Hogyan beszéljem meg a lányommal a gondokat? (tudásbázis)

Kedves Tőled! :-)

Megpróbálok megtenni mindent, szavak nélkül :-) ,rávezetni az élet rejtelmeire! *) Nagyon remélem,hogy sikerül.

Köszönöm szépen Mindenkinek még1szer :-)

De igen,értelek:-)!Egyáltalán nem állítom,hogy tökéletes vagyok,de mindig igyekeztem számára a legjobbat és a legtöbbet adni mindabból,amit csak egy anya adhat.

A hibáimmal is maximálisan tisztában vagyok.A lányom nagyon büszke rám,s úgy általában ugyanúgy gondoljuk a dolgokat mindketten,csak ez a rendeten lakás bánt, az,hogy nem igazán házias,meg az,hogy lehet ,hogy én rontottam el.

Állítása szerint a világ legjobb édesanyja az övé,ami nekem nagyon jó visszaigazolás az elmúlt 24 évre :-)

De3 még akkor sem tudom,hogy ezt hogy beszéljem meg Vele.

Lehet,hogy tényleg csak időre van szüksége,meg kell szoknia,hogy már nem vagyok mindig mellette.Elképzelem azt is,hogy megrettent a rá váró feladatoktól(ő mossa a saját ruháit,SŐT még egy másik személyről is gondoskodnia kell,nincs az ha ez nem ízlik,anyuci majd készít másikat stb.)...

Megpróbálok mosz (is) az Ő fejével gondolkodni,hátha jutok majd tovább :-)

Sajnálom hogy nem azt olvastad ki a soraimból amit szántam:-( Néha látni kell a saját hibánkat is. Én nem hiszem hogy csak a lányod a hunyó. Nem venné bántásnak a tanácsaidat ha nem lenne oka rá.

Ismétlem, nem bántani akarlak! De lehet hogy az ő szemében nem minden úgy jó ahogy Te csinálod. Ha mégis, ez úgyis kiforrja magát és(már ezt is írtam:-) hozzád forul majd.:-)

Nagyon bízom Benne !

Köszönöm :-)

Mind' erre én is gondoltam,nagyon megnyugtató olvasni a soraid:-)!

Szerencsére szinte minden másnap beszélünk,nagyon szeretjük egymást,csak ez a renddel-tisztasággal való kapcsolatán szeretnék javítani,nehogy a kapcsolata bánja:-(,olyan nagyon szerelmes,s végre én úgy örülök ennek!Az a fiú van mellette VÉGRE akiröl mindig álmodott!Szeretném,ha nagyon boldog lenne!Megpróbálom rávezetni a dolgokra,anélkül,hogy észre venné!

Köszönöm Mindenki válaszát,olyan jó,hogy itt beszélhetek róla.

Mindig leültünk,megbeszéltük a dolgokat szépen.Most nem megy.Mindenen lázad,bántó szándékot lát minden szóban.

Ezelőtt igenis úgy működött "néha jeleztem,egy szempillantással a rendre utaló igényem :-)" elég volt CSAK ennyi :-)

Szerintem nyelj nagyokat továbbra is, tapasztalja mega a lányod az életet. Kell néha egy kis kudarc is, nem óvhatod meg mindentől. És az, hogy nincs rend, nem hiszem, hogy a lányod rossz irányba terelése miatt van. talán nincs ideje, vagy kedve takarítani. Nézd el neki. és hagyd hadd élje az életét. ha szüksége lesz rád, biztos megkeres, és akkor majd elfogadja a tanácsodat.

összetettem, volna a két kezem, ha ilyen segítőkész anyám lett volna.

Viszont, ha hagyod érvényesülni, talán magától is belátóbb lesz irányodban. :))

Akor amikor láttam előre a "bajt" én nem mondtam ki semmit,csak javasoltam,hogy lassabban a tempóval.Érezte Ő,hogy valami nem tökéletes,én nem szótam bele,csak tudtam a végét,és amikor megtörtént a szakítás,mindketten sírtunk egy hétig,Ő sajnálta a srácot,én meg az én egyetlen Kincsemet.

Sosem mondtam még "ugye én megmondtam.."

Szia Gránátalma!

Miért ne ülsz le beszélgetni a lányoddal? Ezt csak Ti ketten tudjátok megoldani.

"néha jeleztem,egy szempillantással a rendre utaló igényem :-)" Lehet hogy pont ez ellen tüntet. Most már nem Te vagy a "főnök", nincs beleszólásod a dolgaiba.Hagyd hogy élje a saját életét, ha nem boldogul, úgyis Te leszel az akitől segítséget kér. Felnőtt ember, már nincs szüksége terelgetésre.

