Ha a szülők nem jönnek el az esküvőre.. (beszélgetés)

Hiba volt lemondani, én nem tettem volna...

Két lehetőség van:

1. X idő múlva újra elkezdhetitek szervezni, de számolnod kell azzal, hogy ugyanez fog történni. Akkor majd megint lemondod? Végül is már 8 éve vagytok együtt!!

2. Nem lesz nagy felhajtás, 2 tanúval (esetleg pár ember aki kedves nektek) és kész.

ááá 10 éve nem beszélünk pedig egy faluba lakunk csak szerencsére messze költöztem,de ha haza járok és összetalálkozunk akkor is kikerüljük egymást...megnyuvasztanám:)

nem láttam vagy 6 éve:)

viszont így se volt rózsás az esküvő...ott volt a régi sógornőm aki lassan 35 éves se gyerek mostmár pasi se én meg 22 évesen férjhez mentem,gyerekeim vannak...irigy volt,szekált ahol tudott vagyis elég volt ránézni:)utólag röhögök..aztán a nővérem megkért vigyázzunk a nászéjszakán a kislányára mert apummal akar bulizni ráadásul feketébe jött hu de ideg voltam,elhajtottam a francba,anyósomék szervezték az ebédet,jóindulatulag de elrontották mivel sokat kellett utazni az étteremig,mindenki vezetett,inni nem tudtunk.Végülis jó volt a lényeg megvolt,nagyimék,apum,tesómék mind itt voltak kivéve a kisöcsémet de azért szép volt és jó érzés gyürüvel a kezemen egy jóember oldalán kilépni a hivatalból:)

igen, ebben is igazad van, meg Fatának is. Azt se tudom,hogy mit is akarok, leginkább azt hogy ne legyen ott...

de egy próbát megér, felmegyek, beszélgetünk, aztán legalább a lépést megtettem, utána ha nem jön el, akkor nem fognak, én már ebből cirkuszt nem csinálok..

És neked hh nem volt ott? Mi volt a gond?

Nekem se volt ott anyám:)hálistennek:)

Sose hívnék meg olyanokat az esküvőmre vagy bármilyen fontos eseményre akikre ha ránézek elmegy az életkedvem.A szép dolgokat örömmel,boldogsággal kell ünnepelni,persze ott a keserű íz hogy aki ott kellene legyen az önzőségből,nagyképüségből nincs ott,de szerintem még mindig jobb mintha ott lennének s te azt látnád hogy unják a banánt és mindent megtesznek hogy szarul érezd magad.Majd nagy kegyesen lelépnek:Örülsz kislányom...eljöttünk...igazán megalázkodhatsz...(csak képzeld bele:ültök az asztalnál családod turkálja az ételt,beleköt hogy minden szar,szar a ruhád,szar a kaja,szar a szertartás,szar a levegő is amit beszívnak,mikor lesz vége,menjünk már,hogy néz ki anyósod,apósod,vőlegényed...szükséged van erre????)Ne nekik örülj hanem a házasságodnak!

Nézd.Ha számodra fontos ,hogy ott legyenek,akkor tedd félre a büszkeségedet,és menj fel hozzá és beszéljétek meg kettesben.Mond el,hogy sajnálod ahogy viselkedtél,hogy nem akarsz haragban lenni vele,hogy szeretnéd ha áldását adná a frigyre úgy ,hogy eljön...stb...stb.:))

Te felnőtt lettél,családot készülsz alapítani,szerintem épp ideje lenne új alapokra helyezni a régit.

De ehhez az kell,hogy másképp gondolj a történtekre mint eddig.Megbocsájtóbban,a magad hibáit is észrevéve...

Ha változást szeretnél,akkor kezd magadon,a hozzá-állásodon,mert ha te nem változol semmit vele szemben,akkor semmi sem fog változni,ugyanazokat a köröket futjátok majd le mindig ,míg világ a világ ,meg még két nap!

:))

apám sose fog kiálni,szerintem pont azért nem mert nem akar öregkorára egyedül maradni... ezért inkább nem mond ellent anyámnak...vagy én nem is tudom,hogy miért... én is haragszom rá, igazából neki csak annyi lenne, hogy eljön, anyám ha ebből problémát csinál, akkor tényleg valami baj van a fejével...

de apám is túlragozza...vagy akkor ne jöjjön el, ha ennyire nem tud dönteni... nem?

ma is hívott ezzel kapcsolatban,hogy mi lesz majd akkor ha találkozunk,hogy majd beszéljek anyámmal. De nem tudok neki mit mondani. Azt hogy bocsánat azt elmondom,de az se őszintén, mert haragszom rá....

Nem igazán értelek?

Apádat sem,meg a tesódat sem.

Anyádat ismered,leírtad milyen,miért változna meg épp most?

Viszont apád életébe először kiálhatna a lányáért ,és igenis elviselhetné anyád haragját,és a tesód is.

Szóval ha igazán belegondolok a helyzetedbe,őrájuk haragudnék inkább.

Ez nagy baj!

Olyan sokat olvasok ilyen és hasonló esetekről, nem is tudom mit gondoljak?!

bocsi,hogy eddig nem tudtam jönni,de dolgoztam egyfolytában, ma végre van szabadnapom.

