Gyász és összeveszés (beszélgetés)

Nah, megint megy a veszekedes otthon, most speciel a holnapi 5 hetes misere keszulunk, nalunk lesz az ebed utana. A noverem megigerte, hogy segit Anyunak, kozben meg elment letenni a kiscsajt, hogy aludjon, persze o is elaludt. Anyu nem szolt semmit, meg sem koszonte, hogy mindent megcsinaltam a noverem helyett. De ha vlminek a kozepeben voltam, es nem kezdtem el rogton azt, amit epp mondott, kiborult. A kislany is olyan hisztis, hogy az hihetetlen. Az orrom elott ette meg azt az 1 kocka csokit, amit tegnap tettem felre magamnak, mert tegnap kemenyito napom volt, ma CH nap, bejott a szobamba, mondom neki, nem pakolsz. Jo-jo, nem pakolok, megigerem. Erre raszaladt a csokira, es nem baj, hogy le is ejtette a foldre, mondom neki, hogy azt nem bantod, az az enyem, erre nez a szemembe, es bekapja. Aszittem, agyonutom! Rogton kikuldtem a szobambol. Elegem van. Szofogadatlan, a noverem meg a konyvbol tanulta a nevelest, mert o ovononek keszult, persze, hogy nem hallgat rank a gyerek. Ra sem. O meg csak ordit ra allando jelleggel, amitol mar faj a fejunk. Annyira elmennek mar vlhova par napra... Csak 1 kis csendet szeretnek. Nincs energiam semmihez, elszivjak mind.

Ami meg a hagyateki targyalast illeti, mar megkaptuk a papirt, es mar megindult a szarkeveres ezerrel... Az unokatestverem talal ki hulyesegeket, csak hogy ok olyan kis szegenykeknek tunjenek. Anyum azt mondta, ha neadjisten vele tortenne vlmi, biztos, hogy bennunket kisemmiznenek, a vegsokig kuzdenenek azert, hogy meg ha az ugyvedekre is menne el minden, a penz, a haz, mi ne kapjunk semmit. Ez annyira szar. En mar elore latom ennek az egesznek a szomoru veget. A 2 csalad ugy ossze fog veszni, hogy minden kommunikacio megszakad. A masik csalad notagjai ilyen harcosak, Anyum batyja es annak a fia nagyon aranyosak, nagyon szeretjuk oket, de a nok... Lesz itt meg a mostaninal is nagyobb kaosz. Ugyan mar, mikor a noverem mondta, hogy szeretne elkapni a tata egyik kepet, ami a falon log, az unokanoverem azt mondta, varjuk meg a hagyateki targyalast. Nekem pl. a falioraja tetszik nagyon. De basszus, a hagyatekin nem egy keprol, vagy egy orarol fognak targyalni. Anyum azt mondta, az lesz a vege, hogy o meg a batyja kezenfogva minden mozgit6ot kivisznek a hazbol, es minden fel lesz gyujtva az udvar kellos kozepen, es akkor mar tenyleg csak egy egyszobas haz lehet az, amiert az "unokak" osszekapnak...

Koszi a gratulaciot. :) De mi a poen; Olyan jol megirtuk, hogy a prof azon gondolkodik, hogy megsemmisiti... XD

A noveremmel nem gondolom, hogy valaha is javul egyaltalan a helyzet, mindig is azt mondja, en csak a huga vagyok, es mivel 7 ev van kozottunk, inkabb ne szoljak bele, o jobban tudja, mert o az idosebb... Ha-ha-ha... Epp az a baj, hogy o annyira naiv, annyira mashogy nezi a vilagot, az embereket, hogy nem veszi eszre, hogy egyesek mennyire kihasznaljak a johiszemuseget, mennyien csesznek ki vele, es hogy attol mčg, h a huga vagyok, lehet, hogy egyes dolgokhoz jobban ertek, meg ha 7 evvel fiatalabb is vok. Pl. ha osszezordulnek a ferjevel (meg elotte az elozo pasijaival), maaaaajd megoldodik a gond magatol, majd biztos elevul. En viszont tapasztalatbol tudom (a kis hulye 22 eves fejemmel), hogy ha nem beszelik meg a dolgokat, semmi sem fog valtozni.

Bocsi, most befejezem, kezdodik az ora. Az egyetemen vok, ezert irok ekezet nelkul... :)

már az is valami, h kicsit javul anyuddal a viszony. a nővér-kérdés megint bonyolult, konnyű azt írni, hogy hagyd a fenébe és okoskodjon, ahogy csak akar, mert ezt megtenni nem olyan egyszerű:/

nekem az ocsém hasonló, szerencsére az ország másik végén él, áldom a sorsot:D

pozitívnak érzem ezt a beírásodat, és ez jó, csak így tovább..ja és grat az etikához.

ha annyira fontosdnak tartjak az egyetemet /jogosan/ akkor johetsz azzal, hogy siman megmondod, hogy nehez vizsgaid lesznek, es muszaj minden eroddel a tanulasra koncentralnod.

persze tudom, hogy furak az emberek, de fel nem foghatom, ezzel az ervelessel mi lenne a gond...

