Férfi óvodapedagógus (beszélgetés)

szerintem ezeken kár filozófálni.. más egyetemeken is sokkal több dolgot kell megtanulni, mint amit hasznosítani fogsz, és ami meg a munkád során a gyakorlatban kell majd, azok nagy részét nem tanítják meg, mert minden munkahelyen a gyakorlatban tanulod meg úgyis a helyi dolgokat... hidd el, hogy mondjuk biológus szakon milliószor részletesebben tanulják az emberi test biológiáját (meg az összes többi élőlényét), mint ahogy nektek kell az óvodapedagógusin.. nem ez a lényeg... mindenki azt érzi a legnehezebbnek, amit ő maga tanul, és mindenki rájön, hogy mennyire nem gyakorlatias az oktatás, akármilyen szakon is végzett...

ha ezt akarod csinálni, akkor azt a sulit kell ehhez elvégezni és kész...

én biológusként végeztem, de sokkal szívesebben lennék óvónő.. csak most már nincs rá lehetőségem... szóval szerintem örüljön, aki 19 évesen tudja, mit akar csinálni, végezze el, és aztán utána már tök jó, hogy csinálhatod, amit akarsz...

Teljesen egyetértek veled! Az óvodapedagógusnak mindent tudnia kell(ene)... Azért valljuk be, a tanár előtt ott van a könyv, de tudom, ott is fel kell készülni a mindennapokra. Azért a képzésbe nem merülnék bele, mert mint mindenhol, itt is a fele tök felesleges volt...minek tanultam én filozófiát, meg nem is emlékszem már, miket...:D Gyermekvédelmet is olyan szinten tanultunk, amihez nekem semmi közöm...érdekes, illik tudni, de inkább mutatták volna meg a naplót, meg úgy általánosságban véve az adminisztrációt...de nem, helyette szépen tanuljunk a különböző terápiákról, amiket szintén nem én tartok...tanuljam meg az emberi test biológiáját, amit a gyereknek amúgy sem magyarázhatok meg, mert nem is érti...médiapedagógia, egészségfejlesztés, pályázatírási alapismeretek, a magyar nyelv története, és még sorolhatnám...

na de mindegy, nem veszem el a kedvet senkitől. más egyetemen, főiskolán remélem, sokkal rózsásabb a helyzet...:D

Én vegyes csoportba kerültem. Örülök, mert gyakorlaton is többet voltam vegyesben. Én önszorgalomból is sokat bejártam másik oviba, ott volt vegyes csoportom. A gyakorlós ovit bevallom, nem szerettem. Mű az egész, nekem nem tetszett.

A jelektől ne félj, eleinte nekem se ment. Próbáltam szép macifejet rajzolni, de egye meg a fene, lerövidítettem...a gyerek kinézi, hogy maci, és kész. A naplót pedig ketten írjátok (jó esetben), és a tapasztaltabb fogja vinni a hátán az egész mindenséget. Te legalább láttál naplót...én a gyakorlatom során semmilyen adminisztrációval nem találkoztam, tavaly zúdult a fejemre minden...eszméletlen, milyen oktatást kaptam a főiskolától...na de az a lényeg, hogy szeressenek a gyerekek. Csak saját tapasztalatból beszélek, hogy a főiskolán voltam csesztetve én is. Tény, hogy nem tiszta az énekhangom, de ha ez kötelező lenne, nem lenne óvodapedagógus a pályán...vagyis nem ennyi. Na, engem állandóan szivatott az ének tanárnő, megalázott, majdnem meg is buktatott a kurzusteljesítő lapon, mikor már egyszer megadta a kettest nagy kegyesen...közben a való életben rájössz, hogy igazából mindegy, hogy és mit énekelsz, a gyerekek szeretik és igénylik is...csak sajnos ledöngölik a hallgatót úgy, hogy féljen énekelni mások előtt...Röpke 3 év lesz, és utána egyenes az út az ovi felé!!! :)

Ilyen kis apróságok nem veszik el a kedvemet ettől, a gyerekek miatt szeretném ezt a hivatást választani.

De aranyosak :)) Megkérdezhetem, hogy kis vagy nagy csoportosak a gyerekek? :)

Én leginkább az óvodai jelektől félek, mert ahogy látom a naplóba, a név mellett a gyerekek jeleit is le kell rajzolni, és volt egy-két jel, ami elég magasnak tűnt nekem (pl.: repülő), de gyakorolgatok, nehogy ez legyen a kizáró ok.

Hát figyelj, most úgy mondom, mint tapasztalatlan, másfél éve dolgozó óvónő...: a gyakorlati időben még nagyon lelkes mindenki, minden mindegy, csak végre lehessek már én is oviban...na, azért mondjuk már 1 év után is kiülnek ezek a problémák, mint pl öltözés. Na de nehogy ezért ne legyél óvóbácsi. Éppen ma beszéltünk a gyerekekkel, az "enyémek" nem is sejtették, hogy létezik óvóbácsi...:D

A rajztudás fejleszthető, tessék sokat gyakorolni. Nekem nem volt így rajzom sosem, vizuális foglalkozás volt. Oviban is inkább az van, én az elmúlt másfél évemben talán 1x 2x rajzoltam. Kellenek az óvóbácsik, sokan sajnos nem látják a férfiszerepet...

