Hogy 'éltétek' túl az abortuszt? (beszélgetés)

Igen elég furcsa, hogy ennyire biztos vagy benne, sose lesz gyereked.

Én is el akartam köttetni magam 22 évesen, de két gyerek után.Most 47 vagyok és beigazolódott, valóban nem gondoltam meg magam soha, de sajnos két abortusz becsúszott, egy Ovidon mellett, egy pesszárium mellett.

A két gyerekem, már felnőttek, a legközelebb álló emberek hozzám.A bizalmasaim, nagyon jó barátaim is egyben.Kár erről lemondani, az első idők nehézségei miatt.

Ráadásul, ha valaki odafigyel magára és nem habzsol, akkor az alakja nem megy tönkre.Én összesen 6 kilót híztam mindkét terhességemnél, 49 kilót mutatott a mérleg a szülés utáni napon.

Szűk farmerben mentem haza, lapos hassal.

Meggyőződésem, minden agyban dől el.Elhatároztam, nem fogok elhízni, megasszonyosodni és úgy is lett.

Most se vagyok kövér, 52 kiló vagyok, pedig minden velem egykorú barátnőm már igencsak asszonyos alkatú, pedig 20 éve nádszálvékonyak voltak.

Az abortuszt az tudja könnyen túlélni, aki egyáltalán nem vágyik az anyaságra.Életem első abortuszát nagyon megsínylettem, mert akkor megszültem volna, a két gyerekem utáni két abortusz után csak megkönnyebbülést éreztem.

Valóban jogod van a saját életeddel azt enni amit akarsz.csak ahhoz nincs jogod,hogy zsírdisznózz 30 éves családanyákat,akikről esetleg semmit nem tudsz.Lehet,hogy van köztük aki évek óta jár hormonkezelésekre és évekig várt a gyermekére.Lehet,hogy előtte ő is 42kg volt,de sajnos vannak következményei a kezeléseknek.

Kicsit képzeld legközelebb magad az ő helyükbe is.

Tudod a kívácsiság hajott ide,mert egy másik fórumban olvastam csak a hozzászólásod.

Amúgy mindenkinek joga van eldönteni,hogy megtart-e egy esetlegesen becsúszott terhességet.Nem rosszabb és nem jobb ember ő emiatt senki másnál.

Persze más az akinél már csak entert nyomnak a nőgyógyászati felvételnél,mert kívülről fújják az adatait.

de ez csak az én saját véleményem

de miért kell sajnálni a szüleimet?:D:D 2 testvérem van,mindkettő egyetemista,és a bátyámnak már felesége van.....ugyh van még rajtam kivül gyerekük,akik RÁADÁSUL okosak,és normálisak,nemkell őket félteni...;) ha pedig unoka szempontjából a sajnálat,hát majd tőlük megkapják.:)

tudom h nem csak óvszer létezik. a fogamzásgátlót kihányom,vagy éppen szétszakad a fejem tőlük. a hüvelygyűrű nem vált be nekem,nagyon kényelmetlen.az injekciót,spirált,ELKÖTÉST csak szült nőknek ajánlják...a habok,kupok,krémek meg hát no comment.használja az aki kitalálta,én nem fogok 30 perccel a szexuális hév előtt elmenni wcre,h elintézzem magam.....:S

csak amúgy számomra az is érdekes,h miért éppen a 40 éves lebabázott nőket védik ezekkel a szipiszupi,100százalékos,kényelmes módszerekkel.sztem logikus lenne a fiatal,"hormonokkal teli" csajszikat védeni ilyen komoly dolgokkal,hiszen mindenkinek érdeke a kevesebb abortusz.:S nnna mindegy! majd egyszer..talán...fajlődik az orvostudomány.;)

aztán továbbá..komolyan le a kalappal azok előtt akik 2-3 baba után is szépek,vékonyak. grat. nem személyeskedtem a kommentjeimben,nem RÁD vagy RÁ értettem. senkire nem értettem. ugyh akinek nem inge ne vegye magára. én mindenkit megértek,én mindenkinek elfogadom az álláspontját,de nekem errőla témáról akkoris ez a véleményem. nemtudom miért. ennyi.:S akkor már nem is vagyok emberszámba vehető? azért mert nem akarok gyereket,és falramászok az egésztől??bocs. akasszatok fel basszus.:) más meg buzi,meg lezbi,meg bűnöző,meg gyilkos,meg 8 abortusza volt,meg 4 kölyköt szül a hid alá...esküszöm mégis jobban elfogadja őket a társadalom,mint az olyan nőt aki el akarja köttetni magát.:D dehát istenem. én akkor is kiállok a véleményem mellett. még ha sokan szivbajt kapnak a számitógép előtt,akkor is.:D és akkor is kijelentem:ÉN személy szerint igenis elköttetném magam. de ÉN ÉN vagyok. nem te,és nem ő. ÉN. nem téged kérlek meg rá h kövesd példám,csak elmondtam a vélemyényem itt.

