Főiskola 40 évesen (beszélgetés)
angelic smile
Igen nekem is az a problémám,hogy érdemes-e beleölni annyi pénzt és energiát,mivel ugye én nem gyerekekkel foglalkozom semmi pedagógiai képzettségem ninc. Habár sokszor úgy érzem már gyakorolom a gyógypedagógiát vezetőként is,mert meglett asszonyok olyanokat tudnak produkálni,hogy sokszor égnek áll a hajam. Kereskedelmi suliba is elmennék de a kereskedelemben már nem látok semmit csak a dolgozók és vezetők kihasználását.
Az nagyon sok.
Én levelezőként, a dolgozó nagyfiam mellől vagyok távol, még mi sem rázódtunk bele egészen, de ő legalább nem úgy hiányol, mint egy kicsike gyerek.
Két vagy három nap hetente, de a maradék háron-négy nap nem sok...
Persze hogy fiatal vagy! :)
Nappalin tanulsz, azért érzed soknak?
En ket hete kezdtem, nem vagyok annyira öreg, viszont nalam pl epp ez a baj hogy a gyerkoc meg pici es szinte alig latom a suli miatt. Ha gyermektelen lennek vagy idosebb gyerekkel akkor sokkal egyszerűbb lenne a dolog es nem is vacilaltam volna hogy mi legyen.
Itt nalunk sok felnőtt tanul felsőoktatásban, az egyik baratnom 52 eves es iden kezdte, egy mostani csoporttarsam meg hétvégén toltotte a 40-et. Szoval az en 30-ammal meg fiatalnak számítok :-)
Sok sikert, remélem sikerul!
köszi
ez az iskolákban tanító pedagógusokról szól
a szakszolgálati és speciális intézményekben foglalkoztatott pedagógusok kicsit más témakör, persze nincsenek illúzióim!!! Valózínűleg minden szegmenset érinteni fognak bizonyos változások, kérdés, milyen mértékben
logopdus fronton még sosem volt túlkínálat
igen erős a kereslet
Bocsánat, hogy így eltűntem, de a gyerkőcök szobáját csináljuk. Én azt mondom, nem szabad feladni az álmokat, de mielőtt belekezdesz a megvalósításába körül kell nézni. Meg kell tudakolni, hogy mi a helyzet most logopédusi "fronton", túlkínálat vagy kereslet van.
Egyébként vállalkozóként is működhetnél, ez a férjemnek jutott eszébe.
Én igazából csak féltelek. Féltelek, hogy beleölsz egy csomó pénzt a tanulásba és lesz-e eredménye. Ha valaki tanul, az valahol befektetés, nem? Befektetsz egy jobb jövőbe, egy jövőbeni jobb állásba, több pénzkereseti lehetőségbe vagy hogy azt csináld, amit szeretnél.
Nem szeretnélek lebeszélni, csak kérlek, mielőtt jelentkezel a suliba, érdeklődj!
semmi gond.
csak fontos, hogy miert akarsz tanulni...
ha hobbibol, akkor tanulj persze, tanulni mindig hasznos es jo dolog, de ha penzt is szeretenel vele keresni, vagyis szakmat valtanal, akkor jol meg kell gondolni, hogy mit tanulsz illetve, hogy tenyleg vegig tudod-e vinni az elkepzelesedet, ami konnyu nem lesz...
ugymond uj eletet lehet kezdeni persze 40-en felul is, de sokkal nehezebb lesz, mint fiatalabban.
Bocsi de most tudtam gép közelbe jönni.Még eljutottam odáig,hogy miért éppen a gyógypedagógiát válasszam elég hosszú története van.
Mindenképp segítés és gyógyítás a cél.Miért?Látom értek az emberek nyelvén és sok ember jön hozzám lelki tanácsért.Mivel pszichológus nem akarok lenni és gyermekem nincs (3x20 hetes vetélésem volt)így a gyerek és felnőtt között vacilláltam.Imádom a gyerekeket de óvónőként nem a gyógyításukat szolgálom viszont logopédusként vmilyen szinten igen.Az egészségügy is eszembe jutott de az annyira nem vonz egészen addig míg el nem jutnék egy szülésznői vagy csecsemőnővérig,de ugye odág sok minden előfordul.
