Fényes, ragyogó csillag

A test csak egy jármű, amelynek segítségével bejárjuk azt az utat, melyet földi létünk során be kell járnunk. A test elporlad, de a lélek örök.

Leszületünk, hogy megtapasztaljunk olyan érzéseket, érzelmeket, amelyeket odafönt képtelenség. Odafönt minden tökéletes, mindent tudunk, mindig, mindent helyesen cselekszünk.

Kizárólag itt a földön van lehetőségünk szabad akaratunkból dönteni, hogy mikor mit cselekedjünk, mit tegyünk, és annak megfelelően alakul életünk további része. A lélek a tettek, a cselekedetek nyomán jelentkező gondolatokat, indulatokat, érzéseket és érzelmeket akarja megtapasztalni, és ezekkel a tapasztalatokkal, tudással birtokában akarja folytatni útját a tökéletesség felé.

Meg akarja tapasztalni, milyen érzés a bűntudat, a lelkifurdalás a másoknak okozott fájdalom, bánat, bántás miatt, és képes-e ezeket a botlásokat megbocsátani magának. Képes-e ezek miatt másoktól bocsánatot kérni. Képes-e ezeken túl lépni és a cselekedetek súlyával, terhével együtt menni tovább előre, felfelé.

Hogyan fogadja, amikor mások okoznak neki fájdalmat, bánatot, mások tesznek ellene. Milyen érzések kisérik benne ezeket a hatásokat. Képes-e másoknak megbocsátani, képes-e ezeken a fájdalmakon túl lépni, vagy hogyan képes ezeket magával cipelve menni tovább a saját útján.

És amikor már úgy érzi, hogy az út vége felé jár, amikor már nincs tovább mit tenni, akkor elkezd visszatekinteni. Számba veszi, élete főbb eseményeit, és elkezd önmagában leltározni. Sikeres és sikertelen cselekedetek, le nem zárt ügyek, helyre nem pakolt érzelmek, meg nem bocsátott bántások és bántódások. Leltároz, mielőtt becsukja maga után a kaput, és kopogtatni kezd azon a másikon odafönt.

Teszi ezt, amikor már úgy érzi, nincs több dolga itt a földön. Öreg, erőtlen, elszállt fölötte az idő, és a fiatalok lendülete, ritmusa már nem az ő világa. Amit már csak kívülről néz, de amiben neki már nincs helye, nincs feladata.

Leltároz, és várja, mikor hívják. Úgy tartják, odafönt a korábban elhunyt rokonok, barátok, szeretett lelkek várják öleléssel, és bátorítják, menjen, menjen az átható, tiszta fény felé. Ők segítenek neki a földi lét során szerzett tapasztalatokat megtisztítani a rárakódott sallangoktól, hogy csak a tiszta valóság, a lényeg maradjon, és épüljön be a lélekbe. Ami már mentes minden földi ítélettől, előítélettől, és hamis bélyegtől.

Azt tanítják, ilyenkor a tiszta fény ismét átjárja a lelket, és a megszerzett tudás, tapasztalás birtokában még fényesebben ragyog odafent mint korábban.

Még fényesebbé válik az a csillag, és mutatja az utat a még földi létet taposó lelkeknek.

Keresd meg azt a csillagot az égen, mely kizárólag neked ragyog odafönt, mely neked világít. Jusson eszedbe, mikor, milyen helyzetekben mire tanított, hogyan cselekedett. Jusson eszedbe a példaképed, és kövesd őt tetteid során. Ha esetenként úgy érzed, kezded elveszíteni a helyes utat, nézz fel az égre! Keresd a legfényesebben ragyogó csillagot!