Ha nem tudsz egyedül talpra állni, és nincs pénzed pszichológusra, akkor kihez fordulhatsz? (tudásbázis)

Jah, a háziorvosodhoz kell elmenned, beutal egy pszichológushoz, és ugyan úgy a betegellátáshoz tartozik, mint a háziorvos. Csak a gyógyszert kell kifizetned. Tőle meg is kérdezheted, hogy kb mennyibe kerül. Ezután nem kell beutaló, csak időpontot kérsz tőle, mikor szükséged van rá.

Sok szerencsét, és jobbulást!

Szia!

Én járok pszichológushoz, és neked is tudom ajánlani, de addig is..

Mikor a munkahelyemen rám jött a roham, (nem olyan mint a tiéd, hanem lábgyengülős, erős szívdobogásos, remegős, stb..), mentőt hívtak, annak ellenére, hogy szerettem volna. Mindegy.. Hogy ilyen ne forduljon elő többet, elkezdtem másra gondolni, lehűteni a csuklómat hideg víz alatt, masszírozni a tarkómat, és segített, legalábbis annyira, hogy kisebb intenzitású volt, így aki nem figyelt meg igazán, észre sem vette..

Ennyit tudok ajánlani, de én elmentem pszichológushoz,(beutaltak), teljesen ingyenes. A gyógyszer amit felírtak államilag valamennyire támogatott,(kb 2000-3000 Ft volt az enyém), és azóta teljesen megszüntek a rohamaim.

Mindenképpen ajánlom..

Sziasztok kedves fórumozók!

21 éves, egyetemista lány vagyok, és felismertem azt, hogy valószínüleg beteg vagyok.

Fél éve súlyos pánikrohamok gyötörnek. Általában veszekedésekből indulnak, amin annyira felidegesedek, hogy azonnal sírógörcs lesz úrrá rajtam, és olyan dűh, hogy tötök-zúzok. Majd a párom lefog, én összecsuklok, és hosszú órákig zokogok, de már folytóan nem kapok levegőt, és egyszerüen nem tudom abbahagyni. Úgyérzem, már nem tudom iránytani saját önmagam, a tetteim, a cselekedeteim. Egy lakóparkban lakunk, ahol az itt lakó emberek klikkesedtek, utálják és ellehetetlenítik más életét, ebből kifolyólag is nagyon rosszúl érzem magam, félek az emberektől, félek már itthonlenni egyedül.

Nagyon rossz így élni, tudom, hogy pszihológushoz kellenne fordulnom, mert egyedül képtelen vagyok urrálenni ezen. Úgyérzem az egész életemet ez uralja, mintha napról napra rosszabb lenne, és újjabb rohamok, üvöltözök, aztán zokogok, majd zihálok, volt hogy 3 órán keresztül egyszerüen nem tudtam abbahagyni, nem ment.

Félek, hogyha otthon elmondanám, édesanyám halálra aggódná magát, ezért nem szeretnék szolni róla.

Segítséget szeretnék kérni, hogy mi ennek a menete, kihez tudnék fordulni, mivel még egyetemre járok, sajnos nincs pénzem magánpszihológusra.

Budapesten, tudnátok e ajánlani egy kedves, megértő orvost,a ki segítene ebben.

Nagyon szépen köszönöm a segítségeket mindenkitől!

Leny

Minden családsegítőben van pszihologus.

Van a Caritasnak ingyenes segélyvonala.

Egy nagy beszélgetés csodákra képes.

Úgy gondolom, hogy a betegek is sokat segíthetnek egymáson.

oké.

Egyébként mostanában jól vagy?

Az legalább még ad egy kis időt! :D

BOCSI!!! De azt hiszed, hogy nem gondolok ilyesmire? De most melyik jobb? Legyek öngyilkos és vége mindennek, vagy addig, míg elvisz a rák, addig van néhány szép évem nekem és a családomnak. BOCSI!!!

Több mint 6 évig jártam orvoshoz és látod az sem segített. Most meg már annyi betege van hogy alig győzi szinte csak tüneti kezelést ad gyógyszerekkel.

Ha nem öngyilkosságba majd májrákba halok bele a sok gyógyszertől.

Igazából azt látom a kórházba ahová jártam hogy aki nagyon gáz állapotba van annak nagyobb figyelem jár és többféle terápiára is beutalják.

