Hogy viszonyulsz azokhoz a munkatársakhoz, akik nem vesznek semmibe, lenéznek? (beszélgetés)

Nincs ilyen, nem is volt.

Azon meg te tudsz változtatni, ha ilyen gondjaid vannak.

Engem nem lehet semmibe venni. :)

Viccet félretéve. Volt már rá példa, hogy megpróbált a főnököm semmibe venni. Aztán rájött, hogy ahhoz ő túl kevés. Egy főnök ne a hatalmát fitogtassa, ha buta, mint a hátsórésze.

Ráébredt, hogy tényleg értek a dolgomhoz. Hétszentség, hogy nehezen tudta feldolgozni, de sikerült neki.:)

A többiekkel meg kifejezetten jó a kapcsolatom.

Az öcsém, igaz "jó dóga" van, otthon lakik még, de úgy viszonyult, hogy ahol ilyen volt, onnan eljött. Persze anyámék balhéztak vele, hogy azért annyira ne válogasson, mert nem egy professzor.. Ezzel együtt ő nem hagyta magát. Volt portás, ahol télen huzat volt, de nem engedték becsukni az ajtót, volt gondnok, ahol a saját pénzéből akarták megvetetni vele a villanykörtét, volt könyvesboltban, ahol 11 órát kellett lenni, és nem ülhetett le akkor sem, ha senki sem volt, volt társasháznál, ahol szó szerint se éjjele, se nappala nem volt.. Aztán ő nem hagyta magát, és most egy mérnökirodában van, ahol megtanult nyomtatni, meg minden ilyet megcsinál, ami nem szűken mérnöki feladat. Itt, ahogy ő mondta, hogy csak akkor cseszik le, ha tényleg hüle volt, és nem azért mert a főnöknek rossz estéje volt, itt mindenki egy asztalnál eszik, - porcelántányérból, és nem műanyagból! - délben, megbeszélik a dolgokat egymással. Itt már egy jó ideje megvan, és meg is becsüli, most csinálja a jogsit, hogy gyorsabban tudja a terveket kiszállítani, meg ügyintézni..

Ha csak van lehetőség, az ember igyekezzen olyan helyen lenni, ahol megbecsülik, mert az a baj, hogy legyél akármilyen erős, aki mindennap megkapja - akár csak egy pillantás formájában is - hogy nem ér semmit, az egy idő után el is hiszi, és azonosul vele, és ez a továbbfejlődés gátja is.

Márpedig mindenki értékes. Az a professzor, aki nem tudja, hogy az osztályának az értékelése elsősorban a takarítónőn múlik, másodsorban a titkárnőn, az buta.. Márpedig ma elég sokan azok, de azért még nem mindenki, és vannak jó tendenciák is, egyre többen értékelik az utóbbi időben lenézettebb munkákat is.

Meg úgy általában, aki lenéz valakit, annak általában önmagával vannak gondjai..

Nem tudom. Engem kedvelnek, elismernek.

De általánosságban mondhatom, hogy aki nem vesz semmibe, azt én se veszem semmibe, és ennyi. Nem kell mindenkit mindig szeretni. Az olyan nekem már eleve gyanús.