Hogy tanítsam meg a 3, 5 éves fiamat egyedül aludni? (tudásbázis)

Lehet, hogy az lesz,és ő fog befeküdni mellé.

Igen, én is beszélgettem a húgommal, de akkor már nagyobbak voltunk. Neki amúgy nem az a baja, hogy fent akar lenni velünk, csak egyszerűen nem akar egyedül aludni, kell valaki mellé. De talán hamarosan kinövi, ha a húga beköltözik.

miért nem bízod apósodra ezt az altatást? Komolyan, én nem törném magam, hogy egyedül aludjon el, ha apósod mondjuk szívesen bemegy hozzá. Lehet, hogyha neki is pár napig egy órát kell ott ücsörögni, akkor a pártodra áll :)

Én megértem a kicsit is, gyerekként én is utáltam, hogy nekünk aludni kellett menni, míg anyuék fennt lehettek, még akkor is, ha tényleg semmi különöset nem csináltak. De sose ellenkeztem, pedig sose voltunk edzve az alvásra.

Ott volt tesóm is, sokszor beszélgettünk a sötétben.

Ilyesmit is próbáltam. Minden este meséltem az ügyes okos nagyfiúról,aki egyedül alszik és milyen ügyes, hogy éjszaka sem kel fel. És mondtam neki, hogy kap ajándékot, ha egyedül alszik és nem kel fel, de ez sem használt.

Nincs nála sötét, ég a sólámpa, ajtó sincs becsukva, szóval ezek kizárva.

Most azt mondta, hogy szeretné, ha Niki vele aludna, úgyhogy próbáljuk meg az egyedül alvást. :) Mindig megígéri, aztán estére meggondolja magát.

Nálunk is volt ilyen gond. De segítségül hívtuk az Álommanót. A lényege az, hogy megbeszéled a fiaddal, hogy ha ügyesen egyedül elalszik és nem járkál az éjszaka, akkor reggelre az álammanó egy kis játékkal, cukorkával, matricával... megjutalmazza, amit majd a párnája alá tesz.

Gyerekfüggő, de eltarthat több hónapig is, és amikor már látod, hogy annyira nem érdeklődik az ajándékok után, csak minden másnap raksz a párnája alá, aztán pedig egyre ritkábban.

Még azt tudom ajánlani, hogy elalváskor ne legyen sötét és az ajtót se zárjátok be rá. Valamint apósoddal is beszélj.

Mi is mindent kipróbáltunk a nagyfiammal. Mikor 3,5 fél éves volt új házba költöztünk, gondoltuk majd itt más lesz. Nem lesz megengedve, hogy köztünk aludjon egyszer sem. Megvettük neki a méregdrága autó formájú ágyat, szép gyerekszoba stb.... Semmi eredmény, ő nem tud egyedül aludni mondta. 4,5 éves volt mikor beültem vele az ágyába és komolyan beszélgetni kezdtünk. És akkor elmondta, hogy fél az ablakon beszűrődő fényektől. Megbeszéltük, hogy azok csak az úton menő autók lámpái, nem kell tőlük félni. Azóta egyedül bemegy az ágyába este és lefekszik aludni. 3,5 év kellett ehhez, mert 1 éves kora óta köztünk aludt.

Most a 2 éves fiammal próbálkozunk, mert ő is minden éjjel bebújik közénk. Nem erőltetem, tudom eljön az idő mikor érett lesz az egyedül alvásra, de próbálkozunk. Első lépésként egy szobába költöztettük a gyerkőcöt, majd alakul.

Én a hisztijükről egyáltalán nem veszek tudomást. Csak az első 1-2 hisztit volt nehéz elviselni de utána rájöttek, hogy evvel egyáltalán nincsenek rám hatással.

A szuperdadusban láttam, hogy ugyanilyen esetnél, a gyereket százszor visszavitték a szobájába és lefektették. Az a fontos, hogy anyuka higgadt maradjon, egy szó nélkül vigye vissza a gyereket, jó éjt puszi és kijönni a szobából. Az első pár éjszaka elég drasztikus de nincs más megoldás szerintem.