Ezt nem tudtam, hogy a fiúk jobb jegyet kapnak a Főiskolán, mint a lányok :) Nekem sincs nagyon jó hangom, bár több hangszeren is játszok, de mély hangom van és a magas hangokkal vannak problémáim, de amit a legjobban szégyellek az a raj tudásom, nagyon nem tudok rajzolni, de remélem ez nem mínusz pont a Főiskolán :(

Köszönöm, a biztatást!

Hát nem lenne neki külön helye, nyilván nem fognak gyorsan építeni meg piszoárt felrakni egy emberért....:D

Szépen majd megvárja, míg a nők felöltöznek. :D:D:D

Ebből a szempontból egyébként necces helyzetek alakulnának ki.

Arra is gondolnia kell, hogy én a 160 centimmel kényelmesen ülök a gyerekszéken, de egy 180-as férfiember már nem biztos...:D

Nem tudom, hogy számítottál-e ekkora támogatásra :)))

Szerintem is menj bátran, mert a gyerekeknek jobb, ha nem csak nők vannak állandóan körülöttük!

Nekem is vannak ovipedes ismerőseim. Én is ott végeztem, tavaly. Néhányan vannak fiúk, de kevesen, és sajnos kevés az, aki méltó erre a hivatásra (nőket is beleértve).

utáltam, hogy a fiúk mindenre jó jegyet kaptak, holott az énekhangjuk példáál silány volt...de ha fiú lettem volna, biztosan örültem volna neki...:D

Tényleg mindenki imádja az óvóbácsikat, és érdekes módon sokkal nagyobb a tekintélyük is a gyerekek szemében. Mint férfi, nem tudom, hogy élitek meg 40 másik óvónővel, egyedüli férfiként, pl. Mert oké, ott van a mindenes úr, ott van a kertész úr, meg a gondnok...de mint óvóbácsi, egyedül vagy, és az (én ovimban) óvónők szétszednének, megőrülnének érted...:D

Hajrá, sok sikert kívánok, nagyon szép pálya, én is nagyon szeretem csinálni.

Én is csak támogatni tudlak. Óvó néniként dolgozom és a váltótársam férfi óvodapedagógus. Nagyon jó, mert a gyermekeknek vannak a másik nemről is példájuk.

A szülők is örültek a hírnek.

A gyerekek is szeretik.

én is csak bíztatnálak! nagyon jó lenne, ha ovóbácsik is lennének...

de az biztos, hogy fel kell készülni rá, hogy először nehezebben fogadnak el... bizonyára sok szülő is, és azért valljuk be sok gyerek is, 3 éves kor körül tart a férfiaktól... ez nem azt jelenti, hogy probléma, csak lassabban barátkoznak meg férfiakkal, mint nőkkel... persze nem tudom ez a gyerekek mekkora hányadát érinti, de az enyém is ilyen, meg a tesóm gyereke is ilyen volt, és találkoztam már családon kívül is ilyen gyerekekkel... ezt csak azért mondom, hogy erre fel kell készülni, és nem feladni, ah ilyesmibe ütközöl, hanem felkötni a gatyót, hogy velük hogyan barátkozol meg :) amúgy az enyém is olyan, hogy ha viszont megbarátkozott már valakivel, akkor imádja az illetőt, ezerszer jobban, mint egy nőt, de elég nehezen barátkozik meg férfiakkal...

Gyógypedagógiai asszisztens képzésre csak azért mentem, mert nem vettek fel oda, ahova menni szerettem volna (amúgy tanárnak jelentkeztem az ELTE-re) és egy évre terveztem az ottlétemet, mert újra szeretnék jelentkezni az egyetemre, csak azóta nagyon megváltozott a véleményem, és most már a tanári pálya helyett inkább óvodapedagógus szeretnék lenni a gyerekek miatt.

A kérdésre válaszolva: nem nagyon szeretnék gyógypedagógiai vonalon maradni, ismerőseim akik gyp.-asszisztensnek tanulnak sokat mesélnek, hogy miket kell csinálniuk, és milyen gyerekekkel foglalkoznak (autista, Down-kór, oxigénhiánnyal született gyerekek...) és én nem tudnám csinálni, nagyon sajnálnám őket, ami miatt nem tudnám elvégezni a rám bízott munkát.

Jártam több pedagógus képzésbe is, a férfiaknak mindig jó dolguk van ott, mivel kevesen vannak. A gyerekek is mindig szeretik őket és munkát is többnyire könnyen találnak.

Viszont ha már gyp-asszisztensire jársz, azon nem gondolkodtál, hogy valamilyen gyp-vonalon menj tovább? Konduktor, gyógypedagógus...?