Házasságban élek, de mást szeretek... Adjatok tanácsot légyszi! (beszélgetés)

Szia!

Igen, beszéltem.

Még azon a héten pénteken. Mondtam neki, nem kérem, hogy azonnal döntsön, hagyok neki időt, gondolkodjon rajta, jól gondolja át. Aztán hétfőn ő magától szólt, hogy döntött, szeretne velem költözni.

De mégse vagyok most maradéktalanul boldog.

Olyan kettős érzések vannak bennem. Félek, valami történni fog.

Ő még múlt hét végén elutazott a munkájából kifolyólag, én holnap utazom el a gyerekkel, már előre be volt tervezve. 30-án találkozunk majd csak. :( Addig még nem is beszélünk, teljesen kész vagyok. :(((

Szóval minimum addig kételyek, feszültség, idegesség.

Hogy tisztességes-e?

Számítottam ilyen kérdésekre, és elítélésre.

Valóban nem volt az, amíg a férjem háta mögött ment a dolog.

De most már elmondtam neki, megbeszéltük, tehát tisztában van a helyzettel.

A férjem is tudja már, elmondtam neki.

Úgy néz ki július 1-től sikerül kivennem egy inden szempontból megfelelő lakást, úgyhogy a gyerekkel mindenképpen költözök.

Már csak az a kérdés, hogy ő is megteszi-e ezt.

Valahol félek a választól, hogy mégsem, de azért reménykedek.

A döntésemben meg úgysem befolyásol.

Sziasztok Lányok! :)

Azoknak írom, akik érdeklődtek, hogy hogyan alakultak a dolgok.

Sajnos még sehogy... :(

Tegnap behívták hamarabb dolgozni, így sajnos nem tudtunk találkozni. Így a kérdés még várat magára, de ha minden igaz, akkor ma sort kerítek rá, délután látjuk egymást.

Kicsit azért optimistábban nézek a dolgok elé, msneztünk tegnap, és most valahogy jobban megnyílt érzelmi kérdésekben, nem hárított úgy, mint eddig. Próbáltam puhatolózni, hogy milyen válaszra számíthatok ma, és sok olyan dolgot mondott, ami biztató. Tudom, mondani bármit lehet, főleg így, hogy még a szemembe se kell néznie...

Szóval ma lesz a nagy nap. Majd beszámolok.

Szorítsatok azért! :)

Mindenképpen beszámolok majd, ha túl leszek rajta.

Még egy nap... :)

Aranyosak vagytok, köszönöm!

Már csak a kérdésen kell túl legyek.

És úgy tűnik, kedden lesz a napja.

Addig csak telefon van... :(, az meg egyáltalán nem telefontéma.

Nagyon aranyos vagy, köszönöm. :)

Rászántam magam, hogy felteszem neki a kérdést a napokban, mert a döntésemben úgysem befolyásol, viszont végre szeretnék tisztában lenni vele, hogy mire számíthatok a jövőben.

Igen, valamilyen szinten biztosan befolyásol ez a szerelem.

De a döntésem ettől független volt.

Nem emiatt, nem őmiatta döntöttem el, hogy költözöm. Mindenek előtt nyugalmat szeretnék. Nyugalmat magamnak és a babámnak. Mert jelen pillanat abból van most a legkevesebb, és ezt a gyerek is érzi. Érzi rajtam, hogy feszült, ideges vagyok. És ez az, amit a legkevésbé szeretnék.

Ha pedig ez a nyugalom meglesz, már csak hab lenne a tortán, ha azzal az emberrel élhetnénk együtt, akit nagyon szeretek.

Többen is írták már Neked és így, kivülállóként valóban azt látom én is jó megoldásnak, ha nem a "szerelmedre" számítasz, hanem önmagadra. Most nagyon kötődsz hozzá, számítasz rá, pedig a döntésedet nem kellene, hogy befolyásolja. De most ez van, befolyásolja.

Bocsi érte, de szerintem most két emberrel kellene foglalkoznod 100 százalékon, magaddal és a kisbabával. Ha menned kell, menj. De dönts felelősségteljesen. Merthogy az egész beszélgetés alatt én úgy érzem, hogy a gyerek most másodrangú... Szerelem? Ugyan már Katka, most? Ha rossz a kapcsolatod, az valóban nem nyújt megfelelő és nyugodt közeget egy szép élethez Nektek. De akkor mutass Te példát őszinteségben, helytállásban, határozottságban, az anyaságod kiteljesedésében. Téged ez a szerelem spanol, de vigyázz, nehogy ködfátyol boruljon rád miatta.

Azt mondta öreg és bölcs nagymamám régen, hogy úgy viselkedjek az életben, hogy "a férfiak bármit is tesznek, megfordíthatják a köpönyegüket, de a nők..." Nagyon sokat hibáztam már én is az életben, de most, ezzel a 30 éves agyammal már sokmindent másként csinálnék. Azt mondom Katka, hogy két pasi van az életedben, de egyik sem ér annyit, sőt, együtt nem érnek annyit, mint az a kisbaba veled!

De, írtam lentebb, hogy pár hónapos.

A terhességem elején ismerkedtünk meg, ő végig kitartott mellettem. Sokszor akkor is számíthattam rá, mikor a férjemre nem.

Szia!

Igen, van gyereke, és a felesége nemcsak sejti, hanem tudja, hogy én vagyok.

Persze, benne van a pakliban, hogy ha őt megcsalta, velem is megteszi. Ezzel számolnom kell, és hidd el, sokszor eszembe is jutott.

Viszont ha igaz az, amit mond ( és én márpedig hiszek neki ), nem kalandvágyból, vagy pillanatnyi szexuális fellángolásból kereste máshol a boldogságot, akkor nem feltétlen fog ez bekövetkezni. Elhiszem amit mond, mert ha így lenne, nem tartana már ennyi ideje a dolog.

még mindig nem árultad el mennyi idős a gyerek??

de örülök hogy jól döntesz!!

Egy életed van! Ne éld le egy rossz házasságban! Ha a férjeddel végképp nem tudtok együtt élni, akkor változtass, költözz el!

A többi meg majd magától kialakul valahogy...

Ha így is úgy is költözöl, akkor majd az idő megoldja a helyzetet. Kedvesed új szituációban fogja találni magát. Eddig egy házas asszony szeretője volt, most lehetősége lesz rá hogy ne csak a szeretője legyen. Hogy hogyan fog ezzel a lehetőséggel élni, ezt bízd rá! Ha kapva kap az alkalmon , hogy hozzád költözzön akkor is kérj tőle egy kis időt magadnak is és neki is amíg leülepszenek a dolgok. Ha nem reagál a költözésedre , akkor azt hiszem te CSAK egy szerető voltál neki. Az új szituban nem tud vele mit kezdeni és visszahúzódik.

Mindenesetre magadért költözz és ne miatta!

Sok szerencsét hozzá!