Minden bántás nélkül írom ezt Neked. Az én apám még mindig mindent jobban tud(na)nálam. Nagyon rossz érzés, elhiheted.Az én főztöm soha nem lesz olyan finom mint az övéké stb.

Nem is kérek tanácsot tőlük semmiben.

Attól, hogy a Te szemednek ott rendetlenség van, még nem biztos, hogy nekik is! Magamból kiindulva, ha én rendet rakok, kitakaritok, azt mondom, hogy kész vagyok. De ha anyám betenné a lábát a lakásomba, tutira minimum 3 órahosszáig takarítana! A rend nagyon relatív, ami téged zavar az a lányodat nem, és ezekszerint a fiut se! Amint a fiú szóvá teszi , hidd el egyből megcsinálja, mert nem az anyja mondta, hanem a szerelme! Az is lehet hogy a lányodnak egyszerüen elege van abból a rendből amit te tartasz otthon , s ezért most kicsit elengedte magát! idővel előjön belőle is, hogy rendben hamarabb megtaláldokgokat, s a kosz se tünik el magától!

hívd el őket magadhoz, és látni érezni fogják a különbséget....Nem mindenki igényli a főtt ételt, lehet egyszerübb nekik gyorsan bekapni valamit utközben, vagy hideget enni! Mindenki azt eszik amit szeret, nem amit elétesz a mama!Főleg nem felnőtt korban! De ha nálad esznek mint vendégek, valami finomat, és a fiú szeretne máskor is enni olyat akkor előbb utobb az az Ő lakásukban is megfog főni!!!

Hidd el tapasztalat, hamarabb megcsinálja majd a lányod, ha Ő , Ők igénylik!! De ha Te mondod, akkor már csak azért se! Persze ez sok időbe ( hónapokba fog telni) addig meg nem tudsz mást tenni mint csendbe lenni

Vagy kérdezd meg hogy segíthetsz e valamit, nem biztos hogy jó ha megcsinálod helyette , kérés nélkül!! Én utálom ha az anyám be teszi a lábát a konyhámba!!! van neki sajátja....ott élje ki magát

Itthon is gyakran kellet "pislognom" a rendetlenség láttán:-),de mindig kapcsolt,megcsinálta.Próbáltam a házimunka alól mentesíteni,mert tanult folyamatosan,6 éves korától ezidáig.Bevallom,elkényeztettem,pl.ágyba vittem a reggelijét, mindig én mostam rá,még a cipőjét is kitisztítottam,a férjem mindig mondja is,hogy túlzása vittem,nem kellett volna ennyire ki..... a se...t.

De ez már így történt,most meg töröm a fejem,mi legyen,már éjszaka is ezen gondolkodom.

Ez már az Ő élete, és elrontani is joga van, rumlisnak lenni is joga van. Az már gáz, ha nem főz, mert rendesen kell enniük. Nem kellene kritizálni, ha ők így jól érzik magukat, akkor had legyenek kuplerájban. Ha elfogy a tányér/ruha úgyis mosni/mosogatni kell.

Én inkább a helyedben néha vinnék neki egy nagy adag házi kosztot, elhívnám moziba/színházba.

Most már fel kell fognod, hogy önálló ember, és maximum a barátnője lehetsz, nem a bírája.

Ha nem takarít a srác kedvéért, azért a srác is hibás. Majd érezteti vele, ha nem tetszik neki, de ez már a KETTŐJÜK DOLGA!!

Bíznod kell abban, hogy Te jól nevelted, és ha levetkőzi ezt a korszakot, majd meglátod, mindent rendben találsz. Addig meg dőljél hátra, és ne kritizáld, mert csak elrontod a kapcsolatotokat.

Először valami olyasmire gondoltam, amit anyám mondott nekem: "Ne várd, hogy felnőttként kezeljelek, ha gyerekesen viselkedsz!" Szerintem próbálj meg leülni, beszélgetni vele egy olyan időpontban, mikor tud csak Rád figyelni, és tényleg baráti hangnemben mondd el neki ezt!(Hozzáteszem: anyám mindig hasonlóval akaszt ki. Nem tudom, Nálatok hogy működik, de ő csak a rosszat teszi szóvá, dicséret el nem hagyná a száját! Mindha a jót nem látná... )A másik - ami szintén nem működik nálunk -: "mindig belátta, hogy igazam van" - ez fordítva is igaz? Ha igen - és Te is belátod, ha tévedsz -, akkor tényleg a beszélgetést látom megoldásnak. De én még mindig vallom: a szülői is tévedhet, és neki is kell tudni a gyerekétől bocsánatot kérni!

