Hazudik a gyerek! (beszélgetés)

Ez csak egy példa volt.Általánosságban úgy értem, hogy ha a gyerek látja rajtad hogy nem erőlteted a napi beszámolót, akkor előbb utóbb magától is elmondja.Nálunk így van.

Én sosem kérdezem,viszont meghallgatom ha mondja.És nem kell kérdeznem, mert mondja.Viszont ha naponta "követelném" rajta a beszámolót, lehet hogy ő is azt mondaná semmi sem történt.

Ez olyan mint amikor te dolgozol és hazajössz, a párod meg faggatna hogy mi volt a munkahelyen.És ezt minden nap.

Lehet...De ilyenkor jön az a rész, hogy én ezt nem is tudtam...meg gondoltamm

Én most sem hetente 1-szer beszélek, a gyerekkel, vagy az anyukámmal.

Azért a beszéd és beszéd között is van különbség.Lehet hogy néha többet ér ha pl.egy héten csak 1-szer ülsz le a gyerekkel beszélgetni alaposan,mint ha naponta nyaggatod azzal hogy mondja el mi történt aznap.

Nem biztos az hogy ilyenkor pont figyelsz is rá, vagy le akarod tudni a napi beszámolót.

"Lehet hogy igazatok van. De ha nem akarja hogy megismerjem??????????"

nem akarlak megbántani, de arról már kicsit lekéstél,hogy megismerd, azt jóval előbb kell megalapozni, ami nyilván nálatok is igy müködött, szerintem kicsit hagyd őt, lehet hogy csak ténylg nyugit szeretne.

És mi van akkor ha egészen egyszerűen nem szivesen beszél az iskolai dolgokról?

És csak azért színez,hogy leszállj róla,mert úgy érzi ha jó színben tünteti fel a dolgokat,akkornem nyaggatod ha valami rossz történt vele,vagy kellemetlenség érte?

Én pl utáltam ha anyám rizsázott.

Reggeltől estig tudott fejmosni.

Ha hazaértem a suliból állandóan jött a kérdés mi volt mit csináltál hogy történt, én meg csak nyugalmat akartam.

És ilyenkor nálam is volt hogy inkább azt mondtam jó volt, és akkor ennyivel elintéztem

A nagy gyerekeknek van hogy teher a szülő, azt hiszi be akarja szabájozni pedig ő már nagy.

Gondold el azt hogy te gyereknek milyen voltál?

Lehet hogy a te a helyében ugyanúgy reagáltál volna.

Lehet vele beszélgetni, de várni kell hogy ő nyisson,mert ha mindennap kérdezed hogy mi volt aznap előbb utóbb nyűg lesz neki és így akar szabadulni

Kedves Alföldi István!

Konkrétan nekünk a gyerekeink őszinték voltak, lehet, hogy előfordult, hogy füllentettek, de igazán nem annyira volt jellemző. Jóindulattal mondom, ha megteremtjük velük a jó kontaktust és mi is őszinték vagyunk velük, mert gyerekek általában amit a szülőktől látnak azt utánozzák és követik, a környezet is befolyásolhatja őket erre sajnos.

Tőled el sem tudom képzelni, hiszen te igazán következetes vagy biztos vagyok benne észreveszed,ha nem mondanak igazat.

Üdvözlettel: Anyuci91.

:D

Én is így gondolom.Bár mi még nagyon gyerekcipőben járunk, de már most így kezeljük a problémákat,)

pedig még a lehetetlet is szeretnénk mi szülök elhinni utána meg a valósat se tudjuk...

azt kérdezte az én kamasz fiam apa van aki mindig igazat mond..? öszintén erre se tudom a választ,hogy van e egyáltalán ilyen...

Nekem édesanyám vett anno olyan zenéket amiket hallgattam kazettán...kutakodott utánam! :DDDD

Mikor még énekelte is a Pokolgépet meghaltam! :DDDDDD

most van a leszakadás ideje, kicsit el is utasít magától , de néha azért van rés a páncéljukon.

Ha gáz van vele akkor kérdezd meg , hogy ő hogyan oldaná meg a helyzetet a te helyedben. Persze az lesz a válasz, hogy --Nem tudom-- De csikard ki belőle , hogy igen is gondolkodjon rajta. Nálunk az bevált, hogy ha hülyeséget csinálnak és elmondják akkor próbálunk nem ordítani , hanem megadom neki a választás lehetőségét, hiszen tudja hogy bünti jár a viselt dologért , de megadom a lehetőséget, hogy válasszon magának büntit