Ha bejön az a bizonyos harmadik fél... (beszélgetés)
Én tudom, hogy a párom remek apa lenne. Bár sok dolgokban ő is gyerek tud lenni, az ügyeit is én intézem, de én még szeretek intézkedni 😁
De nagyon tud szeretgetni meg babusgatni 😊 van sok jó tulajdonsága, persze rossz is (ahogy nekem is) de nem is akarom szidni. Azzal sem érezném "felmentve" magam. Párom jön ma haza, remélem nem látja rajtam, hogy valami megváltozott. Maximum akkor majd beszélgetünk róla...
Ez teljesen igaz😊
Én nem is tagadom, hogy hibás lennék 😊
Sztem a férfiak a tettekből értenek.
Biztos érez vmit a párod.
Kérdés, hogy a saját kényelmét félti jobban; vagy hogy téged elveszíthet?
Anno én egyedül akartam lenni, mielőtt elváltunk. Pasim el is költözött a közös lakásból (sztem az a seggf3j még örült is neki), a lényeg mindig az történt, amit én mondtam. Kedves, aranyos volt, de olyan lusta, hogy eszméletlen. Akkor döntöttem el, hogy mivel már szerelmes sem vagyok, én magamnak ide nem szülök gyereket.
Sütikével értek egyet. A szerelemből bármi lehet. Nem lesz energiád sokáig 2 pasira, de 1 ideig biztos, addig gondolkozz. Pláne, ha a pasid nincs otthon. Ne agyalj, szépítkezz, majd jön az ihlet! 😀
"Kollégám is elmesélt több alkalmat,mikor megcsalta a feleségét."
Az a kollégád akivel csókolóztál ,ő mesélte?
Meg nem tul sok pozitivat irtal a volegenyedrol, 10 ev sok ido, nehez helyretenni.
Ne kapkodj, de legy resen; figyeld magad, az erzeseid... beszelj errol barattal, akivel tudsz, hogy bizonytalan vagy.
Hat ez nehez ugy...
Azt gondolom; hogy ez a baba-projekt most nagyon kivett beloletek. Kerdes, hogy ez csak atmeneti csalodottsagod-e, vagy annyi a kapcsolatnak.
Azt te tudod, hogy mi hianyzik neked, mennyire, kitol mit tudsz kapni...
Vmennyire ismered a kollegad is, de mas egyutt lenni; meg szexelni, meg egyutt dolgozni.
Kedves Napsugár. Jó amúgy a sztori. Cetlis nő nem leszek soha, akivel nem akarok lefeküdni, nem is fogom kergetni magam, le sem állok vele. Igen, a kollégám elinditott bennem valamit...
Ha lehetne vállalnék egyedül gyereket, őszintén! De erre nincs lehetőség...
Közben válaszolok a hsz-ekre is, csak volt pár szűkszavú aki csak szidott, de nem érzem, hogy ne lenne igazuk.
Én is így gondolom, hogy nem én leszek az egyetlen ember a földön, aki erre vetemedik.
Kollégám is elmesélt több alkalmat, mikor megcsalta a feleségét. A nőt nem zavarta! Kényelmes volt neki...
Sajnos nagyon sok olyan családdal találkozom, ahova aztán semmilyen gyerek nem kellene. Tudod mennyi férj is félrelép? Feleségek is!! Megy az idilli család képe a netre, otthon meg egymáshoz se szólnak! Persze nem ők a követendő példa! De nem értem azt, hogy én lennék az első vagy az utolsó ember, aki egy kapcsolatból kitekint. Na meg nem 1 nő van, aki azt sem tudja ki (vagy éppen tudja, hogy nem a férje) a gyereke apja.... Na ezt soha nem tenném!
Párom nem olyan, aki félremenne, de nyilván ha mégis, én sem lennék boldog.
Teljesen igazad van!! Orvosilag egyelőre nem találtak semmit, ami miatt nem jön a baba. Pont ezért én is sokszor gondolok lelki okra. Aki régóta vágyik gyermekre és nem adatik meg, tudja, hogy minden hónap 2.fele javarészt azzal telik (nem mindig persze), hogy azon kattogok megjön-e vagy sem.
Igyekszem sokmindennel eltereli a figyelmem és sajnos most olyan jött, ami cseppet sem etikus. De mikor a kollégámmal beszélek abszolút nem azon agyalok.
Kedves lányok (gondolom leginkább azok vagyunk).
Nem unatkozó tini vagyok, csak éjszakai műszakban dolgoztam és most pihentem. Bárcsak kamu lenne a sztori.
Vőlegényem majdnem 10 éve "haverom" mert barátnak nem nevezném, olykor nem beszéltünk több ideig, de mindig egymás életének a része voltunk.
Mikor vele összejöttem, előtte is sokat beszéltünk egy évig, nekem volt párom, DE! barátilag beszéltünk semmi romantikus soha. Szakítás után nem sokkal már vele voltam (pár hónap).
Soha az életben nem fordult meg a fejemben, hogy megcsaljam!!
Őszinte leszek, nem, nem vagyok szerelmes. Én a jövendőbeli férjemben egy társat kerestem, mert a szerelem a legtöbb esetben elmúlik sajnos! Irigylem azokat, akiknél nem!
Sajnos gyermekkoromban rossz példát láttam otthon, végzettségem miatt volt több pszichológiai tárgyam is és biztosan vannak olyan dolgok amiken emiatt nem tudok változtatni.
