Fogalmazás minták (beszélgetés)

:)

A lényeg, hogy ha jó a téma, és őszintén írhat a gyerek, akkor jobban megy a dolog...

Jaaaaaaaaaaaj!!! De gyagya vagyok :((( ViTay helyett ViTRay-t olvastam, és nem értettem, milyen paródia (?!) kapcsolódik a sportriporter nevéhez :(

Így már emlékszem, mert az Abigél azok közé a könyvek és filmek közé tartozik, amiket annyiszor nézek meg vagy olvasok bele, ahányszor lehetőségem adódik rá.

Köszönöm az elismerést, de nekem ezért nem jár dicséret: teszem, amit tennem kell. :)

A fogalmazásírás egyébként sokkal összetettebb feladat, mint gondolnánk. Képzeljük csak magunkat a gyerek helyébe!

Cím: Egy estém otthon. Végiggondolja: apu bambul a tévé előtt, nem lehet hozzá szólni, mert fáradt... anyu a vacsorával birkózik a konyhában - ő is fáradt, de ez senkit sem érdekel. Tesó: éppen most teszi tönkre a mittudoménmit vagy: ordíttatja a zenét vagy: elviselhetetlenül bömböl a kiságyban. Én: bezavartak a szobámba tanulni, de nem tudok az iszonyatos zajtól, meg különben sem értem. Megyek apuhoz segítségért, apu ordít, hogy ezt se tudom, megyek anyuhoz, aki ordít apuval, mert nem segít, apu ordít, hogy hülye vagyok, én ordítok, hogy nem vagyok az, tesó ordít, mert mindenki ordít...

Na: téma adott, este adott, ezt lehet másképp variálni, de a tanár nem erre kíváncsi, pedig tudja, hogy ez van. Egyébként meg gyakorlatilag nincs is köze hozzá, még ha elméletileg lenne is... következtetés: minek kell erről írnom 3 oldalt?!

Vagyis: a gyerek alulmotivált, nem látja sem értelmét, sem hasznát a munkájának. Érdekeltté kell tehát tenni, hogy tollat fogjon - ez a legnehezebb, de ez nem szülői feladat.

Témától függetlenül elengedhetetlen az ihlet. Legyen a gyereknek ideje meghatározni, hogy mikor írja meg. Ne akkor, amikor már nem lehet halogatni (bár van, akit sarokba kell szorítani, hogy teljesítsen), hanem akkor, amikor úgy érzi, jönnek a gondolatai, nincs más dolga, úgy sincs semmihez kedve stb. Ha minket most leültetnének egy címmel, hogy erről most X oldalt írjunk, biztos beletörne a bicskánk, pedig a témát még szeretjük is. De kell lennie olyan pillanatnak, amikor szívesen nekilátunk, és ha mást nem is, de papírra gyorsan lekörmöljük a gondolatainkat. Így születik majd a piszkozat. Fontos, hogy a beadásig maradjon még időnk, mert ezt a piszkozatot el kell olvasni, javítani kell, aztán újra elovasni, javítani: további gondolatokat beleszőni, másokat kihagyni, újraolvasni... szóval van még teendőnk. Minél több időt szánunk az írásra és javításra, annál jobb lesz a fogalmazás. Sajnos, a legtöbben szeretnének minél előbb túlesni ezen is, ezért lesz még a jó témából is alaktalan, igénytelen hablaty.

Aztán, ha már a piszkozat kész, jön az átmásolás, szép külalak, jó helyesírás...

Nehezen értik meg, hogy elsőre-másodikra jóformán senkinek nem sikerül a próbálkozása - semmilyen próbálkozás - a biciklivel is mennyit esnek, mire megtanulnak két keréken járni... csak ösztönző erő kell!!!

Ugye, nem is könnyű a fogalmazásírás? És most csak azokról beszéltem, akik megfelelő szókinccsel rendelkeznek, és semmi más tanulási problémájuk nincs...

Na, most már eleget hablatyoltam én is, a mintákat küldöm, ha kapok címet (még nem néztem, hogy jött-e).

