Ha a gyerek a nagyszülőnél jobban szeret lenni *-* (beszélgetés)

Szia!

Féltékeny vagy. Nem helyes, de emberi tulajdonság. Reméljük túl leszel ezen az érzésen mihamarabb.

Inkább örülj ennek az időszaknak. Örülj, hogy szeretik egymást nagyszülő és unoka. Ezzel csak többet és szebbet kap mindkettő. Neked pedig semmi bajod nem lesz, semmi hátrány nem ér. Sőt!! Élvezd az előnyeit: tudsz magaddal foglalkozni, vásárolni, mozi a férjeddel, fodrász, kozmetikus, sport, barátnőzni, olvasni, pihenni...bármi ami kikapcsol. Arról nem beszélve, hogy a gyereked is több, jobb, okosabb lesz ezektől az "ott létektől".

Miért fosztanád meg tőlük egymást?

A nagyszülők szerves és elengedhetetlen részei a családnak. Hányan mit nem adnának ha lenne egy szerető, féltő nagyijuk, mamájuk. Már csak itt is sokan arról panaszkodnak, hogy nincs, vagy távol, vagy beteg.

Hidd el mindkettő számára határtalan élmény ha együtt vannak. A világ egyik legjobb dolga nagyanyónak lenni. Nem elveszi tőled, hanem pluszt ad. Pluszt ad az unokának, neked, a családnak és persze magának.

És ez így van rendjén. Tegye míg teheti, te meg örülj míg teheted.

(és most látom, hogy régi fórum, de elővették... így már nem törlöm a hozzászólásomat)

egy nagymama akinél hál' Istennek sokat vannak az unokák mindenki nagy örömére!:)

Mintát kap a régi ÉRTÉKREND-ből.

Nagyon klassz dolgokat lehet ám tanulni!:)))

Alkesz az öreg:(

Engem nem csípett soha, kavart a hátam mögött pedig soha nem bántottam. Talán mert fiatal voltam, nem bízott bennem, hogy kitartok a fia mellett. Lassan 13 éve együtt vagyunk és van 3 szép gyerekünk. Erről ennyit.

A fiával is csak akkor találkozik, ha meglátogatja. Hozzánk nem jön már évek óta.

Miért nem?

Volt valami nem feloldott konfliktus köztetek, valószínű...

Mi történt?

Igen ez lenne a normális.

Az apósom még nem is látta a legkisebb unokáját, aki már 9 hónapos.

... szerintem... :)

(ez néha lemarad)

Én szinte a mamáméknál nőttem fel 13 éves koromig, mert akkor meghalt. Nagyon hiányzik, pedig szigorú volt. Anyám a nyomába se érhet:(

Az én gyerekeim is sokat vannak a mamájuknál.

Baccus!

Tuti az vagy!!! :DDD

Nem akarlak támadni, csak azt látom a mai gyerekeken, hogy "nem életre valóak".

És nem kell semmit félre érteni, de ez a túlzott féltés teszi a gyereket egy nyámnyila anyámasszony katonájává.

Láttam ilyet, azért mondom.

Te itt alapban nem bízol, és féltékeny vagy szerintem.

Nézd!

Nem vagyunk egyformák, így kerek a világ.

De nekem nem fogja senki a fejembe verni azt, amivel nem értek egyet.

És ezért most ne sértődj meg, ne harizz' rám. :)

"én szerintem biztos a felelőtlen anya kategória vagyok = én szerinteddddddd biztos a felelőtlen anya kategória vagyok"

:o)

... mihez képest?