Igen azoknak is igazuk van akik azt mondják,hogy nem leszek tapasztalt és ezért is indítottam a fórumot.
a véleményem hasonlítna a Tiedhez, ha "sima" pedagógusról, mondjuk egy ált. iskolai történelemtanrról lenne szó.
De itt gyógypedagógia, ráadásul logopédia a téma. Más tészta nagyon
azt írtad, a semmiért : "eltapsol egy csomó pénzt a semmiért."
értem én, hogy hogyan értetted. De ha megteheti és szereti, miért ne csinálná?
AMúgy meg van jó szakmája, amiben jelenleg is dolgozik, ha nem megy a pedagógia, gondolom, bármikor vissza tud térni
Igen, itt nem vita folyik, hanem kicsit inkább közös fejtörés, segíteni akarási szándékkal.
De ha (esetleg mást) tanulna valaki, akkor is csak biztatni tudom, tanulni sohasem késő, sőt remek. :D
Nem azt írtam, hogy a semmiért. Csak kifejtettem, hogy ez is elképzelhető lesz, hogy tanul, költ rá és utána nem fog tudni elhelyezkedni. Mielőtt belekezdenéd egy "befektetésbe", mindenképpen megnézem, hogy megtérül-e.
Biztosan jobban átlátod. Én már lassan 7 éve, hogy kiestem a "szakmából". De mint említettem, folyamatosan tartom a kapcsolatot a volt munkatársaimmal és rengeteget panaszkodnak emiatt. Nekem sincsenek elbocsájtott pedagógus ismerőseim, de csak mert
1. az egyiknek volt protekciója,
2. a másik munkahelyén annyi volt a helyettesítés, túlóra, hogy nem kellett senkit elbocsájtani. :)
Soha nem adnám senki alá a lovat egy olyan ügyben, ami nem biztos! Ezért ne kapjak több jelet, ezért ne szeressen senki jobban. Úgy érzem, korrektebb, ha ezekről a dolgokról beszélünk egy kicsit mielőtt az illető ilyen nagy fába vágja a fejszéjét, a lelkiismeretem is nyugodtabb.
merész ennyire előre kijelenteni, hogy a semmiért
eddig is pontosan értettem, miről írtál az óraszámemelések és elbocsájtások kapcsán (bár én egyetlen egy elbocsájtott pedagógust sem ismerek)
a gyógypedagógiát viszont lehet, hogy jobban átlátom Nálad, itt folyamatos a komoly hiány
Nem jól értetted, amit írtam. Elég sok pedagógus vált munkanélkülivé. Iskolákat zártak be, óraszám megnövekedett, stb. Természetesen ez utóbbi nem zavar be, ha az óraszám emelkedése előtt sok volt a helyettesítés. Amikor egy hely felszabadul, általában ezekből, a munkanélkülivé vált pedagógusokból szemezgetnek. Azt hiszem, nem lesz új a nap alatt, ha azt mondom, egy középkorú, több, mint 10 éves gyakorlattal rendelkező ember jobban el fog tud helyezkedni, mint egy frissen diplomázott tök mindegy hány éves emberke. Ez nem csak a pedagógus szakmánál van így, ez egy általános érvényű igazság. Ezért nem tudnak elhelyezkedni a fiatalok, csak akkor foglalkoztatják őket, ha valamilyen kedvezményt igénybe lehet venni utánuk.
Még egyszer szeretném kihangsúlyozni, hogy nem a kedvét szeretném elvenni a fórum indítójának! Csak nem tapsolnék neki egy olyan dologhoz, ahol ő viszont eltapsol egy csomó pénzt a semmiért.
Kaptem egy mailben egy érdekes szöveget.
Nem vallott a küldő eddigi stílusára, ezért rákerestem.
Valamilyen marketing-társulás toborzó-anyaga lehet, egy saját nevén toborzó valaki nyilvános oldalán a szöveg folytatását is megtaláltam. A képeket kitörölve, ide másolom, mert nagyon érdekes lehet mindenkinek, aki egy küszöbön áll, és nem mer lépni.