Hát igen, ezt próbáltuk mi is, hogy kimegyünk pisilni, 2 napig működött, elaludt egyedül, azóta sem. Ha már meghallja, hogy kimegyek, mindjárt jövök, tudja, hogy ott akarom hagyni. És sajnos ő nem nyekken egyet, hanem ordítva kijön ezerszer is. :(

Pedig már majdnem 4 éves, szépen elmagyaráztam én is, de hiába. És mivel ennyire sír, ordít és kér, hogy gyere vissza, nem tudjuk sokáig hagyni és végül odafekszünk mellé. Tudom, hogy kitartóbbnak kéne lennünk, de nehéz, mikor így tombol. Gondolom ha napokig így csinálnánk, előbb-utóbb beletörődne, csak hát az nagyon kimerítő és sajnáljuk szegényt, ahogy sírva kér, hogy feküdjünk mellé.

Igen, tudom, de nehéz velük.

Sajnos ez nem megy, mese, ölelés után kimegyek, kirohan sírva. Visszakísérem, megint kijön, megint vissza, tegnap is kb. húszszor eljátszottuk. És ott sír, hogy anya, kérlek, gyere be, megszakad a szívem. Aztán kiabált, hogy szólok papának, hogy jöjjön be és persze papa bement és utána 10 perc alatt elaludt.

Ég kint neki sólámpa, van alvóállata, kispárnája, kedvenc takarója, semmi nem használ, valaki kell, aki mellette alszik.

Nekem is a dolgom van, visszajövök ha csendben vagytok vált be, akkor sírás nélkül fekszenek, és hamar el is alszanak a várakozás alatt, csak konkrét dolgot kell mondani, mert ha nem akkor beszélgetnek. Nálunk 15 hó van a 2 gyerek között, a sírás sosem zavarta őket, bár nem szokásunk őket sírni hagyni, max 1-2 percig, amitől kicsit kifáradnak, és ha bemegyek, könnyebb az elalvás. Amikor kicsinek még nem lehetett velük megbeszélni, aki nem sírt, könnyebben elaludt, mint csendben.

Kb 2 éves volt a nagy, amikor összeköltöztek, bár a gyerekorvos a kezdetektől azt javasolta. A könnyebb éjszakák miatt volt nálunk pár hónapig a kicsi.

Nálunk mikor a kicsivel egy szobába került egy hang nem volt.

Leszamítva hogya kicsi ébredt fel időnként, de nem kelt fel a sírásra a nagyobbik.

Szerintem nem kell túllelkizni a lefektetést. Kell egy rendszer a gyereknek rituálé a gyereknek este s neked meg határozotnak lenni.

Nálunk vacsi fürdés pizsama és egy mese van mindenkinek. Utána maguknak olvashatnak még nagyon picit nagy lámpánál majd lámpaoltás és alvás. És persze megmutattuk nekik, hogy nincs semmi csábító az esti fentlétben. Vagyis mi felnőttek nem csinálunk semmi érdekeset nélkülük. Elmondtuk, hogy ilyenkor megnézünk olyan filmet ami neki félélmetes lenne és majd felnőttként megnézi stb.

Már elég értelmesek ebben a korban hogy megértsék a dolgokat. Be kell őket avatni, ha tudnak mindenről kevésbbé kiváncsiak.

Kisebbeknél egy két napig bent kell maradni a szobában míg elalszik és szerintem nem kell csinálni semmit. ( hátsimogatás, mesélés) csak szólni, hogy alvás van. Aztán kôvetkező napokban kimenni lámpaoltás utAn és csak beszólni időnként hogy alvás van.

Most lehet az anyatigrisek nekem támadnak, hogy babusgatni kell a gyereket mindig ez a dolgunk, de attól még, mert a gyerek megtanul egyedül elaludni és nem simogatom órákig a hátát még imádom őket és szeretgetem minden ébren együtt töltött pillanatban. Este viszont tudom, hogy nyolc után felnőtt program lehet.

Szia!

Úgy tanítsd meg, hogy következetes, és szigorú leszel vele, az egyedül alvásban. Tudom, hogy nehéz, meg fáj a szíve egy anyukának, ha sírni hagyja a gyerekét, vagy ha keménynek kell lennie vele, de bármilyen problémával, neveléssel kapcsolatban a következetesség csak a hatásos.

