Hisztis gyerek... (beszélgetés)
Tuti, be fog próbálkozni nálad is - ne engedj neki. Ha egyszer engedsz, újra kiköveteli - legyél eleinte "szigorú", de határozott, KÖVETKEZETES.
Előtte mondjuk egyeztess a szülőkkel, hogy mik a határok náluk, nehogy később baj legyen ebből.
(Ismerettségi körömben van egy bébisintér, akinél a seggreütés a nevelés "eszköze" - ez nem mindenkinél elfogadható pl.)
Ha rad bizzak banj ugy vele mint a sajatoddal tenned. A gyerek csak azzal hisztis aki megengedi neki. Ha nem tetszene a szuloknek felmondanek. Ennyi!
Meg mindig tartom, hogy a hisztinek altalaban testi okai vannak: faradtsag, ehseg. Sok gyerek aki ugy egesz nap" normalis":-P:-D ha ehes, almos hisztisse valik. Ilyenkor lehet nem alszik el konnyen, mert tulporgott, vagy nem eszik, mert nem er ra. Nekem 2 gyermekem van, nagyon nyugisak, csak ha almosak vagy ehesek akkor sirnak. De sokszor egy engedekenyebb szulo fele iranyul a hiszti. Igy szokott elofordulni, hogy a gyerek aki az oviban angyal otthon hisztizik. Hol mennyit engednek meg neki.
A gyerek nem hülye, csak kicsi. Hamar megtanulják, mikor kivel hogy viselkedhetnek, meddig mehetnek el. Anyáméknál a lányom telljesen megbolondul. Kiabál, üvölt, követelőzik. Itthon néha bepróbálkozik, de zárt ajtókba ütközik.
Nem a te dolgod, hogy hogyan nevelik. Amíg te vagy vele, legyél te a főnök. Aztán a többi az ő dolguk.
Mit csinálnál? Semmit.
Megmondod anyucinak, apucinak, hogy amíg nem nevelik meg nem vagy hajlandó vigyázni rá.
Sziasztok!
A véleményeteket kérném ki!Leginkább tapasztaltabb emberektől :) Bébicsőszködtem egy párnál,ahol pár órát töltöttem a kissráccal,igazából nem is volt vele sok gond,bár az hamar átjött,hogy otthon Ő a főnök,de mivel nem esett túlzásba,nem jelentett problémát.Aztán mikor megjött apuka,hogy leváltson,a kisgyerek fordult 180 fokot,és hisztizett,csapkodott,parancsolgatott,akkor már én sem bírtam vele! Ahogy füttyentett,apuka úgy ugrált és ez valószínű mindig így van. Mi lehet ennek az oka,hogy így viselkedett vele? Legközelebb talán nálam is megengedi ezt magának? És ha igen,mi erre a helyes reakció?Ha az én gyerekemről lenne szó,tudnám,hogy mit csináljak,de ő mégis csak mások gyereke!