Szóval, nem úgy gondoltam,hogy párom úgy legyen ott mellettem a beszélgetésnél, hogy bevonulunk a szobába anyám, párom meg én, hanem ő addig kint lenne apámmal, bátyám gyerekeivel, stb értitek? Nekem azért is lenne jó,hogy ott van a tudat bennem,hogy itt van, mellettem ál, bármi van, ő véd, vigasztal (ha kell). Értitek? Biztonságérzetet adna. Ha egyedül lennék,gondoljátok el, mindenki ellenem van, mert miattam van megsértődve anyám. Mert annyira önző, annyira nem tud semmit sem engedni, mindennek úgy kell lennie ,ahogy ő akarja, és én megmondtam neki a magamét. Nem beszéltem ocsmányúl, csak ő soha nem szokott ehhez,mindig lenyeltem a hülyeségeit. És látjátok esküvőm elött is központban akar lenni ezzel is, hogy apám bátyám ezen aggodalmaskodjon, ezen agyaljon,hogy ŐŐŐŐ nem akar eljönni az esküvőre. Azt várja,hogy nyalizzanak neki...

Egyébként nem minden ember, nem minden anya egyforma. Vannak jó anyák, és rossz anyák. Én az utóbbit kaptam. Igazából nem is érdekelne ha ő nem jönne el, viszont az érdekel, hogy emiatt apám se jön el, mert anyám nélkül nem megy sehova, nehogy megsértődjön, és akkor bátyám is azt mondta, hogy milyen rossz lenne neki eljönnie, mert két tűz között áll...

És a legfontosabb,hogy anyám mennyire önző, és hogy mennyire tud szeretni: látja, hallja,hogy ez mind apámnak mennyire rosszul esik. apám akar rólam beszélni, ezt megbeszélni, de anyám nem hajlanó. Egy ágyban alszanak, apám ezmiatt nem is tud aludni, ez sem érdekli. Semmi sem érdekli őt! Inkább az ő önzősége, makacssága miatt, hagyja hogy elvileg akit a világon a legjobban szeretni kéne, a férjét hagyja hogy szenvedjen! Értitek? :)

A másik felet is meg kellene hallgatni.Nagyon jó

lenne anya és leánya közös beszélgetése,amely-

nek a vége a kibékülés.Nem tudom elképzelni,hogy

ne szeressék egymást.

Sajnos nem minden szülő olyan szülő mint a másik. Az egyiknek fontosabb a gyereke a saját életénél. A másik pedig a gyerekén is átgázol, ha neki úgy tetszik.

Bármelyikőtök is hiábzott és bármiért is vesztetek össze, egy igazi ANYA mindig meg tud bocsátani a gyerekének.

Itt nagyon mélyen gyökerezhet a gond, ha ez a nagy nap sem fontos a szüleidnek...

Mindenesetre ezen érdemes elgondolkodnod, hogy egy nagy családi beszélgetés a párod nélkül még belefér e abba, hogy talán végre kibékültök és megbeszélitek a gondokat.

Egyébként ha nem közelítenek az álláspontok akkor nincs is szükséged rájuk az esküvődön sem.

Sok sikert!

Én nem értem meg.

Itt egy esküvőről van szó,ami nincs a vőlegény nélkül.

Az a férfi a lányuk férje lesz,a társa.

Ha nem tudják elfogadni,akkor maradjanak otthon.

Figyi! Csak ezzel akar a markában tartani, hogy azt csináld, amit ő akar. Szakadj el tőle és éld a saját életed! Ha nem ezt teszed, el fogod rontani. Miért tudja ő jobban, hogy neked mi a jó? Ezt az én anyám is megpróbálta, aztán amikor nem látta az unokáit egy évig, akkor bepihent és rájött, hogy így nem lehet viselkedni. Ha megy el, hát nem megy el! Annál jobb, legalább egy savanyú arccal kevesebb! Az én szüleim eljöttek, de olyan arccal ültek ott az esküvőmön, mintha a temetésemre érkeztek volna. Most pedig 17 éve vagyok a felesége annak a nagyszerű férfinak, akihez akkor hozzámentem. Azóta is szeretjük egymást és neveljük tisztességesen a három gyermekünket! Akkor most kinek is volt igaza??!!

Sok boldogságot kívánok Nektek!:oD

Hát ez azért nem ennyire egyszerű.

Nyilván az x. rokon nem érdekes, de azért az ember a szüleit szeretné maga mellett tudni ilyen fontos eseményeken.

Azt, hogy a szülő négyszemközt szeretné megbeszélni a gondokat, hát én megértem. Nem tartozik az senki másra.

...és akkor mi van?

Hiányozni fog neked az x-edik rokonod,nagynénikéd,unokaöcséd?:))

Szerintem ez a te esküvőd,a te nagy napod.

Nem kellene hogy azon múljon ki jön el ,vagy ki nem.

Érezd jól magad és légy boldog!:))

Nem tudom, min és hogyan vesztetek össze, de mondjuk valahol megértem, ha anyukád nem a párod előtt akarja veled ezt tisztázni.

Én biztos, hogy ha problémám lenne az anyukámmal (vagy neki velem), kettesben beszélném meg vele, vagy hármasban, de a harmadik ember az apukám lenne, nem a párom. Pedig tizenéve vagyunk együtt.