1,5 éves koráig szopott a lányom, addig csak velem tudott mozdulni, de pl. az elválasztás is anyuméknál történt, ott volt szerető segítség... én eltűnhettem nap közben, anyu pedig bevitte a Leányt a minikékhez reggelizni, ebédelni (anyum óvónő vol)... 5 évesen (a kicsi kettő volt) simán felraktam őket a buszra, és anyum levette... de tuuuuuuuuudom, én szerintem biztos a felelőtlen anya kategória vagyok, aki a nagyinak szül... 6-7 évesen, amiről írsz (ugye, Te 7-8 évet), az összes barátjukkal/osztálytársukkal együtt nyaraltak anyuméknál... persze én is... sátrak az udvaron, tábortűz, igazi tehéntej... fürdés a tóban... a szeretet nincs évhez kötve, mindig kell és mindig jóóó! :))

.... De tény, hogy mindenki másképp éli más, más értékeket bírunk, máshogy képzeljük a saját és gyerekeink életét... nem is lenne jó, ha egyenéleteket élnénk, egyengyerekeket nevelnénk... tehát ne vedd támadásnak... csak Te se nyilatkozz úgy, hogy bárki is a nagymamának szüli a gyermekét! ... szerintem. ;)

Itt egy 4 éves gyerekről beszélünk.

Akinek még igenis az anyukája mellett a helye, más ha már 7-8 éves lenne.

Nővérem kisfia is 4 éves, és annyira szereti, szeret vele lenni, hogy el se tudná képzelni, hogy elküldje a nagyihoz nyaralni.

És mielőtt támadtok, nem azért mert bármilyen élményt el akar venni töle, hanem mert még korai.

... apumék családja eléggé széthullott... nem szeretetben élő család volt.

A kisfiam 16 éves.... a barátságai tartós, komoly barátságok... amikor a nagymamát temették, 2 éve... a temetésen derült ki, hogy a legjobb barátja, apu nővérének az unokája (ott állt a két fiú csiniben, hogy hjéééé... előző nap még együtt fociztak, és megbeszélték, hogy másnap egyik se ér rá). Most éppen együtt vannak a kisfiam édesapjánál a Balatonon. Érdekes az élet... nem engedi a családokat széthullani, mindig lesz valaki, aki azt összetartja, ha képesek vagyunk odafigyelni. :)

Igen, azok a csodák, amikre nincs tudományos magyarázat.

Vannak, megtörténnek, és velük kerekül meg a világ. :)))

Elhiszem... sajnálom. :(

Nekem még megvannak.... és boldogok és derűsek és egészségesek.... és tudom, hogy ez a gyerekeimnek köszönhető (nem nekem - pirulós szmájli -). ... írtam alább, örök hálával tartozom a gyerekeimnek ezért... aprókaként nem is tudták, hogy életeket mentenek, tesznek ragyogóvá.... csupán szerettek, rajongtak, a maguk kis tiszta, őszinte módján.

Jó reggelt!

A Nagyszülők olyan csodálatos lények, melynél tökéletesebbet még nem teremtett a Mindenható!

Egy másik, elveszni tűnő világból jöttek, olyan értékrendet képviselnek, ami a mai világban már "nem divat".

Kiskoromban el sem lehetett volna vonszolni a Nagyszüleimtől, nekem természetes volt, hogy ha nyári szünet, akkor irány a Mamiékhoz.

Pedig Papa elég szigorú volt, de mégis olyan szabadság volt az, amit otthon nem kaptunk meg.

Olyan élményekkel gazdagodtunk, amire a városi otthonban sosem lett volna lehetőség.

Mert a Mamiéknak mi voltunk a Minden, bennünk élték ki, hogy megint gyerek van a háznál.

Anya szerint Mami szinte remegett értünk, hogy minden nyáron nála legyünk.

És mondhatom, nagyon szép nyarak voltak.

Hajnalban húgommal azon versenyeztünk, ki ér ki előbb a kertbe, körtét szedni a fa alól...

Akkor volt a paprika, hogy alatta bujkáltunk...

Mikor babverés volt, a száraz babszáron ültünk, mint a kotlósok, és "keltegettük" az éretlen, már lepotyogott téli körtét...

Pedig nem volt fürdő, angol wc, még csak víz sem volt a kis házban, mégis...

Hogy lehet ilyen dolgokat, ennyi szeretet elvenni a gyerekektől, a csodálatos Nagyszülőktől!!!???

Tényleg nem értek néhány embert!

És bocs, hogy hosszú lettem.