Párom is tisztában van vele, hogy számomra ez nem az a mindent elsöprő szerelem. Az ő részéről sokszor nem tudom. Nem a szavak embere, azt is ritkán (de leginkább soha) nem mondja, hogy szeret... "Majd ha változik szól!"
Az elején én szerettem volna jobban a babát, de közben ő is nagyon vágyott rá. A sok kudarc miatt meg most ez van... Nem akarok vele már erről beszélni, mert nem tudunk. Meg változtatni sem... Van pár ismerősöm aki tud róla és kaptam olyan megjegyzéseket, hogy cseréljem le a kakast stb... Én ezeket szörnyűnek tartottam. De tény, hogy (ha szemét vagyok, ha nem) a gyerekre mindennél jobban vágyom!
Aki az elején írta, hogy álljak a saját lábamra stb. Párom ugyan jobban keres nálam de míg nekem van több millióm félretéve, neki minuszai vannak... Meglennék én teljesen férfi nélkül de gyerekre nagyon vágyom. Ha végül egyedül nevelem fel, az sem okoz gondot, persze ha végre sikerülne, eszembe nem jutna soha senki más! (persze most ezt mondom, de nem tudom mi lesz 10-20 év múlva, de azt tudom, hogy a családom összetartása lesz a legfontosabb számomra).
Sajnos a párom sokszor annyira nem figyel rám, hogy észre sem venné ha valóban lenne valakim...
De nem fogom szidni, alapvetően jó ember! Ezért sem érdemli ezt, én is tudom. Ha elmondanám neki a csókot jó eséllyel azt is megbocsátaná.
Az rémiszt meg igazán, amit (elvileg) a kollégám érez irántam, és amit én iránta... Persze tudom, hogy jó eséllyel egy fellángolás, ezért is esik jól itt kibeszélni.
Aki negatív kritikákkal illetett, jól tette, de nem tudtok rosszabbat írni rólam, mint amit magamról gondolok.
Messze áll tőlem az ítélkezés, de (és itt jön az ítélkezés) ez így nagyon nem kóser.
Ahhoz, hogy szeretőt tarts, nem kell különösebb erőfeszítés, de az annyit is ér.
Miért nem próbálod a vőlegényeddel megbeszélni a problémáitokat? Nem mondom, hogy egyszerre kell, hogy most akkor itt egy jó kedd este fél 8-tól éjfélig ráérünk, hanem úgy folyamatában? Legalábbis nálunk van, hogy hetekig beszélgetünk a dolgainkról, mire sikerül visszabillenteni a dolgokat a rendes kerékvágásba. Pedig már 16 éve megyünk egymás idegeire.
Felmerült köztetek bármikor is a nyitott kapcsolat lehetősége, csak így elméleti, beszélgetős síkon? Működhet ez a forma, vagy kizárólag a monogámia játszik?
Ha csípőből csakis a monogámia játszik, akkor van egy rossz hírem: márpedig választanod kell. De rohadtul unfair lenne úgy átlépni egy másik kapcsolatba, hogy meg se próbáljátok megbeszélni a problémáitokat.
Anno én is elhagytam a vőlegényemet.
1 hónap nem telt el összejött 1 másik nővel.
Nem bántam meg, nekem ilyen hapsi nem kell, akinek bárki jó, csak ne legyen egyedül.
Nekemm is gyűrűs vőlegényem volt, mikor megismertem a férjemet, immár 28 éve élünk boldogan, szóval ezt neked kell tudni, hogy ki a fontosabb.
Én elmentem az újjal egy randira, akkor azt mondtam, ha jól érzem magam, akkor tuti, hogy nem a vőlegény az igazi..
Nekem megérte váltani, és szerintem sokan vannak még, akik "így jártak". Egy barátnőm évekig élt egy szar házasságban, majd miután elvált évek óta igazán boldog. A kollégám egy igazi morgós barom volt, mióta elvált kb. 6 éve mintha nem is ugyanaz az ember lenne. Kiegyensúlyozott, nyugodt. Szóval, ez a maradj vele, mert eddig jó volt egy hülyeség szerintem. Főleg, hogy még nem is tart össze igazán titeket senki (gyerek, vagyonok, stb), ilyenkor még jóval könnyebb lépni...
Senki nem erről álmodik.
Melleslef van 2 pasi is a sztoriban...
Nem írom le mindazt, amit már előttem lévők leírtak. Egyetértek velük: felesleges esküvőt és még inkább hiba!!! közös gyermeket terveznetek. Még ha össze is jön a baba, még ha össze is házasodtok, milyen lesz az a család? Hova, milyen helyre, kapcsolatba születik bele? Előre sajnálom szegényt.
Igen! Állj meg a lábadon! Állj meg a saját lábadon, állj meg egyedül az élet forgatagában, ne keress se férjet, se pótlékot magadnak addig, amíg nem vagy önmagadban és saját érzéseidben biztos.
Egy régen megtörtént eset jutott eszembe: eljöttem a pinpong asztaltól, mert véget ért a mérkőzésem, mentem a kispadhoz, ahol másik 2 srác is ült már. Semmi gond, az egyik éppen átad a másiknak egy cetlit, rajta egy névvel, telefonszámmal, és mondja: nyomulj rá, egy kicsit kéreti magát, de utána "neked is meglesz". Egy szál virág, egy könnyű kis vacsora, és már bújhatsz is az ágyába.
Szóval ilyen fajta "cetlis" nő akarsz lenni????