Meg kell mondani neki, hogy elég nagy már, és egyedül kell aludnia punktum.

Először apósoddal kell tisztázni a helyzetet. Milyen dolog az, hogy pont szoktatod az egyedül alvásra, erre az első nyekkenésre bemegy?! Így biztos nem fog menni...

Én az 1 évesemet úgy szoktattam hozzá az egyedül alváshoz, hogy fokozatosan kijöttem a szobából mindig több időre. Először én is ott feküdtem a szobájában míg elaludt. Aztán amikor már több mint 1 órát feküdtem ott, gondoltam ez így nem jó, valamit ki kell találni. Lefektettem és megmondtam neki, hogy anya kimegy egy kicsit mert dolga van. Kijöttem a szobából és csináltam a dolgom. Közben sűrűn benéztem a szobájába és mondtam neki, hogy itt vagyok, aludjon csak nyugodtan. Ha nyüszögött egyből ott voltam, megnyugtattam, elmagyaráztam neki, hogy nem feküdhetek itt órákat és megértette. Először tényleg alig tettem ki a lábam a szobából de fokozatosan szép lassan így hozzászokott, hogy nem fekszem mellette. Ami nagyon fontos, hogy tényleg az első nyekkenésére mindig voltam, így nem félt egyedül maradni. Mostmár elég csak válaszolnom amikor kiszól, hogy "anya?", mondom neki, hogy "itt vagyok aludjál csak" és tök nyugodtan elvan a kiságyában amíg elalszik (pedig az sokszor 2 óra).

Kitartás!

Amíg a felnőtteket nem rakod helyre,addig ne várd,hogy a kisember úgy működjön,ahogy kell.

Úgyhogy kezd a reformot a felnőtteknél.Beszéld meg velük,hogy mesélhetnek a gyereknek,de utána azonnal ki kell jönni.Mese legyen max 20 perc.Utána lámpaoltás.Puszi,ölelés.2-3 percet maradj bent vele és utána gyere ki.Ha kijön,akkor szépen vissza kell kísérni és ott hagyni.Ha kell,akkor gyújts lámpát neki kint,adj neki alvóállatot.De soha ne hagyd,hogy mások elrontsák a szoktatást!

Nálunk 2 év van a két gyerek között, a kicsi 3,5 hónapos és ő is velünk alszik még. A "nagy" is megcsinálja kb heti 1-2 alkalommal, hogy kimászkál, meg nem akar aludni, főleg most a nagy melegben.

De rokonoknál és barátoknál aludtak már közös szobában, akkor a "nagy" csöndben marad, akkoris, ha nem akar aludni, tehát figyel rá, hogy ne ébressze fel a kicsit. Ettől persze nem jobb a helyzet, csak mondom, hogy nem ébreszti fel.

Hú, pedig ezt így egyedül nem fogod tudni megoldani :(

Az a baj, hogy egyedül van vagy az, hogy unatkozik és nem tud elaludni?

Igen, mindig is segítség kellett neki az elalváshoz. :( Tudom, hogy korábban kellett volna rászoktatni az egyedül alvásra, de se férjem, se apósom (vele lakunk) nem engedte kicsit sem sírni hagyni, és inkább altattuk.

Most is kijöttem a szobából, hogy várjak pár percet, erre apósom bement hozzá altatni. :(

Pedig tudta, hogy mi a helyzet.

Sziasztok!

Hátha tud valaki segíteni abban, hogy lehetne megtanítani egy 3.5 évest egyedül aludni? Nagy ágyban alszik 2 éves kora óta, és minden este oda kell feküdni mellé 30-60 percre, míg elalszik. És éjszaka is többször átjön, vissza kell altatni. Azért is nehéz ez, mert van egy 5 hónapos lányom, aki még velünk alszik, de hamarosan be akarjuk költöztetni a fiamhoz. Nem tudom, így hogy tudnának egy szobában aludni, hogy altassam egyszerre őket egy szobában este és éjszaka is. Próbáltam azt, hogy kis ideig bent maradtam, majd kijöttem, de utánam jött ordítva, hogy menjek vissza, ezt eljátszottuk párszor. Ha már a lányom bent lenne nála, felébredne a hisztire, előtte kéne ezt megoldani.

Megköszönném a tippeket.