Féltékenység a kistesóra vagy valami más? (tudásbázis kérdés)
A nagyobbikom szerencsére megint szívesen megy bölcsibe, bár ebéd után már az ajtóban áll, hogy jön anya, siet anya, és mikor kinyitják úgy robban a karomba, rámugrik és belémbújuk, hogy megyünk haza. Egyre inkább igényli a figyelmet, egyre többször mondja, hogy tegyem le Márkot és menjek játszani. A legnevetségesebb, hogy a kicsitől elszedi a játékokat, és játszik vele, csak hogy a kicsinél ne legyen. Pl a játékhidat elvette a járókából a feje fölül mikor ütögette, hogy Eriké (az övé volt egyébként tényleg, és van róla fotó és videó ahogy játszik vele), és befeküdt alája játszani... azt hittem elájulok. Gyorsba elmentem, vettem egy újat, azt szerencsére még nem vette el... lehet hogy a régi játékok eltétele mégse volt jó ötlet, mert ahogy szedem őket elő, a látott fényképek és videók alapján tudja, hogy az övé volt, és az összeset elszedi... ugyanakkor ha sír az öccse, ringatja és énekel neki, simogatja, vígasztalja, és ad neki cumit... szóval ez ilyen kettős dolog... olyan mintha az zavarná, hogy én figyelek a kisebbikemre is... pl ha jön valaki, és megfogja, egyből le kell hogy tegye, vagy oda kell adnia apának vagy anyának. Tegnap rajzoltunk, lerajzoltuk anyát, apát Eriket és Márkot... mikor beszélgettünk a képről, hogy ki kicsoda, milyen a haja stb. akkor Márkot sose mondta, úgy kellett rákérdezni hogy ez kicsoda... mintha ott se lett volna... nem tudom ez normális-e, de nagyon aggaszt a dolog :(
hát akkor hajrá, és kitartás!:-) tartsa benned a lelked, hogy pár hónap alatt azért meg fog békélni! (és ha nagyobbak lesznek, akkor pedig vonalzóval fogják méricskélni, hogy ki kapott nagyobb darab csokit:P)
Köszi. Már minden szakirodalmat átnéztem, ami itthon fellelhető volt, gyógypedagógusokkal is beszéltem. Annyi félét írnak mindenhol, hogy fogalmam sincs, mit csináljak. Próbálom amit írtatok, hogy plusz időt szánni rá, és csak vele foglalkozni naponta egy kis időt, valamit próbálom nagyfiúként kezelni, és bevonni mindenbe ami a tesóval kapcsolatos, és dícsérem ha segít. Egyelőre jobb ötletem nincs. Remélem hamar átlendül ezen :(
szia!
most látom, hogy majdnem ugyanazt írtam, amit előttem najudy:-)
viszont most végiglapozgattam a suttogó 2. részét - abban is van szó a testvérféltékenységről. elküldjem neked? hátha segít.
A szeretettel sztem nalunk sincs gond, sokszor simogatja, megpuszilja, hintaztatja, verset mond neki, dajkalja es eteti is.
Viszont elofordul, hogy ramszok odatgyed Markot es gyere epitunk varat/ bontunk ki almat/ csinaljunk kakaot... a gond ezzel az hogy etetes vagy pelenkazas kozben fordul elo tobbnyire hogy azt akarja tegyem le, ha nem teszem, akkor probalja egyedul megoldani, hiaba mondom h azonnal jovok csak megeszi Mark, ilyenkor vagy hisztizik, vagy elkezd levegonek nezni, de utana mar nem kell mondjuk a kakao vagy az alma ha en kinalom, kimegy a szobabol, es ram se hederit egy darabig :(
még egy tanács: amennyire tudod, vond be a nagyot is a kicsi körüli dolgokba: pl. kérd meg, hogy hozza oda a pelenkát, stb. ettől nagynak fogja érezni magát és fontosnak. nekünk 1,5 van a kettő között (a nagy 2,5 most, a kicsi 1, mindketten lányok), volt féltékenykedés, néha még most is, de egyre kevesebb, és nagyon szeretik egymást.
Igen, ez egyértelműen testvérféltékenység. Tényleg jól írták, sokat kell foglalkozni vele (is) külön, hogy érezze, nem szorul háttérbe. A testvérével kapcsolatos dolgokba, etetés, pelenkázás, fürdetés is minél jobban be kell vonni, akkor érezni fogja, hogy ő a nagy tesó, aki segít neki, ezzel anyának is és hangoztasd, hogy milyen jó, hogy segít, sokat jelent ez neked. El fog múlni, csak most ez nagyon új helyzet neki.
Ja... mikor már látom, hogy jönni fog kifelé, letérdelek vagy leguggolok, és mihelyst kiér az ajtón, már ölelem is meg, puszilgatom, és felveszem... ettől mindig egyből megnyugszik, és boldogan mondja, hogy anya megy haza, Márk is jön, Erik is megy haza fekete autóval... anya, hazamenjünk, nem kell boltba
Én is erre gondoltam. Korábban mindig uzsi után jártam érte, most ebéd után megyek, de már így is ott áll az ajtóban.