Nagyon köszönöm ez tényleg nagyon jó ötlet hogy ő olvassa föl a fogalmazását és megtalálja a hibákat benne ez nekem eszembe sem jutott...

Nagyon jó és hasznos ötleteket adtál...köszönöm szépen és szeretnék élni a lehetőséggel,hogy küldj nekem mintákat :-))))

Megkérdezhetem talán tanár vagy???

:) Trapiti!

Ahogy itt, a fórumon megismertelek, a Te kislányod biztos nem kell megtanítani a fogalmazás-írásra. Mert fogja tudni! A közös programjaiddal, a meséiddel, játékaiddal itattad bele!!! Neki majd csak a tagolást kell megmutatni, és elmondani, mire is való, mert a többit már most tudja.

A tanítványaimon látom, hogy vannak (sajnos egyre kevesebben), akiknek már felsőre kialakult az egyéni stílusuk - pedig ez az írás csúcspontja, és nem iskolai követelmény. Azonban ezen keresztül azt is látom, hogy kikkel foglalkoznak érdemben is otthon... a "foglalkozás" azonban nem az iskolával, leckével meg magatartással történő állandó egrecíroztatást jelenti, hanem azt, amikor a szülők el tudják különíteni a családot és a "munkahelyet", vagyis nem a tanár szemüvegén át látja a saját gyerekét. Mert ha így van, a gyerek eleve lezár minden beszélgetést.

Ált. isk. tanár vagyok, de egyszer beugrott egy érettségi előtt álló diák, hogy segítsek, mert nem tud fogalmazni, és a szövegértése is gyalázatos... ennek a lánynak kiemelkedő volt a kreativitása, a problémamegoldó képessége, felnőttet meghazudtoló gondolataival folyamatosan megdöbbentett, minden verset megtanult, minden kötelezőt elolvasott, mégsem tudott fogalmazni.

Sokat beszélgettünk a foglalkozások alatt, ill. csak ezt tettük. Kiderült:

- minden anyagi java megvan

- szülők 2-od, 3-ad stb. állásban hajszolják a pénzt, gyerekre nincs idő - idős nagymama ad enni, tiszta ruhát...

- mesére, játékra nincs mód és a felnőttnek ereje

- nincs kitől megtanuljon beszélni (beszédhibás is), nincs mitől bővüljön a szókincse

- nem csak NEM TUD, hanem már NEM IS MER megszólalni - súlyos önértékelési zavarral küzd

...nem folytatom... majd 1 év kellett, mire sikerült kitornázni ebből a kátyúból :(

Szerintem egy hatodikossal már nagyon klassz témákat lehet találni, ezeket biztos hogy unni fogja... ;)

Én inkább olyasmit találnék ki aminek kicsit utána kell néznie, gondolkozni rajta, körbejárni. Akár a neten is utánanézhetne ha már úgyis szeret számítógépezni.

Néhány egyszerû téma:

Milyen volt a hétvégém?

Milyen volt egy napom?

Nagyszülôknél jártam

Kirándulni voltunk

stb. Ezek legalább egy oldalasak legyenek, ne csupán tômondatok.

:) Ismét csak egyetérteni tudok azzal amit írsz!

Meggyőződésem, hogy az olvasáshoz a beszélgetésen át vezet az út, és hogy nem elég olvasnia egy gyereknek, kell hogy meg is tudja beszélni valakivel amit olvasott.

Mindig érdeklődve figyelem, hogyan alakulnak az olvasási szokások óvodás-iskolás korban, és ezt látom az egyik nagy bajnak. Elég sokan vannak akik végülis olvasnak a gyereknek, mert annyit hallják hohy a mese fontos (még akkor is olvasnak ha ők maguk nem szoktak olvasni) de nagyon kevesen vannak akik meg is beszélik a gyerekükkel az olvasottakat, elmagyaráznak kifejezéseket, visszakérdeznek a hallottakra stb. Ráadásul az is nagyon fontos, hogy mit olvasnak... mert ha egy 5 éves gyerek még mindig abból a 600 szavas szókincsből táplálkozik amit az Anna-Peti-Gergő könyvekből kap, akkor baj van...