Új fejlemények... A nővérem egy idiótának néz, aki önző, csak magával foglalkozik, és mindenbe beleszól. Mindez miért? Mert az este ugyanazt a filmet néztük Anyuval, csak ő a hálóban, én az én szobámban. Megkérdezte a nővérem, miért nem nézem vele. Mondom neki, kerülöm, hogy ne legyen min összevesznünk. Erre azt mondta, hogy beteges, amit csinálok. Ja, szerinte beteges, mert őt nem bántja Anyu... Plusz, ha valamit nem engedünk meg a kislányának, ő megengedi. Aztán persze hisztis lesz a gyerek, mert az előbb még szabad volt, most nem szabad. Az a poén, hogy amikor én leülök, és megmagyarázom a kislánynak, hogy mit miért nem szabad, elhallgat, nem visít tovább. A nővérem meg azt mondja, kussoljak, nem tudom, hogy kell gyereket nevelni, mert nekem nincs. De kérdem én: hogy létezik, hogy a kislány egy óra vele töltött idő alatt kb. 5-7 percenként kezd el üvölteni vlmiért, velem meg 1x sem? Ő csak azt m,ondja vlmire, hogy "Nem szabad! Ne bántsd!", én nem kiabálok, csak elmagyarázom neki, mit miért nem szabad, és aztán nem bántja, és nincs sírás sem. De én ugye idióta vagyok, aki nem ért semmihez. Meg önző, mert a saját lelki békémért kerülöm Anyuval a kommunikációt. Most nem azért, de ha direkt odamennék Anyuhoz beszélgetni, és megint kikezdene, a végén meg mindketten sírunk, az mivel jobb Anyunak? És itt jön megint egy poén, hogy én nem bántom soha, nem vádaskodok, hagyom, hadd mondja a magáét, talán ha ráhagyom, előbb abbahagyja, de ő saját magát hergeli fel annyira, hogy ő is sír. Kinek jó ez?! Mert hogy nekem baromira nem, az tuti... Ja, és ha el merek egy héten 1x menni egy barátnőmhöz, rögtön letámad mindenki, hogy soha nem vagyok itthon. Mert mindig (!) az egyetemen vagyok (hát tehetek én róla?!), vagy "holmi barátnőcskéknél", és nem segítek itthon. De bármikor megkérdezem Anyut, mit segíthetek, annyit mond, hogy "Menj innen!"

Segítsetek, mit csináljak?! Annyira boldog család voltunk, mindent meg tudtunk beszélni, miért romlott ez el ennyire, egy-két dolog miatt (gyász, válás-nem válás)? És miért mindenki engem bánt? Na jó, Apu nem, ő ha itthon van, megvéd. De mostanában soxor van terepen... Segítsetek...

ja, és a gyász esetén százszoros intenzitással mutatja ezeket a tüneteket.

amikor meghalt az anyósa, akit a világ életében utált (mellesleg), hónapokig játszotta a szenvedő gyászolót, meg se lehetett szólalni mellette, mert neki "fájdalma van" (ja, a férjének meg nem).

persze lehet h nálatok teljesen más a helyzet, csak úgy leírtam.

szia,

tényleg fontos, h mindig ilyen volt-e, vagy csak egy drasztikus változás ez nála.

nekem egy barátom anyja pont így viselkedik, de ő az élet minden területén ilyen, és nincsen rá orvosság.

Múét szerdán halt meg az én drága egyetlen Nagytatám, Nagypénteken volt a temetése. Anyum volt vele utolsó perceiben, a kezei közt halt meg. Azóta állandó jelleggel szivat valamiért, folyton kikezd, a lelkemet is kib.... kibabrálja, és aoxor akkor sem hagyja abba, mikor már elbőgöm magam. Ha ott van Apu, megvéd, és szól neki, hogy mostmár túlzásba vitte, hagyja abba, de később megint elkezdi. Amikor bőgve mondom neki, hogy ne csináljon már úgy, mintha csak neki halt volna meg valakije, ő is elkezd sírni, és mégjobban rákapcsol. OK, hogy az ő apja volt, de a fene egye meg, az én 22 évemet is végigkísérte, és megrendített a halála (attól függetlenül, hogy 86. éves volt), én többet bőgtem szerintem, mint ő. Egyszerűen nem lehet vele semmiről sem beszélgetni, még az időjárásról sem, mert valamit mindig talál, amibe belelovallja magát, és nincs mindig itt Apu, hogy megvédjen. Most azt csinálom, hogy abszolút kerülöm vele a kommunikációt, dehát ez sem tart6 a végtelenségig...

Mit csináljak?! A pajzsmirígy-túltengés megint visszajött, a hajam csomókban hullik, rosszul alszom, nem tudom, mit csináljak... Az ellenőrzésre meg egyelőre a kollokviumok miatt nem tudok elmenni. Na, ne is mondjam, a kollokviumok itt vannak a nyakamon, én meg még nem tudtam készülni rájuk, nem tudok koncentrálni. :(