Gyönyörű péntek 13

Nem is jött. Viszont maga helyett küldött egy kisbabát. Mivel volt már két fiunk (5 és 1,5 évesek), nagyon szerettünk volna egy kislányt. De babucim szégyenlős volt, nem mutogatta magát, így csak a remény maradt, hogy tényleg lány lesz. Apa csak legyintett: "amilyen szerencsém van, megint fiút csináltam".

2004. február 19.-re voltam kiírva. 11.-én voltam az utolsó NST-n, és háromszor sétáltam fel a kórházban a negyedik emeletre, mire megtaláltam az orvosom. Tudtam, hogy ez nem tesz jót. Másnap délutánra már nagyon rosszul éreztem magam. Este hatkor vittük el a fiúkat anyámékhoz, akkor már 8-10 perces fájásaim voltak, de csak olyan gyengébbek. Nem igazán erősödtek, úgyhogy 10-kor lefeküdtem aludni.

Éjfélkor ébredtem arra, hogy nagyon kell pisilnem. Visszafeküdtem, de újrakezdődtek a fájások, most már erősen. Egykor felkeltettem a páromat, hogy ideje lenne indulni. Háromnegyed kettőkor a szülészeten voltunk. Átöltöztem, az ügyeletes orvos megírta a papírokat. Mivel a fogadott orvosom épp szabadságon volt, kénytelen voltam beérni vele. Vizsgálat után a szülésznő megkérdezte az orvost, hogy mikor lesz baba, mire az vigyorogva mondta: amint átérünk a másik helységben lévő szülőágyra. Három fájásom volt, mire megtettem azt a tíz métert.

Hajnali 2 óra 25 perckor a második nyomásra született meg Ninetta Liána, 3500 grammal és 50 centivel. Mire kitoltak a szülőszobáról, Apa már a felöltöztetett kislányát babusgatta.

2004. február 13.-án pénteken teljesült egy vágyam: kislányom született. Repültem a boldogságtól.

Nina most kezdte a második évét az óvodában. Középsős. Cserfes, nagyszájú, neveli a bátyjait. Egyszerűen imádnivaló.

Szerencsés napon született…