Hihetetlenül elszomorató amit írsz,de azt hiszem betudhatjuk a 20 évednek.

Én speci 33 vagyok,ikreim vannak.Tény,hogy a terhesség előtti súlyomnál vagyok,bár ez nem a versenysúlyom MÉG.

De egyetlen percre sem fordult meg a fejemben a terhességem alatt,hogy mi lesz az alakommal?

Pedig 20 kilót híztam.

Ezeknél a dolgoknál sokkal fontosabbak is vannak a világon.

Nem csak óvszer létezik ám.Ezt nem kérdezted meg a 3 nőgyógyásztól?

Sajnálom a szüleid,bár biztosan oka van amiért így gondolkodsz erről a témáról

erre a hozzászolásodra csak annyit reagálok hogy fiatal vagy és buta,csak óvszer létezik?

Mond hány férfi marad melletted ha nem akarsz gyereket,jó most még a fiatalok nem akarnak de a késöbbiek igen.

az meg hogy nem viselt meg a dolog egyet jelent az önimádattal.

Csak sajnálni tudlak,remélem évek múlva más véleményed lesz.

és 40 fölött ki fogja majd betölteni az életedet?

tök egyedül maradsz,hisz a te mondatoddal élve már öreg leszel a férfiaknak és fiatalabbakkal fognak kikezdeni,negy egy 40 es növel aki nem tudja már megadni nekik a trónörököst:)

átom lesúlytó véleménnyel vagy az anyaságról,de még nagyon fiatal hoy ilyen felelötlen döntést hoz a saját életedről,mert ha egyszer megbánod akkor nincs vissza út.Ha annyira nem akarsz gyereket szedj tabletát ,vagy ne szeretkezz.

Amúgy sok kismama van aki szebb két meg 3 gyerek szülése után mint elötte volt,söt nőiesebb is.

Vagy vékonyabb stb.

A szüleid gondolom büszkék lehetnek rád nagyon.

Lehet ,hogy nagyon szép vagy,de sajnos nagyon buta.:( Tanulnod kéne még sokat,hogy ne írj ilyen sok butaságot.Mit ér a szépséged ha buta vagy?

Meg aztán a szépség relatív fogalom, hiszen meglehetősen személyreszabott, kinek mi tetszik. Amit az egyik ember szemet gyönyörködtetően vonzónak tart, lehet, hogy egy másik rútnak ítéli.

Sziasztok!

A segítségeteket kérem!A kis történetem annyi hogy már van egy 5 éves kisfiam akit 20 évesen szültem.Akkor nagyon sokan mondták hogy vetessem el,de én mindig is az abortusz ellen voltam,és csecsemőápolóként dolgoztam,gyermekek életéért harcoltam,eszemben sem volt én megöljek egy kis ártatlan magzatot!A fiamat végül egyedül neveltem eddig!Semmi anyagi segítségem nem volt!

Fél éve van egy párom,akit tiszta szívemből szeretek és úgy érzem ő is így érez,és a fiam is sajátjaként szereti!

A gond az hogy kiderült hogy 5 hetes terhes vagyok,és párom azt szeretné hogy elvetessem!Azt mondta ha 2 év múlva jött volna a baba akkor örülne neki.az anyagiakra hivatkozik.most ő is dolgozik,és én is,csak nem lakunk még együtt,albérletbe kellene menni!Talán ezért fél,vagy nem tudom!Én nagyon szeretném megtartani!Mit tegyek?Kérlak segítsetek!köszönöm!Anna

Nagyon érdekes hozzászólások vannak a témához.

Többször elhangzik a "szemét pasik" ige...

Nos ahoz hogy valaki terhes legyen ahoz két ember kell...

Én nem ítélkezem senki felett,de nem hiszem hogy sajnálni kéne azt akinek abortusza volt."szegény,hogy éli túl az abortuszt"...

Ez az ő döntése volt!!!

Nem gonoszságból írok,csak felháborító némelyik vélemény.

Nekem nem volt választásom utolsó idős terhes voltam mikor meghalt a gyerekem-akit akartam!- mégis túléltem...

Mások pedig önszántukból abortuszra mennek aztán pedig sajnáltatják magukat.

osztom a véleményt teljesen!

engem édesanyám 17 éves korában szült, igaz akkor még együtt élt apámmal, de hamarosan szétváltak. fiatal kora ellenére sem volt kérdés, hogy megtart-e, pedig én sem tervezett gyerek voltam, úgyhogy "becsúsztam", mégis örömmel fogadott a család, fel is neveltek.