Azt gondolom az egészségügynek olcsóbb lenne ha az elején tudná ezt a "dögöt" megfogni.

Nagyon nehéz ezzel együtt élni.

mondjuk ebben van valami.

én sajnos nem is tudom, hogy valaha meg fogok -e gyógyulni ebből.

mire egy kicsit jobban lennék,mindig ér valami negatív dolog, ami visszatart...és ez borzasztó érzés.

tegnap pl. megint egész este sírtam a hülye férjem miatt

A kineziológus hasonlóan beszéltet, beszél a problémákról, de ha neked már szükséges volt gyógyszer, akkor nem inkább oda kellene visszamenned, ahol kezeltek? Nem szégyen, ha gyógyszerrel sikerül csak a "régi" lenned. Az a ciki, ha nem tudsz teljes életet élni amiatt, hogy nem vagy jól.

Ha úgy érezted, hogy neked az a gyógyszer nem volt megfelelő, akkor az orvostól lehet kérni egy újabb teljes vizsgálatot, és talán most az életedben történt változások miatt új fajta gyógyszert ír fel.

Bevallom, hogy nekem nagyon sokat segített az orvos, én teljes mértékben bízom benne, mert tudom, hogy milyen voltam régen, és megint tudok "magam" lenni. Ez napi 10 másodperc, míg bekapom a tablettát. Azóta nincs migrénem a folyamatos feszültségtől - annyira fájtam, hogy mozdulni nem bírtam, napokig nem voltam észen a fájdalomtól. Nem vagyok olyan türelmetlen, átlátom a dolgokat, nem vagyok olyan merev, beszűkült...pedig a problémáim sokkal nagyobbak, mint addig voltak, mégis sikerül túllépnem, megoldanom valahogy. A tabletták nélkül már rég nem lennék. Tudom, hogy mi a betegség alapja, mitől lettem beteg, a szervezetem nem tudja legyűrni egymaga, ezért kell a segítség, ami szerencsére néhány tablettában benne van. Nem szégyen, hogy depressziós vagyok, az volna a szégyen, ha hagynám hogy teljesen eluralkodjon rajtam, és megrontson minden emberi kapcsolatot.

A családomnak is könnyebb, hogy lehet velem beszélni, nevetni, tudok örülni, sírni...szóval ismét emberi tulajdonságaim vannak. Nem csak a sírás, a szenvedés.

azért ez borzasztó, hogy mennyien vannak itt, akik ilyen betegségben szenvednek.

nagyon sokan.

sajnos nem:(((

most kineziológushoz járok, talán kicsit így most jobb....de gyógyszert csak elvétve szedek...

Nem is szabad önkényesen abbahagyni. Csakis akkor, ha a doktor is úgy látja, hogy már nincs szükséged rá. Elég erős vagy, és gyógyszer szedése, és kontroll vizsgálatok nélkül is képes vagy élni az életed olyan szinten, mint mielőtt beteg lettél.

Ez több éves folyamat.

A betegség kialakulása is több év, esetleg évtized alatt alakult ki (attól függ, hogy milyen súlyos az állapotod). A gyógyszertől sem lehet elvárni, hogy egy-két hónap alatt helyrehozzon. Arra is időt kell szánni. Aki egészségesen akar élni élete végéig, az szerintem jobb, ha az orvosára hallgat, és nem a szomszédra, nem a férjére, nem a tök ismeretlenekre. Mert könnyű az észt osztani, de a valós helyzetet csakis a doktorod látja a személyes találkozások alkalmával.

Az első alkalom után általában türelmetlen a beteg, abba szeretné hagyni a gyógyszer szedését. Az is történik ilyenkor, hogy az orvos tudta nélkül abba is hagyja a gyógyszer szedését. Aztán egy év múlva sokkal súlyosabb állapottal keresi fel ismét az orvost. Addigra már rájön, hogy nem szabadott volna idő előtt abbahagynia a kezelést, és főleg nem egy kívülálló tanácsára.

A második kezelési időszak viszont már ilyenkor nagyon hosszadalmas, hosszú évekig, esetleg élete végéig kell szednie gyógyszert, hogy emberi életet tudjon az illető élni.

(nem rólad szól, hanem általánosságban írtam)

ez mind ok.

én évekig szedtem gyógyszereket és szépen rá is szoktam. alig tudtam abbahagyni