Hogy találjam meg a szerelmem? (beszélgetés)

Ha tudom, hogy miért szeretem, akkor nem is szeretem igazán!

A szerelmet megtalálni úgy lehet, hogy nem keresed, és harmóniában élsz Magaddal. Azonnal Rád talál! :)

Kedves Hozzászóló!

Megbízható, kedves, odaadó, szereti a gyerekeket, ágyba hozza a reggelit. Kíváncsi vagyok te mit válaszolnál, ha megkérdezne a párod, hogy: "Miért szeretsz drágám?" Szerintem a szeretet érzésének kialakulásához tettek kellenek, hiszen ha nem teszünk semmit, csak üldögélünk a meleg vízben, és meg se szólítjuk a másikat, akkor hogy tud kialakulni bármiféle szeretet? A nem tudok élni nélküle érzés nem feltétlen a szeretetről, vagy szerelemről szól. Lehet, hogy csak szüksége van valakire, mert úgy érzi, partner nélkül mit sem ér az élete. Az, hogy elfogadom a másikat úgy, ahogy van az egy szép dolog, valószínűleg ebben az esetben az egymás iránt érzett szeretet, vagy szerelem is megvan a két fél között. Ha meglátsz valakit, és vonz, ott akarsz lenni a közelében, még akkor is, ha semmit sem tudsz róla, az valóban más. Ezt hívjuk vonzalomnak. Vonzónak találok valakit. De ezt a vonzalmat pillanatok alatt le lehet rombolni azzal, ha megszólítás és egy pár perces beszélgetés után, nem tartjuk szimpatikusnak a másikat. Az utolsó mondatra a válaszom pedig az, hogy nem állítottam olyat, hogyha valaki szimpatikus, abba már szerelmes is vagy. Köszönöm szépen a hozzászólást!

:DDD

Akkor nem vagy áldozat. :DD

Meg aztán valamit, valamiért. :DD

A cikk elejéhez, ahol a szeretet fogalmát magyarázod, szólnék.

Amit itt felsorolsz az nem a szeretett személynek szóló érzelemről szól, hanem az általa kapott dolgokról.

Tudod innen indul ki minden.

Ha majd eljutsz odáig, hogy "ezzel a valakivel el tudom képzelni az életem" HELYETT "nem tudok élni nélküle" érzés lép és nem az a fontos, hogy ágyba hozza-e a reggelit, vagy sovány vagy duci vagy bulizós vagy otthonülő stb hanem ahogy van, mindenestül kell!

De azzal, hogy "kölcsönös szimpátiával" kezdődik minden ez sem teljesen áll. Mert ha meglátsz valakit és mint egy áramütés húz, vonz és ott akarsz lenni a közelében, még akkor is, ha semmit sem tudsz róla, az egészen más.

Ha nincs ez a plusz töltet, akkor lehet szimpatikus, jól eshet az általa kapott dolog, de ez nem szerelem.

Szia mindenkinek! :)

Hú elmesélem az én sztorim aztán nyugodtan jöhetnek a vélemények. :)

Én mindigis szerencsétlen voltam a szerelemben, olyat szerettem akit nem kellett volna, de mindig a belső értékeibe szerettem bele... aztán egyszercsak találkoztam egy pasival valami fura volt már az első perctől kezdve éreztem valamit, mintha szerelem első látásra. Nem az volt, hogy ránéztem és hűde jó pasi mert átlagos volt számomra a külseje mégis olyan más volt számomra az egész ember mintha meglátok a másik idegent. Aztán persze elkezdtünk kommunikálni és asszem kemény 1-2 nap kellett mire úgy beleszerettem, hogy az csak na. Ilyen sose volt még velem aztán sok sok időt voltunk együtt már így alakulgatott valami, amikor ő csókolt meg olyan érzés járta át a testem hogy az valami hihetetlen...aztán jöttek a veszekedések én kitartottam volna mellette ő szakította meg velem a kapcsolatot, azóta egyántalán nem beszélünk de ha meglátom a szívem olyan hevesen kezd verni, hogy úristen.

Azt hiszem megint szerelmes vagyok viszont hiába érzem ennél a pasinál nem érzem azt a jó érzést a testemben mikor hozzámér. Attól félek, hogy ezt már senki másnál nem fogom érezni.

Ha egy koldusból király lesz és fent ül a trónon, akkor már egy olyan király, aki megtapasztalta a koldusság viszontagságait. A kérdés az, hogy akar -e újra koldussá válni? Szerintem nem. A gyémánt akar -e újra széndarab lenni? Akarunk -e a tökéletességből a tökéletlenségbe visszabukni? Ha a szoba melegében vagyok, ki akarok -e menni a farkasordító hidegbe? Ha jól érzem magam, el akarom -e rontani a közérzetem?

Ugyanígy az igaz szerelemmel...

Ha "rózsaszín köd", akkor az soha nem volt szerelem, max. önző vonzódás, egy álomvilág, amit "szerelemként" definiáltunk. Beteljesületlen szexuális vagy önmegvalósítási vágyak is termelnek ilyen álomképeket, amelyek nagyon is valóságosnak hatnak.

Az igazi szerelem érdekmentes, feltétlen. Bárminek is nevezzük, nem az a lényege, hogy minket hogyan szeretnek, hanem hogy MI hogyan szeretünk. Magyarán, nem az a lényeg, hogy mit kapunk, hanem hogy mit adunk, mi van bennünk, mi árad belőlünk. Ahol tudok adni, ott már a személyiségem egy része meg van oldva. Élvezem.

Amikor az érdekel, hogy engem szeretnek -e, az egoizmus. Amikor az érdekel hogy szeretek -e, az a valóság.