dolgait, érzéseit, aggályait.

Köszönöm szépen,sajnos igen,tudom,de az borzasztó lehetett neki hogy Ő talált rá :(

27 éves egyébként,nagyon okos jó munkahelye,jó szakmái vannak,viszont mivel kiskorában látta az én Apukám halálát is,ezért nagyon féltem őt. Hozzá teszem én is nagyon labilis vagyok,de mindent megteszek érte :(

Nyugodjon békében!

Az idő, az fogja feldolgozni a traumát. Sajnos ez az élet rendje. Hány éves a fiad?

Részvétem.

Most mindenki zaklatott,,csak légy ott vele,,figyelj rá,,kérdezd meg szeretne e beszélgetni,,kicsit szedd össze magad a kedvéért,,,neked/nektek kell "normalizálni" az életet,ha nehéz is.

Tegnap délelőtt a Fiam holtan találta otthonában a Papáját,sokkot kapott,az Apjával várták a mentőt és hulla szolgáltatót.Komoly lelki betegségei voltak eddig is,de most teljesen padlóra került.Én is gyenge vagyok,csak fogni tudom a kezét és egy szó nem tud kijönni a számon.

Félek,hogy kárt tesz magában,pszichiáter látta kapott gyógyszereket,amiket én adagolok neki,eldugtam előle,mert félek.

Mit tudok még tenni?