Próbálom neki mondani, hogy Erik a bölcsiben dolgozik, de akkor is csak azt mondja, hogy nem kell bölcsi... a plusz foglalkozásokra örömmel megy, úgyhogy reggel már azzal indítok, mikor sírva mondja, hogy nem kell bölcsi, hogy de ott lesz Zolika (csoporttársa, és őt emlegeti legtöbbet) és Erzsébet (szinte őt fogadja el egyedül a 4 dadus közül, bármi baja van, vagy öröme, csak vele osztja meg, a másik két dadussal elvan, a 4-dik dadust viszont egyáltalán nem fogadja el, azt sem szereti, ha egyáltalán próbálja megvigasztalni, úgyhogy azokon a napokon, mikor ő kezd reggel, még keservesebb az egész), és jön majd Viki/Csilla/Andi (gyógypedagógusok, mindannyiukat nagyon szereti, örömmel megy velük, és sokat is emlegeti őket) és mennek nagyot játszani. Így reggelinél még Zolikával elvan, utána megy fejlesztésre, azt is szereti, ha jó idő van mennek az udvarra, de mihelyst beérnek az udvarról, és nincs ami elterelje a figyelmét (nincs már kötetlen játék vagy foglalkozás, mert készülnek az ebédhez és az alváshoz), jön a sírás, hogy anya nem jön, Erik megy fekete (fekete az autónk), anya otthon van, Márk is otthon van, anya elmegy haza, apa dolgozik, nem jön apa... alig lehet megvígasztalni, gyorsan belapátolja az ebédet, és már áll az ajtóban, hogy jön anya, siet anya, Márk is jön, megyünk haza fekete autóval. Szinte feltépi az ajtót...
semmit nem kell vele csinálni :) ha cumisüveget kér, kapjon . pelenkát szintén. túljut rajta majd magától.ami inkább aggasztó és ötletet kell rá kérni, vagy segítséget, az az anya elment-márk elment, ez lefordítva azt jelenti hogy ő is otthon akar lenni veletek és nem a bölcsiben (le vagyok passzolva, nem kellek otthonra) tudom szarul hangzik, de erre még én sem találtam ellenszert. én arra hivatkozok, hogy apja dolgozik és neki az ovi a munkahelye és járnia kell nincs mese (5éves), azt találtam ki, hogy beírattam az öccsét is az oviba, hátha jobban érzi majd magát ettől, bár a kicsinek is tetszik az ovi
szerintem ha kettesben vagytok,játsszatok "nagyfiúsabb" dolgokat(sok testi kontaktussal),amiről érzi,hogy azt csak vele lehet,a babával nem,és beszélgessetek szintén nagyfiúsabb dolgokról,hogy megtetsszen neki a szituáció,hogy ő már tud egy csomó mindent,amit a kicsi nem..Hátha így visszatalál a nagyobbgyerek szerepébe,és nem kell majd neki a cumi,meg a pelenka..
Egyelőre annyi változás történt, hogy ebéd után eljárok érte. A fejlesztéseket napi szinten kapja, úgyhogy emiatt kell hogy járjon a bölcsibe (beszédindítást kap, ezzel kapcsolatosan mozgásterápia és szituációs feladatok váltják egymást).
Nagyon nagyon sok anyukától hallottam ezeket amit leírtál.Több hónap is lehet mire helyrerázódnak a dolgok.Nem tudod megoldani hogy otthon legyen veled kicsit? hamar belátják hogy semmi csoda dolog nem történik otthon és újra vágyni kezd a gyerektársaságra szerintem.
Ami még eszembe jutott, az a kettesben töltött idő.
Próbáljatok vele mindketten kettesben is lenni a pároddal. Egyikőtök játszon vele, míg a másik babusgatja a kisebbiket vagy fordítva. Hagyjátok, hogy a nagyobbik dönthesse el, hogy melyikőtöket akarja éppen, ki játszon vagy egyen vele.
Habár még csak egy gyerekem van, de a leírtak alapján abszolút a kistesó okozta nála a változásokat!
Ugye ő azt látja, hogy még ha sokat foglalkoztok vele is, a pici többet van kézben, többet babusgatjátok, ami érthető is, hiszen ő most az újszülött a háznál.
Azzal, hogy újra pelusos lett és visszakérte a cumit, cumisüveget talán azt akarja elérni, hogy őt is "kisbabának" tekintsétek és vele is pont ugyanannyit foglalkozzatok, mint a picikével.
Sok mindent nem tehetsz, csak legyél hozzá türelmes. Előbb vagy utóbb, de hozzászokik majd az új helyzethez és visszaáll minden a régi kerékvágásba.
A nagyfiam 3 éves. Bölcsibe jár, és nem is volt gond a tesóvárás alatt. Beszélni 2,5 éves kora után kezdett csak, de mondogatta a vége felé, hogy "anya hasa öcsi", és odabújt a pocakhoz.
Most kb. 1 hónapos volt a tesója, mikor középfülgyulladása lett, és 3 hétig itthon volt. Azóta nem akar bölcsibe menni, megtorpant a beszédfejlődésben, hisztizik, nem játszik a többi gyerekkel, csak azt hajtogatja, hogy "anya elment haza" "Márk is elment haza", és alig várja hogy elmenjek érte.
A dadusok és a fejlesztőpedagógusai is panaszkodnak rá, hogy látszólag nagyon megviselte a kistesó. Megint nem szól ha pisilni kell, újra pelenkázni kell, visszakérte a cumit, cumisüvegből akar inni. Más jele viszont nincs. Ha megfogjuk a picit, nem zavarja, sőt ő is meg akarja fogni. Ad neki enni, fürdeti, eteti, hívja játszani.
Ha ez testvérféltékenység, akkor mégis meddig tart? Hogyan lehetne átsegíteni ezen?
Féltékenység a kistesóra, vagy valami más?
További ajánlott fórumok: