Féltékenység vagy birtoklási vágy? (beszélgetés)
Egy kapcsolatban miért nem lehet ezt megbeszélni?
Nekem is volt hasonló beszélgetőtársam, anélkül hogy egy pillanatra is bármi lett volna köztünk. Akkor lett vége, amikor férjhez mentem. Ő hamarabb nősült, jól ismerem a feleségét is. Egy darabig még hívott ünnepeken, egyszer csak megszűntek a hívások. Viszont nekem is feleségként nem lenne jó érzésem ettől. Mivel semmi nem volt köztünk, meg sem fordult a fejemben, hogy bizony szegény nő mit szenvedhet miattam. Viszont a jó hír az, hogy több mint 10 éve házasok, nagyon jól megvannak és végre megszületett a várvavárt babájuk.
Nekem sem tetszene.
Ha nem is féltékenységből, akkor azért, mert nem tisztel annyira, hogy félmérje: nekem rosszul eshet.
Másik gondolat: ahol ilyen mértékű kötődés van, az már nem hiszem, hogy csak barátság.
Tehát akkor mégiscsak féltékenység. :-)
Meg kellene találni a helyes arányokat.
A beszélgetős barátnő már akkor is meg volt valószínűleg, mikor a házasulandók megismerkedtek, tehát miért kellene eltaszítani az új kapcsolat miatt?
Viszont ezt a reggel-délben-este mindentmegbeszélést erős túlzásnak tartom mindkét fél részéről.
Valószínű, hogy engem is zavarna, anélkül, hogy önbizalom hiányosan birtokolni akarnék valakit.
Ilyen szoros külső kontaktusra nincs szüksége senkinek szerintem, ha a kapcsolatában amúgy minden rendben van.
Ha a jelen kapcsolata teljesen lekötné, nem akarna annyit mással beszélgetni.
Ezt meg lehet még beszélni, habár, ha valaki annyira önző, hogy bele sem gondol, hogy ezzel megbántja a párját, akkor meggondolandó vele a házasság.
Nem vagyunk egyformák.
Ha a pasinak ez az igénye a nő vagy elfogadja, vagy keres mást.
Megtiltani nem tudja, esetleg azt éri el, hogy a pasi egy időre felhagy vele, vagy titokban csinálja.
Beszélgethet de ahol napi rendszerességű van, naponta többször azt én kötve hiszem, hogy csak a barátkozásról szól...
Páromnak is van női barátja, mégsem beszélnek minden nap egymással, nem is lenne miről annyit fecsegni, ahogy én sem tudnék egyik barátnőmmel sem minden nap beszélni.
Pedig az.
Miért ne beszélgethetne a pasi más nőkkel, a nő pasikkal?
Ezt sose értettem.
Önbizalomhiány?
Kétlem, hogy létezik az a nő a földön akit ez a fajta "barátkozás" nem zavarná...
Szerintem ezt egymással kellene megbeszélniük, mielőtt megházasodnak.
Ha már most probléma, mi lesz később? Nem lehet minden konfliktust kikerülni, szóból ért az ember!
Inkább önbizalomhiány.
Ha zavarja akkor beszéljen róla a párjával, és utána döntsön.
Én úgy tartom, jogos féltékenység nincs. Mert mindenképp csak birtoklási vágy. A másik felet kikészíti, a kapcsolatot megrontja.
Aki meg menni akar, menjen. Erővel visszatartani mi értelme lenne?
Sziasztok.Először is Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!
Érdekelne hogy mi a véleményetek a következő szituációról.
Adott egy pasi,akinek már van két gyermeke és nemsokára elveszi feleségül a párját.Viszont van neki pár régi női ismerőse,munkahelyről,iskolából,tanfolyamról.Akikkel nagyon jól kijön.Ez még szerintem nem okozna problémát.DE, van köztük egy akivel szinte minden nap beszél,reggel is,nap közben is és még este is.Talán egy két nap marad ki,de folyamatosnak mondható a kapcsolattartás,messengeren keresztül.Persze már 5-6 éve ismerősök,tehát nem mostanában ismerte meg.Találkozás elméletileg kizárt,mert messze van tőle.Nemrég szakított ez a hölgy a párjával és valószínűleg az említett pasi vigasztalta,pátyolgatta,talán kicsit irányt is mutatott neki.Miközben az ő párja otthon rendezte a gyerekeket,csinálta amit kell.
A pasi a párjával kevesebbet kommunikál mint az említett hölggyel, a párja szerint.A párjáról csak annyit hogy nagyon sokat töprengő,konfliktuskerülő,próbálja mindig több szemszögből nézni a dolgokat és megoldásokat keres.Viszont ahogy én látom őt,teljesen felemészti ez a dolog és az hogy nem tudja mi lenne a helyes reakció.
Szerintetek ilyenkor jogos a féltékenység,vagy inkább csak a birtoklási vágyról vagy szó?