Sok sikert! :)

Persze,próbáltam,SŐT teszem is mindig ha náluk vagyok.Legutóbb például javasoltam neki,mit készítsen a párja számára mire hazaér munkából.

Elmondtam,mit hogyan,meddig,és elkészítette.Nagyon fini lett!

A másik dolog amin rágódom,mi lesz ha baba lesz,ha most úszik minden?Most még szinte semmi tennivaló nincs,illetve nem lenne más,csak a környezetük renben tartása.Hmmm?

Szerintem ne piszkáld és ne mond neki meg hogy mit tegyen. Ezzel csak a szakadékot mélyíted a kettőtök kapcsolatában. Majd egy kis idő után rádöbben, hogy nem csak a szerelem és az azzal járó kellemes dolgok vannak egy kapcsolatbna. És majd ezután tudja, hogy a párját nem csak a szex érdekli, hanme a tiszta lakás, főtt étel az asztalon.

Lehet hogy nem pont ennél a fiúnál döbben rá, mert addigra így elhagyja, de a következőnél tuti tudni fogja mit is kell tennie!

Na erről beszélek!

Ha ezt mondod: hogy én úgyis tudom, hogy mi lesz a vége, meg ehhez hasonlók: akkor beszugerálod, hogy rossz legyen.. Érted? Miért nem lehet magad kivonni ebből? Annyira nagy kérés ez?

Nekem csak úgy sikerült, hogy jól elköltöztem. Most egy évben 2 x látjuk egymást. Így legalább nem kell azt hallgatnom, hogy: ugye én megmondtam..

Látod?!

Neked is önállóságra volt szükséged,biztos,hogy Ő is ezt szeretné most.

De tényleg vigyázz,mert nagyon megkeserítheted ezzel az életét./annak ellenére,hogy biztos vagyok benne,hogy csak jót akarsz/

A lányom egy fantasztikusan kedves,szeretni való teremtés.Eddig nem volt gond amíg itthon lakott velünk,esetleg néha jeleztem,egy szempillantással a rendre utaló igényem :-),fél szavakból értettük egymást,a véleményem mindig meghallgatta,mindig tisztában volt azzal,hogy csak neki szeretnék jót!

Az,hogy belátta(utólag),hogy "igazam volt":pl.18 évesen lett igazán szerelmes,az a NAGY szerelem (részéről láttam,csak sajnos)teljesen elvette az eszét,Akkor már sejtettem a NAGY szerelem végét,hogy hogyan is fog alakulni,amikor 1-2 hónap eltelt.Elég volt látnom a fiút.Nagyon jó emberismerő vagyok,sajnos pontosan úgy történt minden,ahogyan azt előre sejtettem,de tudtam,hogy hiába is tiltanám,ezt meg kell tapasztalnia a saját bőrén,hisz anno én sem hallgattam senkire ebben a témában.

Ha jól veszem ki a szavaidból,jó volt a kapcsolatod a lányoddal.

Szerintem most hagyd egy kicsit,had élje a saját kis életét.

És ha tényleg jó volt a kapcsolat,biztos,hogy előbb-utóbb visszatér okos tanácsokért.

Az én anyukám is így kezdte. Aztán belátta, hogyha amíg otthon voltam nem tudott rendre nevelni, akkor azt ne huszonéves fejjel, az önálló életemben tegye.

Ha a párját zavarja a rendetlenség, vagy a főtt étel hiánya, akkor majd ő szól, és nagyobb hatása lesz, mint neked.

Próbáld meg, hogy meghívod őket ebédre vagy megleped őket vmi finomsággal. Mert ugye a férfi és a gyomra szoros kapcsolatban vannak, és így hátha a lányod is kedvet kap a főzőcskéhez.

A srácot Te ismered.Biztos,hogy arra van szüksége,hogy csillogjon-villogjon minden?Igényli a főtt ételt?Mert,ha nem akkor ne aggódj,hogy elhagyja.

Ha pedig igen,akkor valószínűleg rá fog jönni a lányod is,hogy ez így nem jó,hogy nem végzi el az otthoni feladatokat.

Mellesleg én is nagyon utáltam,ha beleszóltak az életünkbe.

Pont 24 voltam én is amikor elköltöztem otthonról.