A konkrét esetben: én nem mintát adnék a gyereknek, hanem megtanítanám írni. Elsősorban választanék vele együtt néhány témát, aminek utánanézünk, és közösen írnánk róla. Az első, hogy szedjük össze (nyilván eleinte még együtt) a gondolatainkat a témáról, írjunk egy vázlatot, írjuk össze címszavakban mi az amiről mindenképpen írni szeretnénk a fogalmazásban. Ha ez megvan, beszéljük át, mivel lehetne a témát bevezetni, mi az amit elmondanánk annak aki még semmit nem hallott róla. Utána próbálja meg szóban mondatokba önteni, ha ez megy, írja le. Aztán a vázlat alapján ugyanígy tovább. Szerintem ha 10-15 ilyen fogalmazást megírtok együtt, akkor belejön. Ha az iskolai feladatok megoldásában segítesz (pl. megmondod neki mit írjon) azzal nem fog a teljesítménye javulni.

Elsősorban nem sok olvasásra, hanem RENGETEG BESZÉLGETÉSRE van szüksége. Amíg szóban nem tudja összefüggően megfogalmazni a mondanivalóját, leírni sem fogja tudni soha!

A kérdéseitekre ne csak 1-2 szóval válaszoljon, hanem mondatokban, mondja el segítség nélkül az olvasottak tartalmát, mondja fel hangosan a leckét.

A fogalmazások írásánál mndig készítsetek PISZKOZATOT! Ettől kirázza őket a hideg, de ez az alapja a jó munkának. Olvassa el figyelmesen - hangosan, észre kell vennie az ismétléseket, fogalmazási bakikat, helyesírási- és tagolási hibákat.

Nem csak irodalmi témájú fogalmazásokat lehet készíteni: ha pl. a természet érdekli, írhattok az állatokról, növényekről, jelenségekről...

A tanítási-tanulási folyamat legbonyolultabb összetevője az ismereteink rendszerré fűzése, vagyis a fogalmazás. Rengeteg előismeretet feltételez, fejlett kommunikációs képességeket kíván és rengeteg GYAKORLÁS szükséges hozzá.

A fogalmazások.hu-n találsz mintákat. Ha pedig az adatlapomon lévő e-mail címre írsz, én is tudok küldeni néhányat, sőt: sok iskola tett fel a honlapjára az ottani eseményekről készült gyerekfogalmazásokat.

Olvastass vele olyat, ami érdekli. Képregényt, szuperment, pókembert....bármit, csak olvasson!

Kezdd el Te és az izgalmas résznél hagyd abba, hogy ő fejezze be.

Sajnos, de siralmas a szókincsük.

Szlengben beszélnek, rövidítenek, írnak.

Itt a Hoxán is rengeteg stílustalan, fogalmazásnélküli, elhadart hozzászólás van.

Mintha nem tanulták volna a bevezetés-tárgyalás-befejezés fogalmát soha.

Igen nem is szeretném ha 5-ös lenne ,de otthon ha én segítek is neki az iskolában most már önállóan is kell írni nekik fogalmazást és hát nem sikerült valami fényesen neki....sajna...pedig félévkor 5-ös volt irodalomból...

Sok sok olvasás....hát nem tudom hogy a mai netes meg tv-s világban ki az aki rá tudja venni a 12 éves kiskamasz fiát hogy olvasson....nekem ez nem megy sajna...örültem,hogy sz Egri csillagokat kiolvasta a nyáron nagy nehezen.....

Nagyon köszönöm a hozzászólásokat és a segítséget....ja meg a linket is

Sok-sok olvasás, ha kevés a szókincse.

Olvasónapló készítése és vezetése.

Ha még emlékszel a fogalmazás alapszabályaira.

6.osztályos kisfiamnak nem megy valami fényesen a fogalmazás írás nem tudtok valami oldalt ahol példákat (fogalmazásokat)olvashat???

Előre is köszönöm