Az a pillanat, amikor túlléped a saját határaidat: fantasztikus.
Amikor fáj, de mégis továbbmész.
Amikor elérted a kényelmetlenség szélső határát, de nem hagyod abba.
Amikor tovább futsz, pedig már nehéz.
Amikor megcsinálsz még 10 felülést.
Amikor leírod azt a mondatot, amit korábban nem mertél volna.
Amikor mindenkinek megmutatod, milyen is vagy valójában.
Akkor, amikor megteszed, talán nincs fanfár hozzá, de belül dalolsz, mert hatalmasat tettél magadért: túlléptél a saját árnyékodon, bebizonyítottad magadnak, hogy többre vagy képes, mint valaha gondoltad.
Ez az a pillanat, ami megmutatja neked, mekkora a lehetőségeid tárháza, mennyi mindent hagytál még kiaknázatlanul, mennyi mindent nem tettél még meg és mennyi új lehetőség vár rád.
Ne érd be kevesebbel!
Az élet olyan, mint a póker: vagy megemeled a segged és csinálsz valamit, vagy eldobod magadtól az összes lehetőséget.
Érdekel egy titkos célkitűzési módszer?
Az első két eleme átlagos, de a harmadik nagyon okos - és amitől eldobod az agyad, az a zseniális negyedik lesz, amit még sosem tanított Neked senki...
Egyáltalán nem állítom, hogy az eddig megszokott módszerek használhatatlanok. Az álomnapló és a célkitűzésfal, vizualizáció igenis tud működni, de egy valami hiányzik ezekből a módszerekből...
Ez a módszer tényleg felnőtteknek való, nem pedig álmodozóknak.
Ha már régóta jársz tréningekre, vásárolsz tananyagokat, hallgatsz a CD-ket és semmi, akkor ez biztosan használni fog.
Hadd osszam meg Veled, mert ha úgy használod, ahogy mutatom, akkor Nálad is áttörést fog hozni.
Az első két lépés kiszámítható. A harmadik okos. A negyedik zseniális!
1) Írd le, most hol tartasz. Hogy néz ki az életed. Mid van. Hogy töltöd a napjaidat. Fogj egy A4-es lapot és írd tele a jelenlegi életeddel.
Eddig ez még nem új, igaz?
2) Jöhet a második A4-es: milyen jövőt képzelsz el? Írd le.
Eddig sima ügy, igaz?
Akkor jöhet az első csavar…
A legtöbb célkitűző módszer most azt tanítaná: "Írd le, ehhez mi szükséges!"
Hát, nem.
Hanem:
3) A harmadik A4-esre írd össze:
Mik azok az új képességek, új tudás, amit ehhez a jövőhöz meg kell szerezned?
Nagyobb céget akarsz? Akkor ahhoz meg kell tanulni szervezetet fejleszteni, embereket menedzselni. Felvenni.
Érted?
Fogyni akarsz? Akkor tanulni kell táplálkozásról, mozgásról, anyagcseréről - amire időt és pénzt kell szánnod, különben sosem lesz eredmény.
De az igazi zseniális tanács most jön!
4) Vegyük elő a negyedik A4-est, és írjuk le:
Mi az, amit FEL KELL ADNI a célok érdekében!
Tessék, adok egy percet, hogy ez beivódjon.
Érted?
Érted, mi benne a különleges?
Mondok egy példát.
Ahhoz, hogy az üzletben sikeresek legyünk, elérjük a céljainkat, bizony sokmindent fel kell írni arra a negyedik papírra.
Kezdéskor fel kell írni, hogy pár hónapig nem a család a legfontosabb. Nem a barátok a legfontosabbak. Feláldozzuk a tévénézést, a mozit, a bulizást. A kényelmet, hogy hazaérsz és lepihensz - mert hazaérsz és nekiállsz tanulni, megvalósítani. Feláldozunk a félretett pénzt, ami tegnap még nyaralásra ment volna - de holnap ehelyett odaadod a Google-nek vagy a Facebook-nak, látogatókért cserébe a honlapodra. Még az alvásból is feláldozunk 1-2 órát, hogy amikor a család elaludt, jöhet a tanulás, az első vevők megszerzéséhez szükséges reklámszövegek megírása, stb.
