Hogyan dolgozzak fel egy szakítást? (beszélgetés)
Engedj utat a könnyeknek, engedd, hogy szomorú légy, hogy meggyászold! Ne akarj csak azért jól lenni, mert mások ezt várják el Tőled! De mindemellett próbálj meg olyan dolgokat is csinálni, amik feltöltenek. Lehet, nem fog menni egyből vagy minden nap, de nem szabad elhanyagolni a jó dolgokat sem az életedben.
Beszéld ki magadból, vagy írd ki magadból, ami bánt!
Elcsépelten hangzik és én sem hittem/hiszem sose, de az idő tényleg segít. Tudom, hogy baromi lassan telik ilyenkor... és alig várod, hogy könnyebb legyen! De hidd el, hogy minden nappal közelebb kerülsz oda, hogy jobb lesz, hogy könnyebb lesz, hogy enyhébb lesz a fájdalom.
Majd újra "körülöleli az élet" ezt az egészet.
Dolgozz,
beszélj sokat, lehetőleg ne az exedről,
menj el bulizni a barátnőiddel,
találj rá a régi hobbidra, vagy találj újat,
és ne legyenek előítéleteid, ha odalép hozzád egy pasi. Ki tudja. Lehet ő az igazi, csak ne legyél olyan mint egy vakbélgyulladás.
Ezek mind szép és jó, szeretetből jövő tanácsok, de semmit nem érnek. Sírj,zokogj ha kell ,légy magad, agyalj, gyászolj, emlékezz,.... ki kell hogy égjen belőled. Véleményem szerint az az ember akinek bánata van nem szívesen megy szórakozni, nem csinál csajos napokat, nem szívesen megy emberek közé sem, mert nem köti le úgy sem semmi...egy szerelmi csalódást nem lehet egy shoppingolással gyógyítani!! Úgysem éreznéd jól magad.
Az meg esetleg hogy kezdj el ismerkedni a legnagyobb baromság amit szoktak ilyenkor mondani. Hogy kutyaharapást szőrével ...aki ilyet mond az meg soha nem volt szerelmes és csalódott. Annak nincs értelme hogy összeállj bárkivel is és őt keresd benne! Mert ha valóban szeretted azt akivel vége van úgysem fog összejönni más, mert nem fogok tudni még elfogadni. Raadasul Őt is megszívatod és saját magadat is becsapod.
Egyedül az idő ami segít. De az meg nagyon lassan megy.
Kívánom hogy sikerüljön az elengedés
Én apróra vágnám és ledarálnám.
Jobbulást. 😞
Ezek szerint 15 éves voltál, amikor találkoztatok.
Az első szerelem, az u.n. kamasz szerelem, melyről mindannyian azt gondoljuk, úgy érezzük, hogy nálunk bizony örökké fog tartani. Sajnos, ez csak nagyon keveseknek adatik meg. Ez a legszebb szerelem egész életünk során. Soha nem fogod elfelejteni.
Szép, hosszú szerelem volt, de tovább kell lépni. Éld az életed tovább, barátokkal, barátnőkkel, végy részt munkahelyi/iskolai programokon. Élj! És ne kuckózz be!
Meg kell gyászolnod, aminek van egy folyamata. Ehhez idő kell. Ahogy telik, egyszer majd azon kapod magad, hogy már nem is fáj annyira.
Próbáld barátokkal, programokkal eltölteni a legtöbb időt, ami tereli a gondolataidat.
Hogy mennyi idő kell? Ez mindig más. Nekem volt egy 6 hónapos kapcsolatom, amihez kellett vagy 3 év. A 9 év házasságomhoz pár hónap is elég volt.
Józan ésszel.
Majd jön más, feltehetően.
Nyilván tök normális, hogy szomorú vagy, meg hiányzik, de ez majd elmúlik. Az idő segít.
Most gondolj azokra a dolgokra,ami rossz volt benne mint emberben, meg a kapcsolatotokban. Kell lenni ilyennek, hisz valami oka van, hogy vége lett.
2 éves kapcsolatom ért évet, amit 3 év barátság előzött. Nagyon szomorú vagyok , és eszméletlenül hiányzik..
van valami tippetek esetleg arra, hogy jobban érezzem magam?
Hogyan dolgozzam ezt fel? :(
20/l