Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Hogyan barátkozzak meg a párom gyerekével? fórum

Hogyan barátkozzak meg a párom gyerekével? (beszélgetős fórum)


2014. máj. 13. 09:26
probalj mindig a kedveben jarni es nagyon megerto lenni.
12. szecsilla (válaszként erre: 11. - Dina2)
2008. dec. 16. 07:47
Szerintem nem nagy dolog addig is hanyagolni egymás érintését, amig ő jelen van. Nem nehéz megállni. mi párommal lassan 5 éve vagyunk együtt, az ő fia mindjárt 13 de még most sem adok neki puszit előtte. Tudom mennyire fáj a gyereknek a helyzet. Nem velem van baja, nem senkivel, hanem a helyzettel. okos gyerek, mert nagyon próbálták uszítani ellenem is és az apja ellen is, de ő a saját véleményére adott. De ez nem jelenti hogy ne mfáj neki. Nagyon érzékeny a lelke, inkább olyan lányos, nem kell még jobban bántani. Sajnos keveset tud velünk lenni, emiatt szerintem tök normális ha olyankor átengedem a teret neki. és nem vagyok féltékeny. Most hogy lassan megérkezik a közös gyerek valószínű még nehezebb lesz, hogy ne érezze azt, hogy ő már kevésbé fontos. főleg hogy 600km-re lakik. de meg lehet oldani, mindent, csak akrni kell
11. Dina2
2008. szept. 24. 09:47

Sziasztok!

ebben a témában nekem az lenne a kérdésem, hogy hogyan fogadtassuk el a párom kislányával azt a tényt, hogy egyrészt az apukája már nem fog visszamenn hozzájuk, másrészt pedig, hogy én nem akarom elvenni tőle az apukáját és őt ettől még nem fogja kevésbé szeretni.

eddig három hétvégét töltöttünk együtt a kislánnyal, én imádom a gyerekeket, soha nem volt gondom megbarátkozni még a legzárkózóttabbal sem, és noémivel sem volt nehéz, mondhatom teljesen "egymásba szerettünk". én feltétel nélkül elfogadom őt, mint a szerelmem életének fontos részét, és ő is elfogad engem minaddig, mi meg nem érintem az apukáját. na, erre bedurciz.

tehát-mint embert-kedvel engem, de azt hiszem, a féltékenység nagyon erős benne.

remélem ez idővel javulni fog.

szerintetek?

mit gondoltok, a kicsi jelenlétében inkább ne érintsük meg egymást az apukával? vagy jobb, ha inkább megszokja és idővel belenyugszik?

2008. aug. 29. 10:17

Ez egy nagyon összetett dolog.

Én ilyenkor azt szoktam tanácsolni, hogy képzeld magad a gyerek helyébe és viselkedj úgy vele, ahogy "elvárnád",hogy veled viselkedjenek.

A férjemnek az első házasságából két gyereke született. És van egy közös fiunk is. Nem mindig könnyű a tolerancia, mégis azt javasolnám. És ha a férjedet tiszta szívből szereted,akkor a gyerekét sem lesz nehéz megszeretni:)

2008. aug. 27. 10:25

cSak az eredeti kérdésre válaszolnék:

Tudom nem könnyű de nem lehetetlen sok szeretet szeretet meg szeretet.

Persze nem könnyű szeretetet adni ha vissza nem,hogy nem kapod de még ellen szenves is az ember a gyerkőnek de csak ezt az egy mótszert ismerem.

8. erikpipi (válaszként erre: 6. - 6f3d3b5766)
2007. nov. 12. 10:29
Lehet, hogy a gyerek csak kifogás volt, mert a ti közös gyereketeket képes volt otthagyni. Nem gondolod, hogy ez több mint furcsa?
2007. okt. 29. 18:20

Bár nem vagyok pszihológus,de szerintem,ezzel akarja magára irányitani a figyelmet,ezzel a saját fontosságát akarja mutatni.



Liliomka 1.