És amitől zseniális a módszer:
TUDATOSÍTOD magadban, hogy mit áldozol fel.
> A módszer NÉLKÜL ha jön a kísértés, hogy elmenj bulizni, hogy ledőlj a tévé elé megnézni egy teljes sorozatot, akkor NEM FOGOD FELISMERNI! Illetve jutalomként, csábításként kategorizálod. És akkor azt fogod mondani: "Vazz, megérdemlek egy kis lazítást!"
> A módszerrel viszont, ha jön a kísértés, akkor azonnal fel fogod azt ismerni: "Hé, ez az a dolog a 4. papírlapról!" És akkor azt mondod: "EZ PONT AZ, amit tudatosan most egy ideig (vagy örökre) feladok azért, hogy elérjem a célomat!"
Érted a módszer zsenialitását?"
Te mit fogsz feláldozni azért, hogy a következő célodat elérd? Írd le!
És tudatosítsd magadban, különben MINDIG vissza fogsz rándulni a régi szekérvágásba. És az tudod, hová vezet, igaz? Ha megkérdeznéd az igazán sikeres embereket, hogy ők mit áldoztak be, akkor elhiheted, hogy egy szépséges listát fognak Neked elsorolni..
Akkor mire vársz?
igen, ezert kerdeztem, hogy pontosan mi a dilemmaja, de nem valaszolt nekem. :-(
tanulni barmikor erdemes, hiszen azaltal az egyen lesz "tobb", muveltebb, stb, de...
a munkahelyekre a legtobb helyen fiatalokat akarnak, es meghozza tapasztalt fiatalokat, ami ugyebar egyebkent is nonszensz :-D. de ez van... :-)
viszont meg tenyleg van 15-20 eve a nyugdijdig, az sok.
ha nincsen protekcio, akkor nehez lesz ervenyesulni, de nem lehetetlen.
amugy ez a szakma nekem egyaltalan nem all kozel a szivemhez, igy azt nem tudom megitelni, mennyire tudna vele majd elhelyezkedni....
Mindenkinek köszönöm, aki gratulált.
Nálam kicsit más, én a már jelenleg is végzett munkámat szeretném magasabb szinten végezni tudni.
De nagyon boldog vagyok, hogy végül jelentkeztem a felvételire, mert hetente fiatalok között lenni a sok éves falusi bezártság, beszűkülés után olyan, mint amit az érezhet, akit szabadlábra helyeztek.
Nekem azért van időm, mert a lányomék (az unokáimmal) nem a közelemben élnek, a fiam pedig elvégezte a középiskolát és dolgozik már.
Hogy a fórumindító mit választ, az a saját életéből adódik, de az is igaz, hogy a napi bolti munka mellett nehezen fog tudni tanulni. Én évek óta itthon vagyok, régebben ápolási díjon, a férjem két évvel ezelőtti halála óta ilyen-olyan támogatottság mellett, a lehetőségekhez képest itthonról dolgozom. Ha naponta bejárós munkám lenne, csak akkor gondoltam volna levelező tanulmányokra, ha a munkahelyem ezt támogatta volna szabadidő biztosításával.
A levelező tagozat nem jelent lényegesen kevesebb anyagot, csak a tanárral találkozik az ember ritkábban, és többet kell itthon, egyedül tanulni.
Elvileg lehetne munkanélkülire "vonulni", de az csak időleges, kevés és bizonytalan. Tehát a tanulás alatti megélhetés az egyik sarkalatos pont.
A másik pont, hogy miként tud a tanulás után elhelyezkedni - viszont ha sikeresen abszolválta a diákéveket, az élmény és a tudás mindenképpen megmarad akkor is, ha dadusként fog dolgozni tudni egy óvodában. Lehet viszont házhoz kijáró fejlesztő pedagógus is; nekünk, míg a fiam kisiskolás volt, egy ilyen lehetőség hatalmas segítség lett volna. (halmozott disz---, sajátos nevelési igény, az általános iskola első éveiben fejlesztő tanár nélkül....az élete ment tönkre, mert végképp elmaradt a fiam, és csak szakmát tudott tanulni, azt is nehezen.)