én is fitalon, 19 évesen lettem először terhes, pont főiskolás koromban, de nálam sem volt kérdés, hogy megtartom-e a babát (bár párválasztás tekintetében szerencsésnek mondhatom magam, de ha elhagy, akkor sem vetettem volna el a babát). gyerek mellet le is diplomáztam, nem volt könnyű, de örülök, hogy mindig egyértelmű volt számomra, hogy megtartom.

azért szomorú, hogy ilyen férfi miatt képes voltál megválni a gyermekedtől...

remélem, okultál az esetből!

engem anyaként mindig fájdalommal tölt el, ha ilyen esettel szembesülök, mert még belegondolni is szörnyű, hogy milyen lehetett/lehet. :(

a kislányodhoz viszont gratulálok, és sok boldogságot kívánok! :)

Nekem is összeszorul a szívem, ha látok akár egy kisbabát, pocakos kismamát az utcán vagy bárhol. Mindig eszembe jut, hogy nekem is már ekkora pocakom lehetne vagy hogy most hány hetes lenne a baba, aki már nincs. Biztos január végén, amikorra ki voltunk írva szülésre többször is eszembe fog jutni, hogy akkor érkezhetett volna a családunkba, de mivel döntöttem és megléptem/megléptük amit megléptünk ezért muszály elfogadnom a döntésemet. Még nagyon-nagyon érzékeny vagyok most is és én is ha úgy adódik el-elsírom magam, de mindig arra tudom csak emlékeztetni magam ilyenkor, hogy lehet még kisbabánk és jelenleg is csak ez lebeg a szemem előtt.

Persze nem mindenkinél ugyanaz a háttere a döntésnek. Én csak arra tudok most gondolni, hogy olyan körülményeket teremtsek ahova már tudunk nyugodt lélekkel egy második babát fogadni. Hiszek abban hogy újra lesz és csak ez tartja bennem a lelket.

Igazából egy szakembert is felkerestem. Kineziológushoz mentem (aki nem igazán ismeri el ezt a fajta segítségnyújtást annak a pszichológus is ugyanaz) és ő nagyon sokat segített a bűntudatomon és bánatomon. Ő volt aki segített hogy elhiggyem nem vagyok rossz ember mert ezt tettem és erőt adjon ahhoz, hogy tovább lépjek az életben.

köszi lányok a sok hozzászólást!

az előző hozzászólásban azt írod, 5 napja élted túl.....nekem ma 17 hete volt a műtétem, és minden nap úgy érzem belehalok. semmivel nem jobb. talán csak kevesebbet sírok. de sírok. elég egy kismamát meglátnom és vége...

a legrosszabb, hogy nem tudom elfogadni, hogy vége.

hogy kellene hozzáállnom ahhoz, hogy múljon a fájdalom végre?

Én azt hiszem mindent túl lehet élni, de ez nem azt jelenti, hogy el lehet felejteni. Sőt, nem is kell elfelejteni, mert minden tettünkből tanulunk mégha írtózatosan fáj is.

Nem értek egyet azokkal akik elítélik az adott nőt egy ilyen tettéért. Senki sem lát bele és érez együtt egy másik emberrel. Senkinek sem egyforma az élete és az érzései. Amit az egyik ember el tud viselni és fogadni azt lehet hogy a másik nem. Amíg valaki van olyan erős, hogy pl. egyedül neveljen fel egy vagy akár több gyermeket vagy úgy hogy közben a férj egyáltalán nem akarta, addig vannak olyanok akik erre nem képesek és ezért senki sem lehet elítélni.

Szerintem az is mérlegelendő hogy ha megszületik az a pici milyen körülmények közé születik és milyen lelkiállapotú családba születik és ez egyénfüggő ki mit és hogyan visel el az életében.

Ezért nem értek egyet senkivel, aki úgy gondolja, hogy minden áron meg kell tartani egy terhességet.

Akár ezt a döntést hozzuk akár azt mindegyiknek súlyos ára lehet.

Én öt napja "éltem túl" egy ilyen dolgot és iszonyú lelki fájdalom volt és még mindig küzdök vele. Tudom hogy mindig emlékezni fogok rá és csak az hajt, hogyha olyan körülmények közé kerülünk, hogy vállalni tudunk még egy babát akkor lesz, addig pedig próbálom a lelkemet helyrehozni, hogy a kisfiam egy egészséges és kigyensúlyozott anyukával legyen, mert ő ugyanolyan vétlen ebben a dologban és nem érdemli meg, hogy ő is szenvedjen.

Ahogy így végigolvastam a hozzászólásokat, hát bizony elszorult a torkom... Elképesztő, hogy mennyi fájdalmat megéltetek!

Alapvetően elítélem az abortuszt, én soha nem tettem és nem is fogok ilyet tenni. Nem is nagyon értem, hogy miért tetted, szerintem féltél, és tele voltál keserűséggel.

Mindenesetre kívánom, hogy mielőbb jobban legyél! Találj valakit egyszer, akivel közösen vállalhattok gyereket, aki enyhíti majd a fájdalmad, ami azt hiszem egy életen át elkísér!