2007. okt. 28. 22:50

nekünk már vanegy közös gyerekünk is és most a nagylánya "miatt" elhagyott minket.a volt feleség is persze közrejátszott.

az elején teljesen jol elvoltem vele,megértettük egymást de amikor azt hajtogatta a "párom" hogy bárkit elhagyna a lányáért akkor azért már nem tudtam ugy nézni rá.

az utobbi időkben pedig már teljesen kizárt minket minenből szoval elég könnyen kialakult az ellenszenvem egy szinte ismeretlen gyerek iránt.

soha többé nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni!!

viszont igy hogy egyedül maradtunk egyszer biztos leszek ebben a helyzetben a másik oldalrol és tudom hogy nem csak a gyerekemnek kell majd elfogadnia a páromat hanem forditva is.

2007. okt. 28. 17:53

én nem tudtam, pedig 7 éve együtt vagyunk.

és semmilyen kapcsolat nincs köztünk.

Ez jó is , meg nem is. Kissé bonyolult történet, ezért írtam, hogy jó is.

2007. okt. 25. 19:04

Elég régen indítottad a fórumot, lehet, hogy már puszi pajtások vagytok a gyerekkel.

Azért én leírnám a tapasztalatomat:

Én egy kamasz gyereket "örököltem" és nem csak hétvégékre, hanem állandóra (a férjem lényegesen idősebb nálam). Ellenség voltam a szemében....

Mára, ha éppen olyanja van, akkor még anyuciz is és én is odalököm, neki az édes fiam dumát kezdetű dumát. Mára elfogadja a véleményemet. Végigszenvedtük együtt az első szerelmet stb....

Azt javasolnám legyél türelmes. Ne akarj a kedvében járni. A hisztijén nézzél át. És főleg, ne akard megnevelni!!! Ez az apja és az anyja feladata. Tőled valószínűleg el sem fogadná.

2007. júl. 26. 19:14
Köszönöm Angyalka.Végül én is igy döntöttem talán majd szeptembertől ha iskolás lesz megkomolyodik,vagy nekem ad a jó isten több türelmet.
2007. júl. 24. 14:27
Szia.Szerintem ha szereted a párodat semmiképpen ne hagyd el őt olyan dolog miatt amiről Ő nem tehet.Szerintem nem kell annyira a szívedre venni ha a közeledésedet nem úgy fogadja ahogyan szeretnéd.Ahogy írtad mindenkivel ilyen,tehát nem biztos hogy a Te személyed ellen van kifogása.Ha már az esküvőt tervezitek a párod biztosan nagyon szeret és közösen próbáljatok meg erre megoldást találni.A gyerekeknél szerintem van egy ilyen időszak amikor hisztisebbek.Reméljük majd kinövi és átlép ezen az időszakon.Sok sikert és kitartást kívánok!
2007. júl. 21. 07:31
Olyan nők véleményére vagyok kiváncsi akik hasonló cipőben járnak mint én,mert amig nem voltam ebben a helyzetben nem tudtam átérezni milyen lehet.A vőlegényemmel másfél éve vagyunk együtt.Szeptemberre tervezzük az esküvőt.Nagyon szeretjük egymást.Neki van egy hat éves kisfia az előző házasságából aki minden második hétvégét nállunk tölt,most nyáron pedig itt nyaral pár hetet.Én imádom a gyerekeket de a párom kisfiát nem vagyok képes megszeretni,akárhogy próbálok a kedvében járni semmi se jó,állandóan hisztizik,követelőzik.Nem csak velem ilyen az apjával és a nagyszüleivel még csunyábban viselkedik.Sosem hallottam gyereket igy beszélni még ahogy ő beszél a nagyszüleivel.Elhoztam a keresztfiamat is ott nyaralni hátha két egykoru gyerek jól megérti egymást,tudnak együtt játszani,de a párom kisfia csak üti vágja,csufolja.Mit tegyek?Már megfordult a fejemben hogy inkább elhagyom a párom mert ez igy senkinek se jó.Van erre megoldás?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook